Bárkit földhöz ver a pécsi dzsúdós lány

A 23 éves, rendkívül szerény, ám annál keményebb Knetig Emőke ötéves kora óta harcművész, 17 éves kora óta profi kategóriás dzsúdós. Versenyeire van, hogy tíz kilót kell lefogynia, és egy kulcscsonttörés sem riasztja vissza a megmérettetéstől. A napokban aranyérmet szerzett a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Judo Bajnokságon a Pécsi Tudományegyetem színeiben, de állt már dobogón a Cselgáncs Európa Kupán is kétszer.

hirdetés

– Mikor kezdtél el dzsúdózni?
– Mint minden kishúg, én is azt akartam csinálni, amit a bátyám, így kezdtem el ötévesen dzsúdózni. Amikor ő is abbahagyta a sportot, akkor én is. Utána kipróbáltam az úszást, a teniszt, a triatlont, táncoltam és karatéztam is. A váltás akkor jött, amikor karatés pályafutásom során 17 évesen, egy sportbálon én lettem az év sportolója utánpótlás kategóriában. Ezen a bálon bemutatózott az akkori dzsúdós csapatom. Jó volt látni azokat az embereket, akikkel annak idején együtt edzettem, jó volt látni, hogy hova fejlődtek. Akkor jöttem rá, hogy újra akarom kezdeni a dzsúdót.

– Jelenleg a PTE Általános Orvostudományi Karán tanulsz, hogy tudod összeegyeztetni a sok edzést a tanulással?
– Nem egyszerű, hiszen Baján élek, ott edzek a Mogyi Bajai Judo Clubban, és Pécsre járok egyetemre. Jelenleg az a taktikám, hogy a szemeszter elején tizennégy hétre előre betervezem, hogy mikor fogok hiányozni. Úgy veszem fel az órákat, hogy tízre beérjek Bajáról Pécsre, és a négy órai buszt elérjem vissza Bajára. Így reggel és délután is tudok edzeni.

– Hány edzést jelent ez?
– Nyáron tízet edzek, de általában hét-nyolc edzésem van egy héten. Délután mindig van, akkor dzsúdózunk, reggel viszont általában erősítünk, vagy állóképességet fejlesztünk.

– Pihenőnapod nincs is?
– Általában nincs, de ha versenyre készülök, akkor szoktam engedni magamnak egy-egy pihenőnapot, mivel nagyon sokat kell fogynom. Ez azt jelenti, hogy normál esetben 58-60 kiló vagyok, az én súlycsoportom azonban 52 kilós, így van, hogy akár nyolc kilót is le kell fogynom, de voltam már 63 kiló is. Korábban 57 kilogrammban indultam, de rá kellett jönnöm, hogy a magasságom és az alkatom miatt szerencsésebb az egyel lejjebbi, 52 kilós súlycsoportban indulnom. Idén váltottam, egyből sikerült is megnyernem a felnőtt országos bajnokságot.

– Nem ez volt az első versenysikered. Mire vagy még büszke?
– 2017 januárjában sikerült megnyernem a felnőtt országos bajnokságot, de kétszer állhattam a dobogó harmadik fokán a Cselgáncs Európa Kupán, idén szeptemberben, illetve két éve ősszel. Ez év augusztusában a Nyári Universiade Játékokon Tajvanon a kilencedik helyen végeztem. Legújabb sikerem a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Judo Bajnokságon elért első helyem, profi kategóriában. Ez utóbbi két versenyen a PTE-t képviseltem.

– Hogyan reagálnak az emberek arra, hogy nőként cselgáncsozó vagy?
– Az emberek már az alkatomra is sokszor tesznek megjegyzést, rögtön meg szokták kérdezni, hogy mit csinálok, amitől ekkora karom és hátam van. Amikor elmondom, hogy dzsúdózok, hüledeznek, hogy nőként űzöm ezt a rendkívül férfias sportágat.

Mi visz rá egy lányt, hogy ilyet csináljon? – kérdezik sokszor tőlem. Az átlagember nem érti meg, hogy attól még lehet valaki nő, hogy kemény sportot űz.

– Volt már durva sérülésed?
– Rengeteg sérülésem volt, de szerencsére műteni még nem kellett. Volt már szalagszakadás az ujjamban, illetve tavaly eltört a kulcscsontom és két bordám egy szerencsétlen esést követően, de hála istennek nem szoktak komoly sérüléseim lenni.

– Hány meccsed van egy évben?
– Egy évben körülbelül tíz verseny van, egy nemzetközi versenyen pedig akár 5-6 ellenfelem is lehet, ebből kiindulva egy évben hozzávetőlegesen ötvenszer állok a tatamira.

– Ennyi meccs távlatában már biztosan nem izgulsz.
– Ez változó. Van, hogy annyira izgulok, hogy egész odafele vezető úton rosszul vagyok. De amikor úgy érzem, hogy nem sikerült felkészülnöm, például rosszul fogyasztottam, akkor elengedem az egészet, így sokkal nyugodtabban tudok fellépni a tatamira. Általában nekem ekkor jön az eredmény.