A világot járja a pécsi playmate

Bár élete – s ez esetben szó szerint – fenekestül felfordult, megmaradt egyszerű lánynak a nyuszis magazin tavalyi közönségdíjasa. Pintér Mariannát arról kérdeztük, mi köti Pécshez, életének mennyire része a fotózás, milyen tervei vannak, s mi a véleménye a száguldozásról.

hirdetés

– Egy éve lettél a magazin közönségdíjasa. Gondoltad volna, hogy ekkorát fordul veled a világ?
– Nem is sejtettem: bár korábban is részt vettem fotózásokon, aktokat soha nem vállaltam. Volt normális állásom kaszinóban, dolgoztam, mint mindenki más. A versenyre is teljesen spontán jelentkeztem. Amikor megláttam a kiírást, arra gondoltam, miért is ne, s már mentem is.

– Mi változott az elmúlt egy évben?
– Minden a feje tetejére állt. Azóta gyakorlatilag megállás nélkül járok fotózásokra, Budapesten és a világ legkülönbözőbb országaiban vettem részt ilyeneken. Számos helyre hívtak: voltam az USA-ban, Olaszországban több helyen, Isztambulban, Belgiumban. Rengeteg internetes magazinban jelentek meg képeim, de többek között a szerb Playboy is felkért.

– Menedzserrel dolgozol?
– Nem, általában engem keresnek, vagy a barátnőimmel közösen hívnak bennünket. Igazából ebben a szakmában mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.

– A fotózást sokan nem is tekintik munkának. Fárasztó?
– Akik ezt mondják, azoknak azt ajánlom, csináljanak végig egy napot modellként. Ruhák tucatjai, beállítások ezrei, egy nap alatt több frizura. Általában egy-egy fotózás legalább egy, de sok esetben több napig is tart. Reggeltől estig dolgozunk együtt a fotóssal, s a végén már azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Ráadásul nem is tervezhető előre a munka; van, hogy két nappal a fotózás előtt hívnak külföldre.

– Barát, pár hogy viszonyul ehhez?
– A magánéletemről nem szívesen beszélek, de annyit mondhatok: belefér egy kapcsolatba ez, ha a másik fél elviseli ezt a kényelmetlenséget.

– Aktok készülnek rólad. Hogyan viseled a meztelenséget?
– Szerintem ez hozzátartozik egy olyan szakmához, amelyben az ember a testéből él. Szerencsére Pécsett élő szüleim is támogattak a pályám indulásakor, s még a nagymamám is szorított, őt sem zavarta, hogy pucéran kell a fényképezőgép elé állnom.

– Ha van szabadidőd, az mivel telik?
– Konditerembe járok, hiszen szakmai követelmény, hogy jól nézzek ki. Emellett barátokkal vagyok, moziba járok, túrázok, mint mindenki más.

– De azért bírod a sebességet is. Legutóbb ötven kilométeren üldöztek a zsaruk az M6-oson, miközben 200 felett repesztettél.
– Érdekes módon hatalmas port vert fel a bulvársajtóban az eset, pedig szoktam jótékonykodni is. Az úgy látszik, nem érdekes. De való igaz, hogy szeretem a sportautókat és a száguldozást akkor, ha ezzel nem sodrok senkit veszélybe. Most is autópályán mentem, forgalom nem is igen volt.

– Pécs és Pest között haladtál akkor is. Mennyit vagy Pécsen?
– Sajnos egyre ritkábban, de igyekszem, hogy hetente legalább egyszer hazajussak. Itt vannak a barátaim, a rokonaim. Minden ide köt.

– Tervek?
– Szeretnék még jó darabig a fotózásból élni, miközben saját vállalkozásomat is biztos alapokra helyezem. Emellett még tanulni is szeretnék.

Fotók: Playboy