Pécsett is hódít a poharas leves

Ha valaki mostanában a Bölcsészettudományi Kar környékére téved, biztosan felfigyel egy szokatlan jelenségre. Kortól és nemtől függetlenül papírpoharakkal a kezükben mászkálnak az emberek, néha meg-megállnak, belekortyolnak esetleg belekanalaznak a pohár tartalmába.

Elsőre azt hihetnénk, talán kávét szürcsölgetnek a papír kübliből, hiszen jó pár éve még ez számított trendinek. De nem, most új korszak következik. Kávé helyett forró levest kortyolhatunk jöttünkben-mentünkben.

A fővárost már „megfertőzték” a levesezők. Ez a viszonylag újnak számító fogalom annyit jelent, hogy nagyjából egy hamburgerező személyzetének átlag sebességével szolgálnak ki minket egy pohár zamatos lélekmelegítővel. Mondhatnánk, hogy ez nem olyan nagy dolog, hiszen a hipermarketek polcain gyakorlatilag minden fajta ízt megtalálhatunk, mikróban elkészíthető formában. A levesbárok azonban nem erről szólnak. Ezeken a helyeken általában négy-öt fajta frissen készült, minőségi levesből választhatunk, anélkül, hogy fél órát várnánk egy asztal mellett ülve. Csak felkapjuk a poharunkat és már siethetünk is a buszra. Persze az evés ettől még nem lesz rituálé, de a szokásos sültkrumpli-hamburger menü vagy a sebtében megvásárolt péksütemény helyett legalább főtt ételt viszünk a szervezetünkbe.

A levest ehetjük magában, de különböző feltéteket – például bacon chipset, pirított kenyérkockát vagy pattogatott kukoricát – is választhatunk a tetejére. Ha pedig nem laknák jól a folyékony nedűvel, elmajszolhatunk mellé egy helyben készült szendvicset vagy grill chiabattát. A menüsor ráadásul megunhatatlan, napról napra megújul, így egymás után biztosan nem kell két ugyanolyat megkóstolnunk.

Ezek a levesező gyorsétkezdék ráadásul a külcsínre is sokat adnak. Az ember már a dizájn és a „tálalás” láttán megkíván egy hörpintésnyi forró levest. Így szinte tapsikoltam örömömben, amikor pár hete észrevettem, hogy Budapest után Pécsett is megnyitott az első levesező.

Vagyis a második. Na jó, nagyjából egyszerre és szinte egymás mellé tették ki a nyitva táblát a két levesbárban. Az egyik a Rókus Sétányon a másik pedig a Bölcsész Kar „B” épületével szemben egy panelház aljában nyitott. Gondoltam, ha már így esett, mindkettőben teszek egy próbát.

A „Kanálban” kóstoltam vargányakrémlevest és spanyol bazsalikomos csirke levest, a „Souperben” pedig parajkrémlevest és mexikói csípőset. Rangsort nem tudnék felállítani, mindegyik kellemesen fűszeres és tartalmas volt. A csirkelevesből egyáltalán nem sajnálták a húst, a parajkrémlevest pedig nem fokhagymázták el. Hibapontként csak annyit említenék, hogy az egyik gyorsétkezdében szinte egyáltalán nincsen talponálló asztal, így helyben nem lehet elfogyasztani az ételt. Bár megjegyzem, ezeknek a take away bároknak éppen az a lényege, hogy az utcán, menet közben kanalazzuk el a levest. Annak pedig külön hangulata van, amikor hideg időben gőzölgő levesest kortyolgat az ember.

Hirdetés

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Nelem iztelen volt, azt mondták mint a közétkeztetők: azért iztelen mert nincs benne izfokozó és egészséges.

  2. Zsófika kedves,
    Hát ha még látta volna a Seinfeld sorozatban a ‘Soup Nazi’ epizódot!

Comments are closed.