“Úgy látom, a divat rossz irányba halad”

Frank Adél 1998 óta dolgozik a divatvilágban tervezőként, megjárta már Párizst, Moszkvát és Londont is. Egy három éves kislány édesanyjaként a minap mutatta be vadonatúj ruhakollekcióját Pécsen. (Képek itt láthatók!) Jelenleg a Zsolnay-negyedben található szalonja és varrodája. Az Abszolút Nő vendége Frank Adél volt.

– Mennyiben változtak a kollekcióid az évek során?

– Egyre kényelmesebb, hordhatóbb, mindennapi darabok kerültek be, amiket egy nő ebben a túlpörgött világban megkíván a ruhatárában. A divat egyébként is reagál, válaszol a korhangulatra: történelemre, gazdaságra és alkalmazkodnia kell a megváltozott igényekhez. Divat alatt persze nem csak a ruhákat értem, hanem a cipőket, autókat, lifestyle-t. Mostanában inkább hétköznapi kosztümöket tervezek, amik jobban bírják a mindennapos rohangálást, autózást, ügyintézést, de természetesen ezekben is ott van az extravagancia.

– Ezek szerint a tervezésnél a hordhatóság is szempont.

– Mindenképpen. Persze vannak olyan haute couture ruhák a kollekcióimban, amik nem hordhatóak, de a prêt-à-porter daraboknál ez nagyon fontos és az is, hogy egy dolgozó nő életstílusát kiszolgálják.

Frank Adél

– Egy ideje nagyobb (38-tól felfelé) ruhákat is készítesz. Miért?

– Sok ruhát készítünk méretre, de sokan nem tudnak eljönni próbálni, hanem a kész kollekcióból szeretnének válogatni, ezért nagyobb méretű darabokat is készítünk. Régen ugyanis mindig azt a kritikát kaptam a vásárlóktól, hogy túl kicsik a ruhák. „Nagyobb méretű” modelleket is foglalkoztatok éppen azért, hogy mindenki tudjon választani a kollekcióból.

– Tervezéskor honnan merítesz ihletet?

– Mindig a történelemből: van egyfajta motívum, ami foglalkoztat, és azt dolgozom fel, most az ötvenes évekhez tértem vissza. A háború utáni időszakra jellemző volt az erősen alakot követő vonal, amit én nagyon kedvelek, és sokszor alkalmaztam már: hangsúlyos derék, bővülő szoknya, nőies, mellben redőzött holmik. A koktélruháknál szőrméket álmodtam meg: a háború után nagy igény volt rá, hogy a nélkülözést követően a nők újra nők lehessenek, ezért voltak népszerűek ezek a mutatós darabok.

– Hogy megy a munka a gyerek mellett?

– Nem megy a munka a gyerek mellett (nevet). Ezt így persze nem szabadna kimondani, de őszintén szólva nagyon sokat vagyok a kislányommal. A Zsolnay-negyedben dolgozunk másfél éve, és szerencsére nagyon jók a munkatársaim, akik viszik a mindennapi teendőket, az üzletet, a céget. Jövő évtől valószínűleg többet tudok majd foglalkozni a ruhákkal, ha Hanna ovis lesz.

– Nem merült fel benned a gyerekruhák tervezése?

– Ez más szakterület csakúgy, mint a férfiruhák, ráadásul a gyerekruhákba nem lehet olyan fajta kreativitást vinni, mint egy koktélruhába. Csak a kislányomnak tervezek néha-néha.

– Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt 15 évből?

– Talán a londoni és moszkvai nagykövetségi divatbemutatókra és a Prêt à Porter Paris kiállításra. Erősen gyöngyözött ruhák, római hajtással, finoman kidolgozott részletekkel kerültek ezeken bemutatásra. Mindez aprólékos munkát igényel, technikailag nehéz kivitelezni, ezért ezek a kedvenc darabjaim.

frankadélborító1
Egy darab a divattervező legújjab kollekciójából. Korábbi beszámolónk a nemrégiben megrendezett retrospektív divatbemutatóról itt olvasható!

 

– Ilyenkor gondolkozol már a következő kollekción?

– Nem, nem gondolkozom semmin (nevet). A divat nagyon túlpörgött, ami látszik is a kollekciókon. Általánosságban úgy gondolom, a divat egyre sekélyesebb, felszínesebb és egyre iparibb. Egy tervező megcsinál egy kollekciót és máris a következőn kell dolgoznia, ahelyett, hogy elmélyülne egy-egy témában. Szerintem minél jobban elmélyülünk valamiben, annál finomabban, részletgazdagabban tudjuk azt kifejezni, feldolgozni. Úgy látom, a divat rossz irányba halad, pénzközpontú lett, iparággá vált. Ez rosszat tesz neki, amire sokan rá is jöttek. Ezért lett nagy divat a kézműves dolgok felkarolása, minden divatház ezt kommunikálja, de a legtöbbjük valójában keleten, nagy mennyiségben gyártatja a holmijait – ez amellett, hogy környezetszennyezés, felszínessé teszi a divatot.

– Van kedvenc divatterveződ?

– Vannak, akiket nagyon sokra tartok, de inkább bizonyos korszakaikat. Ilyen Vivienne Westwood és Jean Paul Gaultier, akiknek szenzációs kollekciói voltak. Nagyon sokat számít egy tervezőnél, hogy mennyire finanszírozzák: minél több a pénz, annál jobb a kollekció. Persze néha iparszerűséget eredményez, de van, akinél nagyon pozitív hatásokkal bír. Nem mindig az a jó, ami hordható, hanem ami kreatív és újszerű. Ez nagyon ritka, általában a marketing adja el a kollekciókat.

Hirdetés

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Hát ezeket a ruhákat látva tényleg rossz az irány, egy pici önkritika nem ártana a hölgynek.

  2. Lehet valóban rossz irányba halad de ettől függetlenül vannak jó cuccok is, hisz mindenki megtalálja a magának valót. Végig kell nézni az embereken és kiderül kinek milyen az ízlése. Mondjuk amikor a tévét kapcsolgatom és belefutok egy divatbemutatóba ott olyan ruhákat látni amitől az ember haja is égnek áll. De ne feledjük azokat a ruhákat tényleg csak a divatbemutatókra tervezik. Legalábbis én azok közül amiket a divatbemutatókon látok, még egyet sem láttam az utcán.

    Viszont van itt valami amit megállapítottam egy ideje és sérelmezek is (de ki nem sz*rja le ugye) szóval a boltokba a ruhák 90%a női ruha és tök jól néznek ki. Viszont ha férfi ruhát akarsz venni akkor már más a helyzet. Kevés a választék és annak a kevésnek nagy része borzalmas ronda.

    Tud valaki egy olyan boltot ahol jó férfi ruhákat lehet venni???

    Már ott tartok hogy az ár nem számít mert ha jó akkor megveszem. Leginkább az olasz divat tetszik de olyanról nem tudok sem Pécsen sem az egész dél dunántúlon.

Comments are closed.