A szakállas pécsi nő, a földalatti színész, az egérfuttató

1964-2008

Hardy Péter a város múltjának egyik legérdekesebb és legsokkolóbb – de sajnos mára elfeledett – együttesének frontembereként, a Pécsi Alkalmi Színház vezetőjeként soha nem keresett kompromisszumokat, és mindig az újat, az értékeset kereste.

hirdetés

A szakállas nő, akit lefejeltek a színpadon

Hardy Péter a ’80-as évek pécsi underground zenei színterének első hiteles alternatív és kísérleti zenekarának, a PUF-nak, azaz a Pécsi Underground Fórumnak, avagy a Pál Utcai Fiúknak (ami nem azonos a most ismert zenekarral) a megalapításával elindított egy olyan mozgalmat és folyamatot, amelynek eredményeként Pécset szinte ellepték az olyan formabontó bandák, mint a Milleniumi Földalatti Vasútvonal, az Öregek Otthona vagy a Demokratikus Cirkusz.

A kor pécsi alternatív művészeinek, előadóinak és zenészeinek központja a Pécsi Galéria volt, amelyet Hardy második együttese, a Gruppensex rendszeresen megtöltött nézőkkel és dermesztő, bizarr energiával. Ők nyitották meg például a legendás Gyár klubot is. A Gruppensexről nagyon kevés írásos forrás mesél olyan szemléletesen, mint Gróf Balázs „A Mecsek legalja” című könyvének egy fejezete.

„A következő koncerten az image már részletesen kidolgozottá vált: a bajuszos-szakállas énekes száján rúzs, szemei kifestve, haja hátraolajozva, a prostituáltak klasszikus ábrázolása szerint lábán tűsarkú cipő, neccharisnya a kötelező harisnyatartóval, feljebb hatalmas tüllszoknya és fűző. A pontot az i-re azonban nem egy újabb ruhadarab, hanem a fröccsöntött műmellek tették föl, amelyek a ruhából kitüremkedve (és az igazi női mellekkel ellentétben a gravitációra fittyet hányva) szinte kiszúrták a közönség szemét.”

Hardy a '80-as évek elején
Hardy a ’80-as évek elején

Sokan sok mindent beleláthattak őrült performanszába, amelyet a nyers, ösztönös, zsigeri zene primitivitása csak fokozott, de ahogy Gróf is írja: Hardy Péter színész volt, aki „a nőimitátort” imitálta. A banda 1991. június 29-én oszlott fel, az utolsó szovjet katona kivonulásának napján, amikor Hardy a koncertjükön azzal viccelődött, hogy az együttes egyik tagja még „a régi hatalom maradványa”. A volt munkásőr ezért Hardyt le is fejelte, a Gruppensexnek vége lett.

Földalatti színházból Walesbe

A Szegeden gyerekszínházi rendezőként dolgozott Hardy a Pécsi Alkalmi Színházat 1998-ban alapította, darabjaikat több esetben is Jávorka Ágnessel és Várszegi Csaba alapítóval közösen írta-rendezte. Egy korabeli újságcikkből kiderül, hogy eleinte hatan kezdték a Planet nevű szép emlékű Király utai klubban a „Tamagocsi temető” című darabjukkal. Nem hiába volt alkalmi az Alkalmi Színház: folyamatosan változott a taglista, folyamatosan alakult az érdeklődési körük, de minden darabjukra mindig összejött annyi ember, amennyi kellett, a tagok pedig többnyire a Bóbita Bábszínházból társultak.

Jávorka Ágnes és Hardy Péter nem mindennapi színházat csináltak
Jávorka Ágnes és Hardy Péter nem mindennapi színházat csináltak

Ott próbáltak, ahol befogadták őket, amatőrök voltak, nem pályáztak pénzekre, valahogy mindig megoldották. Előadásaik a hétköznapi élet abszurditását fokozták kíméletlenül illúzióromboló, groteszk őrületté, amelyben Hardy társadalomkritikus írásai mellett kirobbanó energiáinak, harsány hanghordozásának és gesztikulálásának is nagy szerepe volt.

1964-2008
1964-2008

Hardy a ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején tért vissza a gyerekszínházhoz a Pécsi Ifjúsági Ház Marcipán Színházával. A fiatal, amatőr pécsi színészekkel Hardy egyedüli magyar színtársulatként jutott ki Walesbe egy uniós programsorozat keretében, amelynek célja az volt, hogy a 15-25 év közötti, hátrányos helyzetű fiatalokkal megismertessék és megszerettessék a színházat. Hardy és a már több saját színdarabot maga mögött tudó társaság rendhagyó módon Wales hangulatát, épületeit és polgárait mutatta be a színpadon, szavak nélkül, pusztán a színészek testbeszédére építkezve. A Hungaricana digitális archívumának egyik cikke arról számolt be, hogy Walesben verekedni is tanultak a fiatal színészek.

Az egérversenyek ura

Ekkoriban Hardy már elkezdte a nagy népszerűségnek örvendő egérfuttatást, ami a pécsi kisgyerekek és szüleik egyik kedvence volt a városi rendezvényeken. A sétatéren felállított, kartonpapírból épített versenypályán Hardy hatalmas gyerekzsivaj közepette rendezett izgalmas egérfutamokat, amelyeket hatalmas lelkesedéssel kommentált.