A bringa, ami öltöztet

A „Biciklivel a munkába!” mozgalom egyre elterjedtebb hazánkban, sokan rájöttek már, hogy rövid távokra kényelmesebb és gyorsabb a kétkerekű, mint az autó vagy a tömegközlekedés, ráadásul környezetbarát és egészséges. Pécsett is sokan választják ezt a közlekedési formát, három pécsi lány mesélt arról, hogy számunkra ez mit jelent, és hogyan őrzik meg nőiességüket a küllőkön.

hirdetés

 

Lilla (24)

PhD hallgató pszichológia szakon, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, emellett kangoo edzéseket is tart.

 

– Milyen gyakran használod a bicajod? Általában hová közlekedsz vele?

– Mindennap használom a biciklimet, a városon belül szinte mindenhová így megyek (egyetemre, vásárolni, edzésre, moziba, koncertre stb.). Buszozni és gyalogolni is nagyon utálok, még egy 500 méteres távra is képes vagyok előszedni a biciklit.

– Mennyire veszed figyelembe a napi ruha-szetted összeállításakor, hogy biciklire fogsz ülni? Vannak-e olyan ruhadarabok, amiket sosem vennél fel biciklizéshez? (Pl.: tűsarkú.)

– A biciklizés nem kimondottan befolyásolja, hogy mit veszek fel. Egyedül néhány miniszoknyám van, amik a tapasztalat alapján nem „bicikli-kompatibilisek”, magassarkút meg amúgy sem hordok gyakran.

– Szoktál-e nagyobb bringatúrákra menni, vagy csak a mindennapi közlekedéshez használod a kerékpárod? Ha igen, hová?

– Sajnos a biciklitúrák egyelőre kimaradtak az életemből, mert a biciklim nem igazán alkalmas országúti, vagy erdei terepre, pedig nagyon szívesen mennék Pécs környékén ide-oda. Idővel szeretnék majd egy olyan bringát, ami ezt is lehetővé teszi.

– Van valamilyen emlékezetes pécsi biciklis emléked/sztorid?

– Igen, egyszer „elütöttem egy autót” (mosolyog). A Kórház térnél gurultam a Hungária utca felé, és valami a járdán elvonta a figyelmemet (ez elég gyakran előfordul, ha mondjuk látok valami érdekeset, egy aranyos kiskutyát, vagy jó ruhát…), közben pedig nem vettem észre, hogy pirosra váltott a lámpa, és az előttem levő autó megállt. Én szép, egyenletes tempóban nekigurultam, a bicikli hátulja megemelkedett, én meg előreestem. Mivel valami nagyobb transzporter volt, a sofőr szerintem észre sem vette, ellenben a buszmegállóban várakozó emberek meglehetősen jót szórakoztak a mutatványon, és én is alig tudtam elindulni a nevetéstől. Szerencsére nem lett semmi bajom, sem a biciklimnek, vagy az autónak, de azért elég ciki volt a dolog.

 

Dorka (30)

Történelem és magyar szakos tanár, 16 éve Pécsett él, elkötelezett szoknya- és kerékpárrajongó.

 

– Mennyire befolyásolja az öltözködésed, hogy bicajjal jársz?

– Majdnem semennyire, de van egy-két cipőm, aminek nagyon csúszik a talpa, ezért nem megfelelőek, a telitalpúval pedig nem érzem a pedált. Egyébként bicajoztam már kisestélyiben és magassarkúban is (mosolyog).

– Szerinted van létjogosultsága a Cycle Chic mozgalomnak?

– Az én olvasatomban van. Nem hiszek abban, hogy valakinek azért kellene lemondania valamilyen divatos vagy bármilyen kiegészítőjéről, mert biciklivel van. Nekem ez nonszensz. Bár sokan felteszik a kérdést, hogy te komolyan ebben a szerkóban biciklizel?

– Biciklivel jársz dolgozni a művészeti gimibe. Hogy bírod a hegyet?

– Már jól. Tavasszal, mikor előveszem a bicajt, akkor az első két hét kegyetlen. A mai napig útvonaltervezek, amikor elindulok otthonról, hogyha nagyobb távokat megyek, akkor mindig végiggondolom, hogy merre van a legkevesebb emelkedő. Ha például Gyárvárosba megyek, akkor nagyon megválogatom, merre induljak.

– Nem szokott problémát jelenteni, hogy kimelegszel?

– De, és szerintem ez sokakat visszatart attól, hogy biciklivel menjenek dolgozni, mert nincsen zuhanyzási vagy alapvető átöltözési lehetőségük. Amikor nem sietek, akkor ez a probléma persze nem létezik.

– Vannak olyan részei Pécsnek, ahol nem szeretsz közlekedni?

– A 6-oson nem szabad biciklizni, ezért amikor arra kellett járnom, muszáj volt a járdán közlekednem, de nagyon rossz az út minősége és nagyok a padkák, nincsen semmi akadálymentesítés. A Kürt utca is alattomos, és nem kedvelem a keskeny utakat sem, mint az Ifjúság útja, ahol nagyon rád jönnek az autósok. Azt sem szeretem – bár ez nem az utakkal, hanem a praktikussággal van összefüggésben –, ha egy helyen nincsen biciklitároló.

– Te laktál Budapesten is, érzed a különbséget a két város között?

– Persze. Egyrészt ott gyorsabb a tempó, eleinte 60 éves nénikék is lehagytak (nevet). Ott a belvárosban szinte teljesen ki vannak építve a biciklis sávok. Más az egész bringakultúra, egyrészt kicsit pofátlanabbak is, másrészt sokkal jobban érvényesítik magukat. Imádom Pécsen a kritikus tömeget, azon mindig ott vagyok, felemelő érzés. Itt még szükség is van rá, mert gyengébb a bringakultúra. Sokan közlekednek szabálytalanul, eszetlenkednek, nincsenek kivilágítva stb. Ha ők nélkülözik a szabályokat, nem csoda, ha az autósok utálják őket. És nem vagyunk elegen. A kritikus tömegre nem jönnek el a külföldiek, mondjuk ez valószínűleg a nem elég jó szervezés miatt van.

– Ha egy érvet kellene mondanod amellett, hogy miért menjünk bringával munkába, mi lenne az?

– A pécsi tömegközlekedés minősége. Mondhatnám, hogy legyünk környezettudatosak, de előtte azért szerepel pár önző ok. A pécsi tömegközlekedés szerintem undorító a higiéniája, a pontatlansága, az utasokkal való bánásmód miatt. Az egész a lehúzás magasiskolája, utálok buszra szállni.

 

Fanni (20)

A PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karán tanul ipari termék- és formatervező szakon, szinte sosem lehet őt a kerékpárja nélkül látni.

 

– Befolyásol az időjárás abban, hogy biciklire ülj?

– A nagyobb eső elrettent, de igazából a telet is végigbringázom.

– Télen hogyan védekezel a hideg ellen?

– Hűvösebb időben mindig előre kell gondolkodni, mindig egy réteggel többet kell magadra húzni.

– Mikor hagyod otthon a bicajt?

– Ha csinosan kell megjelenni valahol, igyekszem nem tekerni magas sarkúban. Kényelmes, sportos öltözetben szeretek biciklizni. Alapvetően is lazán öltözöm, tehát különösebben nem befolyásolja az öltözködésem a bicajozás. A bringás táskát tartom a legfontosabbnak, nem szeretem, ha ide-oda csúszkál rajtam a táskám, miközben tekerek, ezért erre nagyon odafigyelek.

– Hogy éreznéd magad, ha egy hónapig nem bicajozhatnál?

– Már akkor is elvonási tüneteim vannak, ha három napot kihagyok! Éjféli tekerésre is eljárok a fiúkkal, és már egyre jobban felzárkózom hozzájuk, amire nagyon büszke vagyok (mosolyog).

– Van olyan a pécsi bringázásban, amit nem szeretsz?

– A macskakő elég veszélyes, mert vékony kerekű a biciklim, előfordult már, hogy nagyot estem, mert beszorult a kerék a macskakő közé. Meg egyébként sem túl jó az itteni utak állapota, elég sok a kátyú.

– Mit gondolsz a pécsi biciklis kultúráról?

– Én egyre jobbnak látom. Mindig találok embereket, akikkel elmehetek tekerni, nagyon sok biciklis barátom van. Szoktam Budapesten is járni biciklivel, ott a város nagy részén megoldották a biciklis közlekedést, és nagyon sokan járnak kerékpárral, viszont nagyon zavaró a szmog, szinte elviselhetetlen számomra.

– Te is úgy látod, hogy egyre sikkesebb bicajjal járni?

– Igen. Egyrészt talán jobban odafigyelnek az emberek az életmódjukra, és sokkal kényelmesebb, gyorsabb, mintha a buszra kellene várni. Nekem undorom van a tömegközlekedéstől, jobban szeretem, ha nem kell másoktól függnöm.

 

 

[frame]

Hungarian Cycle Chic: „A Cyclechic.hu egy bringás életmód blog, ami lassan három éve közvetíti azt a csodálatos folyamatot, amelynek során egyre többen közlekednek két keréken. A bicikli viszont nemcsak közlekedési eszköz, hanem egy igazi stíluselem. Nem kér kompromisszumot, hanem maga öltöztet, és még a városokat is jobbá teszi.”

Bővebben: KLIKK![/frame]

 

  • J

    Picit szerelmes vagyok Dorkába.
    J

  • cave

    nem látom a kötelező felszerelést (küllőprizma, csengő, világítás)….