Néptánc: kicsiknek, nagyoknak

Sok szülő már a várandósság idején eltervezi, hogy gyermekét milyen szabadidős foglalkozásokra járatja majd. A pocakban állandóan mocorgó baba szülei a következő Tököli Attilaként látják lelki szemeik előtt a vasárnap délutáni futball-rangadókon, mások pedig Iványi Dalma utódjaként emlegetik születendő csemetéjüket. És vannak, akik inkább zenéz, táncos elfoglaltságot keresnek gyermekeiknek.

Liza 5 éves lesz, 3 éve néptáncol. Édesanyja, Judit ének-zene szakos pedagógus. Sokat énekelgetett, mondókázott lányának, ám a Schneider Mónika által tartott néptáncos foglalkozások által új kapuk nyíltak meg anya és lánya előtt. Mónika a Mátyás Király Utcai Általános Iskola alsó tagozatán tanít, egyebek mellett néptáncot is, ezenkívül a Misina Néptáncegyüttes gyermekcsoportjainak vezetésében is részt vesz. Egyetért Kodály Zoltán gondolataival, miszerint „a gyermek zenei nevelése kilenc hónappal a születése előtt kezdődik”, bár, mint mondja, nincs elkésve senki, ha csak később csatlakozik a népzenét, néphagyományokat ápoló foglalkozásokhoz.

– Azoknak az anyáknak a magzatai, akik várandósságuk alatt népzenét hallgatnak és énekelgetnek, megszeretik a dalt, a zenét. Amikor fürdetnek, pelenkáznak, ölbéli gyermekjátékokkal is tudják szórakoztatni a babákat. Két-három éves korban pedig már vihetik a kicsiket a ringatóba. Négyéves kortól, ha a kisgyermek bátran el tud szakadni a szülőktől, meg meri fogni az idegen gyerekek, illetve felnőttek kezét, szabad vinni táncházba vagy népi játék foglalkozásra – ismerteti Mónika, aki hozzáteszi azt is, hogy nem feltétlenül kell ritmusérzékének lennie a táncfoglalkozásokat megkezdő gyermeknek, hiszen ez sok játékkal, tapsolással, egyenletes járással könnyen fejleszthető képesség.

Liza édesanyja nem törődött azzal, hogy a csoportban a lányánál idősebb gyerekek táncolnak, inkább örült a lehetőségnek.

– Társaságba mentünk, népzenét hallottunk, népzenére táncoltunk közösen, dalokat, mondókákat, játékokat tanultunk. Liza ügyesen utánozta Mónikát és a többi gyereket. Óráról órára ügyesebb lett, és többet bírt – meséli Judit.

A néptáncot akár sportként is definiálhatjuk, bár ennél jóval többről van szó. A foglalkozások alatt a gyermekek személyisége is fejlődik.

– Mikor kamaszkoromban megkérdezték, hogy sportolok-e, azt mondtam: sportszerűen néptáncolok – mondja a táncpedagógus. – A bemelegítésekkel, erősítésekkel a néptánc mindenképpen sport. A dalolással, a színpad világával művészet, a néprajzi elemekkel tudomány, az alkalmazással szórakoztatás, a magyar hagyományok, jeles napok, ünnepek megismerésével a magyarságtudat erősítése. Az énekes-mozgásos népi játékokkal a mozgásigényt lehet kielégíteni, szabálytudatot kialakítani. A játékok tanulása, gyakorlása révén fejlődik a gyermek mozgáskultúrája, térbeli tájékozódó képessége, elősegíti az olvasástanulást. A kapcsolódó mozgások fejlesztik a fizikai állóképességet, gyorsaságra, magabiztosságra nevelnek. Segít a gátlások feloldásában, az önfegyelem megtartásában, a közösséghez való ragaszkodásban. A játékok komplexitása révén fejlődik a gyermek esztétikai érzéke, ízlése, hallása, ritmusérzéke, játékkultúrája, hazaszeretete, improvizatív táncolási készsége.

Judit például észrevette, hogy nagylányánál a nem néptáncoló gyerekekkel szemben könnyebben alakult ki a tiszta, választékos beszéd, a koncentrált figyelem. Bízik abban, hogy mire lányai az iskolapadba kerülnek, az első akadályokat könnyedén veszik majd, és a tanulás továbbra is öröm lesz számukra.

hirdetés

Hirdetés