A négykerekű bogarak pécsi doktora

Már nem is igazán tudja megszámolni, hogy hány bogárhátú Volskwagent hozott vissza a sírból és mentett meg az utókornak a pécsi Szőke Tibor, aki már két évtizede szinte csak a szenvedélyének él, ő a pécsi bogárdoktor.

hirdetés

Az egyik pécsi temető mögötti kis utcában bújik meg Szőke Tibor karosszériás műhelye, amelynek udvarán jobbára szétszedett, másoknak csak ócska roncsnak tűnő autóvázak, mintsem ép kocsik állnak. Ezek a roncsok azonban a szakember kezei alatt új életre kelnek, megszabadulva a rozsdától, teljesen új köntösben, restaurálva szelhetik újra az utakat.

A bogárdoktor műhelyében van olyan Volskwagen, amelyik bőven már nagyapa is lehetne, hiszen 1953-ban gördült el a gyártósorról.

Az 1953-as Zwitter, amelynek ajtaja még nincs kész, de már két napot dolgozott vele a doktor

– Ezt a kocsit, amit Zwitternek hívnak, egy székesfehérvári fiatalembernek készítem, ő kért rá különleges tetőt is, amely nyitható lesz– meséli Szőke Tibor a teljesen lecsupaszított váz mellett, és közben olyan részletek is elárul, hogy ebben a kocsiban a karos, mechanikusan lehajló indexnek – mert régen nem volt lámpa – a középső, B-oszlopban van a helye, melyet egy elektromágnes vezérel. Az ajtót ezekben a kocsikban olyan rendszerrel szerelték, hogy azok két gumival pontosan a helyükön maradjanak.

A Szőke Tibor által végzett restaurálás annyira aprólékos, hogy egy-egy ajtó alsó részének lakatolása két napig is eltart, és ilyenkor még a munkának csak a töredékét végezte el.

– Egy felújítás nagyon sokba kerül, egy ilyen autó 4-5 millió forintba kerül nagyjából, de valójában nem lehetne megfizetni azt a munkaidőt, amit az autó restaurálására fordítok – mondta.

A pécsi bogárdoktor a kezdetekről azt mondta, hogy 1996-ban egyik kollégájának javított először egy bogárhátút, akkor kezdődött minden.

A Hebmüller replika belseje...

– Megtetszett, hogy milyen egyszerű autók ezek, azóta párat már megcsináltam. A feleségem megszokta a szenvedélyem. Az 1960 előtt készült kocsik tetszenek leginkább, ezek karcsúbbak, a 68 utániak annyira nem jönnek be. A régebbieknél szerintem sokkal jobban kiemelték a bogárformát.

A műhely ékköve egy Hebmüller replika kabrió, melyet egy másik Volkswagenből épített át közel két év alatt, kétkezi munkával. Ezt a legendás típust 1949-től 1952-ig gyártották, az eredeti példányokból mindössze 100 van világszerte.

Na, miből lesz a cserebogár?

–A szélvédőkeretet, a küszöböt, a hátsórészét is át kellett alakítani, a ponyvatetőt egy Mazda 3-asról faragtam rá, de kicsit lejjebb is van ültetve. Kapott egy Recaro bőrülést és egy 1,9-es, 110 lóerős motort is, amit az egyik barátom állított össze. Ezzel már lehet haladni, de 80-90 kilométeres sebesség elég, hogy érezzük, kabrióban ülünk. Nyomógombbal indul és nem kulccsal.

Bogár, bogár, bogár

Egyébként a legelső ilyen Volkswagenekben mindössze 1,1 literes, igencsak gyenge motorokat raktak, ma már nem lenne eladható egy 28 lóerős géppel, mint a 40-es évek végén. De mint mondta, a Porschék is a bogárhátúak alapján készültek, s majdnem ezekkel a kocsikkal nyerték meg a második világháborút a németek.

Ő a műhely ékessége

– Pécsen vannak még páran, akiknek van bogárhátújuk, de aki javítja is őket, olyanról én nem tudok – mondta Szőke Tibor, akinek a következő terve egy igazi hot rod megépítése, hosszabb orral, nagy kerekekkel, tető nélkül.

A büszke doktor a páciensével

– Mindent szeretek ebben a munkában, valójában az alkotás folyamatát imádom, ha kész vagyok valamivel, akkor már egy újabb munkán jár a fejem – szögezte le a bogárhátúak doktora.

hirdetés
Hirdetés