Kínos pécsi vendéglátós sztorik

Pécsett szerencsére remek éttermek és kávézók működnek, de azért néha előfordul, hogy az éppen aktuális kiszolgáló személyzet nem üti meg az elvárható szintet. Összegyűjtöttünk néhány történetet.

[note note_color=”#fbf0ac”]

Kriszta

Nemrég egy újonnan nyitott belvárosi cukrászdában ért igen kellemetlen atrocitás. Fagylaltot vásároltunk, és miután fizettünk, kíváncsiságból megkérdeztem, van-e cukor a fagyiban. Megjegyzem, azért is merészeltem érdeklődni, mert a hely egyébként úgy hirdeti magát, hogy kizárólag természetes alapanyagokkal dolgoznak. Szóval miután feltettem a kérdést, teljesen felháborodott tekintetek meredtek vissza rám, és közölték: „Persze, minden fagyiban van cukor!”. Már ez a hangnem sem volt túlságosan kedves a részükről (ráadásul tévedés áldozatai, mert van, ahol árulnak cukormentes fagyit), de jött még rosszabb. Amikor hátat fordítottam, félhangosan összesúgtak a hátam mögött: „Hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni?”  [/note]

étterem

[note note_color=”#d8f995″]

Anna

A kajámban talált szőrcsomó és fém dörzsiszivacs szála két olyan kellemetlen élmény volt, amik felett nem tudok szemet hunyni. Soha nem fogok visszamenni ebbe az ominózus belvárosi étterembe. Már az első eset is szörnyű volt, ám még be lehet tudni a szerencsétlen véletlennek, na de azért kétszer ne forduljon elő ilyesmi.[/note] [note note_color=”#b3e5df”]

Márk

A mi esetünk a Hungária úton történt egy kifőzdében néhány hónapja. Baráti társaságomhoz csatlakozva beültem ebbe a vendéglátóegységbe, és mivel én korábban már ebédeltem, csak valami desszertre vágytam. A pincér átnyújtotta az étlapot, majd elment. Pár perc múlva, amikor visszatért az asztalunkhoz megkérdeztem tőle, hogy milyen édességet ajánlana az étlapról. Mire ő: nevetve és lenézően megjegyezte: “Menj a Zserbóba süteményt enni!”, majd megjegyezte, hogy azért kérjek valamit, mert finom a palacsintájuk. Ezek után viszont annyira elment az étvágyam, hogy mindössze egy pohár szódát ittam.[/note]

étterem

[note note_color=”#c7b6e2″]

Sanyi

Elöljáróban megjegyezném, hogy sok (pécsi) vendéglátóhelyen komoly probléma van a szolgáltatással. Nem az ételekkel, vagy a higiéniával, hanem a személyzet stílusával. Az alábbi sztori is jól példázza ezt. Beültünk egy Széchenyi tér menti bisztróba, ahol a haverom egy whiskyt kért jéggel. Eleve rengeteget vártunk a rendelésünkre, majd mikor végre sikerült odaérniük a tálcával, kiderült, hogy a whiskyben nincs jég. A barátom erre illedelmesen szólt, hogy ő jéggel kérte az italát. Mire a pincér: “Ja, a pultosnak nem volt kedve jeget tenni bele!” Na, ekkorra már mi is mérgesebbek lettünk, és kevésbé kedvesen megkértük, hogy akkor most igen gyorsan iramodjon meg és hozzon egy másikat.[/note] [note note_color=”#e3b0cf”]

Vera

Nekünk az egyik nemrég nyílt Király utcai bárban két kellemetlen élményünk is volt. Az egyik, amikor hosszú perceket, úgy bő tízet ültünk úgy az egyik asztalnál – megjegyzem, alig volt vendég -, hogy senki ránk sem bagózott. Köszöntünk, köszöntek, majd nem jöttek oda megkérdezni, hogy ugyan mit innánk. Persze ezután továbbálltuk. A másik eset ennél még kínosabb volt, akkor egy nagy társasággal szerettünk volna fizetni, a pincérnő kihozta a számlát, de azon három-négy tétellel többet ütöttek fel, mint amit fogyasztottunk. [/note]

Hirdetés