A legendás levéltáros, aki esküt téve védte a város okmányait

Dr. Vargha Dezsőt rengetegen ismerik Pécsett. A neves nyugalmazott levéltáros minden fontosabb városi eseményen ott van, a Városvédő és Városszépítő Egyesület tagjaként folyamatosan azon szorgoskodik, hogy Pécs jeles tagjainak és eseményeinek méltó emléket állítson, konferenciákkal, emléktáblákkal, kötetekkel.

hirdetés

– Hogyan indult a pályafutása?

– 1973-ban kerültem a Baranya Megyei Levéltárba, miután leérettségiztem. A pécsi tanárképző főiskolán végeztem magyar-történelem szakon, később az ELTE levéltár-kiegészítő szakán kaptam egyetemi diplomát, majd ugyanott doktoráltam. A levéltárban jól éreztem magam, több mint negyven évre itt is maradtam, főlevéltárosként mentem nyugdíjba 2013 végén.

– Pontosan mivel foglalkozik egy levéltáros?

– Rengeteg mindennel. Ügyfélszolgálat keretében tanuló- és munkaidő-igazolást adunk ki, sok ügyfél keres fel minket régi építési-átalakítási tervekért, műszaki egyetemisták ugyanazokért, csak ők diplomamunkájukhoz. Az egyházi és állami anyakönyvek adataival kapcsolatban is sokan érkeznek hozzánk. Ők családfakutatást végeznek. Ezek leginkább csak Baranyára vonatkoznak, de egyre több anyakönyv is elérhető a történelmi Magyarország területéről, mikrofilmen.

1972-től ki lett adva minden községnek, hogy készítsenek évente egy „krónikát”, ahol az előző esztendő összes fontos eseménye rögzítve van. Ezeket bírálatra be kellett küldeni a levéltárosoknak, akik értékelték, a krónikások továbbképzésére állandó krónikaíró értekezleteket tartottak. Ez a megyei anyag ma nagy forrásértékkel bír.

Az iratkezelési szabályzatok, irattári tervek értékelésével, a helyszíni ellenőrzéssel az iratok kezelését, megőrzését segítjük. Például az 1991 előtti összes tanácsi- és számos TSZ-iratanyag beszállítását a közelmúltban fejeztük be. A jelenben és a jövőben az 1991 utáni megyei iratanyagot ellenőrizzük a helyszínen.

Időközben bővült a levéltár, a Rét utcában is nyílt egy egységünk, majd a Nyírfa utcában. Az előbbibe a régi vármegyei és városi, az utóbbiba a közelmúltban fölszámolt vállalatok, cégek anyagai kerültek. A legutóbbi időkig a Dobó utcában helyeztük el a Mecseki Szénbányák személyzeti anyagát, ezek most a központi épületekbe kerültek.

Rettentő sokoldalú a levéltárosi munka

– Mit szeretett a legjobban ebben a hivatásban?

– A levéltáros szakma gyönyörűsége az, hogy a múlttal ugyanúgy találkozunk, mint napjaink problémáival, ez a tudás, ismeret, a gyakorlati élet különböző területein hasznunkra lehet. A levéltárosi hivatás nem csak a poros iratok fölötti görnyedt böngészéssel egyenlő, a való élettel is sokrétű a kapcsolat.

Egy levéltárosnak esküt kell tennie, hogy a felügyeletére bízott iratokat megvédi, rendezi, kutathatóvá teszi, a kint lévőknél pedig érje el, hogy gondoskodjanak szakszerű őrizetéről.

– Mi jelentette a motivációt a mindennapok során?

– Mint minden egyéb szakmában, a legfőbb motiváció itt is a hivatástudat. A muzeológusok a régi tárgyak feltárása, bemutatása iránt, a könyvtárosok a régi könyvek megőrzése és az újak kölcsönzése iránt, a levéltárosok az írott dokumentumok megóvása iránt éreznek elhivatottságot. Igaz, a levéltárosok munkája kevésbé látványos, szorosan kapcsolódik a múlthoz és a jelenhez, ugyanolyan fontos – például a helytörténeti kutatásokhoz, diplomamunkákhoz az általunk gyűjtött információk elengedhetetlenek.

A négy falon kívül is rengeteg a feladat

– Mire a legbüszkébb az elért eredményei közül?

– Arra, hogy a rendkívül szerteágazó levéltárosi szakmának szinte minden ágát művelhettem. Részt vehettem a hetvenes-nyolcvanas évek pincekutatásaiban, a rendszerváltás utáni kárpótlásokban – ami az 1940-50-es évek vagyon- és birtokelkobzásaira vonatkozott –, oktathattam az egyetemen vendégelőadóként, rengeteg konferenciát szervezhettem, köteteket szerkeszthettem, kutathattam, számtalan értékes szakemberrel ismerkedhettem meg Pécsett, a megyében és az országban, sőt, még nemzetközi szinten is.

1983 óta a Pécsi Városvédő és Városszépítő Egyesület tagjaként a helytörténeti szakosztály vezetője vagyok. Számtalan emléktábla felállítását végeztem, társaimmal segítünk megörökíteni eseményeket és személyeket Pécs és Baranya múltjából. Ezekből az ünnepségekből, évfordulókból, megemlékezésekből sokszor sikerült konferenciát szerveznem számos vendégelőadót meghívva, többször köteteket is szerkesztettem belőle kollégáimmal. Ezek az események mind a hely- és köztörténetet gazdagítják.

Névjegy
Dr. Vargha Dezső Sátoraljaújhelyen született, somogyi származású, de iskoláit Pécsen végezte. Az akkori Komarov (mai Babits) Gimnáziumban érettségizett, ezt követően a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakon végzett. Egyetemi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte levéltár-kiegészítő szakon. A Baranya Megyei Levéltár kötelékébe 1973-ba lépett be, 2013-ban vonult nyugdíjba, immár a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárából. Felesége a pécsi Mátyás király Általános Iskolában tanított történelem-ének szakosként, jelenleg pedig egy alapítványi iskolában. Egy lánya van és egy tizenegy éves unokája, Dávid. Kedvenc kutatási területe a pécsi kórusmozgalom története és a pécsi szociálpolitika története – ez utóbbit oktatta a PTE Szociológia tanszékén. Munkásságáért 1994-ben Pro Communitate-díjat kapott, 1990-ben Podmaniczky-díjat, 1997/98-ban pedig vezetésével Pécs csapata megnyerte a Magyar Televízió 40. évfordulójából rendezett országos tévévetélkedőt.