Vágyi Jenő James milliárdos pécsi üzletember – vagy ahogy ő hívja magát: szabad ember – mesélt nekünk arról, hogy miként válhat valaki sikeres emberré, és hogy hol és miért rontják el azok, akik nagyon szeretnének sokat keresni. A siker ugyanis az ő olvasatában nem csak a gazdagságot, a milliókat jelenti. Vágyinak jelenleg számos vállalkozása van, meggazdagodásában pedig hatalmas szerepet játszottak az Amwaynél töltött évei is.
– Lehet Önt milliomosnak nevezni?
– Milyen pénznemben? Forintban igen. Dollárban is. Forintban milliárdosnak is. De ez relatív dolog. Van, amit nem lehet pénzben mérni, mégis értékes. Ha valaki nem ért a pénzhez, annak a milliók is csak gondot okoznak. A pénz a teljességnek csak egy szelete, pénz nélkül is lehet valaki sikeres.
– Hogyan kezdődött a siker és a gazdagság felé vezető útja?
– Itt a Dunántúlon nőttem fel, Vásárosdombón. Már tizenéves koromban megfogalmazódott bennem a vágy, egy álom, hogy szabad ember akarok lenni. Akkoriban Magyarországon még szocializmus volt, és az a kép az idézőjeles szabadságról, ami az országban létezett, nem volt összeegyeztethető azzal, amit én akartam. Ezért 21 évesen Ausztráliába mentem, ahol sokféle munkám volt. Dolgoztam pizzafutárként, majd egy elektronikai termékeket előállító gyárban is.
– Ausztráliában sikeresebbek voltak akkoriban az emberek?
– Voltak, akik azok voltak és voltak, akik nem. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi lehet az oka annak, hogy az ausztrálok szabad országában is vannak sikertelen, boldogtalan vagy épp szegény emberek.
– És mire jutott?
– Nemcsak magamnak tettem fel ezt a kérdést, hanem másoknak is. A gyárban a főnökömet meg is kérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy többet keressek. Azt válaszolta, hogy az értékesítésben van a pénz, már ha jól csinálom. Ezután pénzügyi tanácsadó lettem egy brókercégnél. Ironikus, hogy akkoriban nem volt pénzem, és nem is igazán tudtam, hogy hogyan beszéljek befektetésekről és pénzügyekről, főleg nem másoknak. Hatalmas kihívás volt, de több száz emberrel találkoztam, akiknek mást és mást jelentett a siker fogalma, és így nagyon nagy tapasztalatra tettem szert ezen a téren.
– Ön szerint mi kell a sikerhez?
– Az én támpontom a Himnusz első pár szava volt. „Isten, áldd meg a magyart. Jó kedvvel, bőséggel…”. Ha jó a kedvünk és bőségben élünk, akkor sikeresek is vagyunk. Az már, hogy kinek mit jelent a bőség és a jókedv, személyre szabott, egyéni döntés – de meg kell tudni fogalmazni. Én szabad, független és a gazdag akartam lenni, de persze ezért tenni is kellett.
– Ez a következő lépés?
– Igen, kell egy ötlet, amit ki kell bontani, meg kell valósítani. Ez a cselekvés. Ekkor elkerülhetetlenül akadályokba, korlátokba ütközünk, amiken túl kell lendülni. Tanulni kell a hibáinkból, a kudarcokból, a negatív visszacsatolásokból. Az ilyen nehéznek vagy kilátástalannak tűnő helyzeteket át kell tudni fordítani tanítássá. Így meghaladjuk önmagunk vélt határait. Rá kell jönnünk, hogy a hibáink a jó utat mutathatják meg nekünk.
– Egyedül megoldható ez?
– Ebben a folyamatban mindenképp kellenek más emberek és példaképek is, akik segítenek, közreműködnek és motiválnak gondolatokkal, érzésekkel, viselkedésekkel. Ez egy társasjáték, aminek az eredménye egy belső változás, aminek köszönhetően a cél elérése érdekében kezdünk el gondolkodni. Számomra ez a változás visszafordíthatatlan volt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy sikeres vagyok.
– A legtöbb ember sikeres életre törekedik és gazdag akar lenni. Hol rontják el?
– Nekem mindenem megvolt már akkor, amikor rájöttem, hogy nincs meg a himnuszbeli jókedv, csak a bőség. A sikert és a teljességet ugyanis a legtöbb ember kívül keresi, nem pedig belül. A másik hiba, amit elkövetnek, hogy nem cselekednek a cél érdekében, hanem valami külső erőtől várják, hogy segítse őket pénzhez és sikerhez. Ha ez nem jön, akkor pedig a felelősséget áthárítják magukról és máshol, másban keresik a sikertelenség magyarázatát. A sikeressé váláshoz továbbá kell egy komoly önfegyelem, kitartás és elhivatottság. A fegyelmezetlen elme a legnagyobb akadálya a sikerességnek.
