Tárgyiasult szerelmeink

Nem jellemző manapság, hogy tárgyakat évekig, évtizedekig őrizgetünk. Mindenből van újabb, modernebb, szebb. Ami nem kell, azt elajándékozzuk, ami elromlott, azt kidobjuk. Ilyen egyszerű. Mégis szinte mindenkinek van néhány olyan tárgya, amihez érzelmek fűzik, ezért ragaszkodik hozzájuk. Íme néhány régi, de nagy becsben tartott bögre, póló és evőeszköz. 

hirdetés

Lajos (52)

[quote]Óvodás voltam, amikor ’67-ben a lengyeltóti búcsúban édesapán ezt a mélytányért lőtte nekem. Én kevésbé emlékszem, de édesanyám elmondása alapján nagyon örültem a vásárfiának, és onnantól kezdve csak ebből voltam hajlandó elfogyasztani a levest vagy a főzeléket. Ma már nem használom, szerintem legalább 35 éve nem ettem belőle semmit, ennek ellenére kitüntetett helyet foglal el a tálalóban. [/quote]

tányér

András (28)

[quote]Talán furcsának tűnhet, hogy egy alsónadrágot választottam kedvenc tárgyamként, de megvan az oka. Ezt a pajkos figurákkal díszített boxert még a nagymamámtól kaptam karácsonyra úgy 6-7. osztályban. Ez volt az első igazi fiús alsóneműm, hiszen előtte én is fecskenadrágot viseltem a nadrág alatt. Szóval nagyon örültem neki, és rengeteget hordtam. A dolog érdekessége, hogy bár a színe kifakult, az anyaga megkopott, de még mindig alsónadrág. Ettől függetlenül már csak alvásra használom, sőt újabban nem is én, hanem a barátnőm. A tárgy értéke a nagymamám halála óta még inkább felértékelődött.  [/quote]

alsógatya

Lilla (23)

[quote]Én ehhez a bögréhez ragaszkodom a leginkább. Úgy 5 évvel ezelőtt szülinapomra kaptam az anyukámtól, mert mindig a Spongyabobot néztem a tévében. Azóta minden nap ebből iszom a reggeli kávémat, költözéskor pedig hurcolom magammal.[/quote]

bögre

Zsuzsanna (42)

[quote]Ezt az evőeszközkészletet pár hónapos koromban a keresztanyámtól kaptam a keresztelőmre. Erre az alkalomra valami maradandót szoktak ajándékozni,  így én kaptam egy fülbevalót és ezt az egyszemélyes étkészletet. Eredetileg kiskanál is tartozott a szetthez, de az az idők során elkallódott. Én magam is nagyon ragaszkodtam hozzá, mikor férjhez mentem, a stafírungom részeként elhoztam otthonról. Ma is szívesen fogyasztom el ezzel az ételt, de mostanság inkább a lányom ragaszkodik hozzá. Ha véletlenül másik étkészlettel terítünk neki, akkor mindig szól, vagy egyszerűen csak kicseréli az evőeszközt. [/quote]

evőeszköz

Emőke (25)

[quote]Az a helyzet, hogy én tényleg elég kegyetlenül bánok a holmikkal, amikre már nincs szükségem: egy ideig kerülgetem őket, aztán hirtelen mindent belepakolok egy szatyorba vagy dobozba és elajándékozom vagy kidobom. Csak néhány olyan tárgy élvez kivételt, amiket számomra fontos emberektől kaptam ajándékba. Ilyen például ez a póló, amit jó pár évvel ezelőtt, ha jól emlékszem 2008-ban kaptam ajándékba a legjobb barátnőmtől. Akkoriban sokat hordtam, aztán egyre ritkábban, hogy vigyázzak rá. Most már legalább három éve nem is volt rajtam, nem is áll már jól, rövid (pedig nem nőttem egy ideje…). Ennek ellenére most is ott áll a szekrényemben és azt hiszem, soha nem fogom kidobni, mert akárhányszor a kezem ügyébe kerül és ránézek, mindig eszembe jut a barátságunk, amit semmire sem cserélnék el. [/quote]

pólóvágott

Zsanett (27)

[quote]Ebben a paplanban annyira jó aludni, hogy szinte egész nap elfeküdnék benne. Pont annyira puha és meleg, amennyire kell, de nem csak ezért ragaszkodom hozzá. A nagymamámnak az a szokása, hogy minden unokájának 5 éves korában vesz egy igazi, nagy felnőtt paplant. Az enyémen még jól látszik a régi ÁFÉSZ címke is. Bár évek óta nem lakom otthon, a paplant azóta sem vittem magammal egyik albérletembe se. Egyelőre annyira a gyerekkoromhoz kötődik, hogy marad a családi házban, és csak egy hónapban egyszer, hétvégén alszom benne. [/quote]

paplan5

Péter (26)

[quote]Ezt az egeret 19 évesen vettem, és azóta minden számítógépemhez, laptopomhoz ezt használom. Bár mostanra külsőre elég lestrapált lett, ennek ellenére nagyon jól működik, soha nem volt vele semmi gond, ráadásul nagyon könnyen kezelhető. Azt hiszem, amíg bírja a küzdelmet, ezt fogom használni. [/quote]

egér

Máté (22)

[quote]Réginek éppen nem mondható, és nem is igazán használati tárgy, de eddigi életem során nekem ez nőtt leginkább a szívemhez. Hat éves korom óta Juventus drukker vagyok, de csak tavaly sikerült kijutnom egy Juventus-Inter meccsre. A mérkőzés szerencsére 2:0 lett, így igazán nagy élmény volt, úgyhogy azóta is egy cipősdobozban őrzöm a jegyet. Egyébként nem ragaszkodom túlzottan a tárgyaimhoz, inkább azokat az apróságokat teszem el, amihez valamilyen kedves emlékem fűződik. Ilyen például egy kő, amivel 7 évesen játék közben, véletlenül dobott fejbe az egyik barátom. Jót nevettünk a dolgon.[/quote]

jegy

[note note_color=”#ff8266″]És te melyik tárgyadhoz kötődsz leginkább?

Ha van ilyen, fényképezd le, mellékelj hozzá egy rövid történetet és küldd be szerkesztőségünknek a haszon.zsofia@pecsma.hu email címre. A legjobbakat közzétesszük az oldalon.[/note]

  • Macinaci

    Ez a nadrágos sztori elég gyomorforgató!!!