Mikor rántsuk le az álszakállt?

Ablakban sorakozó, tisztára pucolt kis csizmák, rejtélyes árny az ablak alatt, csing ling ling száncsengő, no meg a piros orrú Rudolf. A Mikulás talán az egyik legkedvesebb szereplője a gyerekek fantáziavilágának, úgyhogy ha csak egy mód van rá, túlbuzgó szülőként nem nyírjuk ki idő előtt az öreg szakállas urat. 

hirdetés

A mai értelemben vett Télapó misztériuma a 19 századig nyúlik vissza, a gyerekek azóta “elszenvedői” a felnőttek világméretű összeesküvésének. Ám kétségtelenül édes hazugságról van szó, pontosabban egy meséről, melynek mindannyian részesei vagyunk, sokszor akkor is, ha nincs gyerekünk, és magunk sem vagyunk már óvodások.

Mikulás

A bennünket körülvevő gazdasági alapokon nyugvó világ azonban magasról tojik a fantáziavilágra. A pláza tulajdonosokat kicsit sem érdekli, hogy a gyerekek vajon milyen meggyőződéssel hisznek tovább a nagy szakállú batyus öregúrban, ha minden üzletben ott ücsörög egy, aki ráadásul pont annyira hiteles, mint a húsvéti nyuszi piros szatén jelmezben.

A lényeget mindenki érti, az egymillió dolláros kérdés az, vajon mit tehetnek a szülők? Be kell avatniuk négy éves gyereküket a kegyetlen valóságba? És mi van akkor, ha a kortársak rendkívül felvilágosultak, vagy az idősebb testvérnek eljárt a szája?

– Tény, hogy az utóbbi években nagyobb a zavar a szülők fejében. Nem tudják, mit mondjanak csemetéiknek a mozgólépcsőn szembejövő mobilozó Mikulásról, vagy a feltűnően fiatal, kissé pityókás Télapóról. Sok szülő ráadásul úgy gondolja, gyermeke érettebb, okosabb lesz attól, ha tisztában van a realitással – ismerteti a helyzetet Goldmann-né Fehér Hajnalka gyermekpszichológus.

Teljesen felesleges azonban siettetni ezt az egészet – fűzi tovább a gondolatait a szakember – az érési folyamatnak köszönhetően a gyerek 6-7 éves korára egyre inkább szét tudja választani a realitást az álomvilágtól. Egészen addig viszont szüksége van a misztikumra, és a mesékre.

Mikulás

A szülői érzékenység nagyon fontos. Észre lehet ugyanis venni, hogy a kicsi akar-e még hinni a Mikulásban vagy sem. Ha nem kertel, és felteszi a konkrét kérdést, tanácsos nyitva hagyott kérdéssel felelni, például így: “Miért te mit gondolsz?” “Szerinted sincs Mikulás?” “De akkor ki hozza az ajándékokat?” stb. Így kitapogathatjuk, hogy a gyermek az álomvilághoz vagy a realitáshoz van közelebb, és az alapján tudjuk továbbszőni a beszélgetést.

– Amennyiben érzékeljük, hogy mindenféle megoldásokon töri a fejét, hogy összehozza a képzeletét a valóságban tapasztaltakkal,  akkor ezek már jelek arra, hogy a kicsi logikai gondolkodása előrehaladott, és egyre inkább beengedi a valós információkat a gondolatmenetébe – így a pszichológus.

A Télapó témát a nagy leleplezés után sem érdemes teljesen lógva hagyni. Mindenképpen avassuk be a gyerekeket a legenda kialakulásába, mert ezzel érthetővé tesszük számukra hogy miért “hazudtak” nekik a felnőttek éveken át. Ne felejtsük el továbbá, hogy visszacsöppenni a fantáziavilágba időnként mindenkinek jól esik, vagyis a Mikulás és a rénszarvasok szellemét az igazság felfedése után is fent lehet tartani a családban az ünnepek alkalmával.