Aki a Tudásközpontba hozta az Univerzumot

Minden inspirálja, ami körülveszi

Nagy Márta keramikusművész a napokban vehette át a Zsolnay Vilmos-díjat a kimagasló művészi munkásságáért. A Pécsi Tudományegyetemen professzorként dolgozó művész tervezte többek között a Tudásközpontban található Kaptár kerámiaburkolatát is. Nagy Mártával a nem mindennapi alkotás mondanivalójáról, valamint sajátos munkamódszeréről is beszélgettünk.

– Hogyan lett keramikus?

– Eredetileg nem keramikusnak készültem. Gimnazista koromban még angol-francia szakos tanár szerettem volna lenni, és csak viszonylag későn, harmadikos koromban döntöttem úgy, hogy a művészetek felé fordulok. A művészet rejtve, fel-felbukkanva végigkísérte az életemet addig is, de korábban nem gondoltam komolyan, hogy az alkotás az örömszerzésnél sokkal többet fog jelenteni nekem.

– Mi fogta meg ebben az anyagban?

– A kerámiában az a gyönyörű, hogy elképesztően sokarcú anyag, pontosabban anyagok összessége, melyet számtalan módszerrel lehet megmunkálni. Holtig tanulható, hogy miként lehet formálni. Egy mázas csupor, vagy egy hajszálvékony porcelán csésze egyaránt a kerámia világába tartozik, mégis egész más megjelenésük, atmoszférájuk van.

Minden inspirálja, ami körülveszi

– Milyen koncepció mentén született meg a Kaptárburkolat terve?

– A Tudásközpont egy tiszta logikával megtervezett épület, melyben a szigorú funkciónak megfelelő terek kaptak helyet. A Kaptár ebben a geometrikus közegben egyfajta rejtett szépség. Az épülettel ellentétben nem szabályos, az egyik oldala nagyobb ívű, mint a másik, nem szimmetrikus. Még a csúcsán levő bevilágító ablak sem a függőleges tengelyben helyezkedik el. Olyan érzést kelt, mintha egy nagy kavics belsejében lennénk, mintha a földfelszín alatt folytatódna ez a forma.

– Azt sokan tudják, hogy a Kaptár burkolata 62 ezer kerámia-háromszögből áll, azt viszont nem, hogy mit fejez ki, mit jelenít meg.

– Először arra gondoltam, hogy az építésztervező, Balázs Mihály a Kaptár szabálytalan formájával ellenpontozza az épület geometrikus szigorúságát. De az igazság nem ez. A Kaptár szerves része az épületnek, a tudás fogalmát jeleníti meg, a tudás meghatározhatatlan szépsége, irracionalitása fejeződik ki általa. Ehhez a gondolathoz illeszkedve a burkolattal az Univerzumot szerettem volna megjeleníteni. Mindezt minél kevesebb eszközzel, csak a formákkal, színekkel, és színváltásokkal, konkrét ábrázolások nélkül szerettem volna kifejezni. A kupola alsó szintjén úgy érezhetjük, egy erdőben járunk, dominál a sokféle zöld szín. Ha feljebb nézünk, a Föld elválik az égtől, az anyagi világ a szellemi világtól. Míg lent sötétebbek a színek, fent világosabbak, újra megjelenik a fény.

– Milyen munkamódszerrel dolgozik?

– Szeretek minél szűkszavúbban fogalmazni, visszafogni a saját hisztériámat. Tapasztalatom szerint ezzel a nemes egyszerűséggel jó kapcsolatot tudnak kialakítani azok, akik a műveimet befogadják, akik figyelnek a munkáimra. Azt vettem észre, hogy ezt a sűrített formanyelvet nagyon jól értik az emberek, mert megengedi nekik azt a szabadságot, hogy a saját történeteiket lássák meg az enyéimben.

– Mi inspirálja?

– Bármi, ami valóságosan és szellemileg körülvesz. Ami az én életem, annak lenyomata a munkásságom. Ha valami nyomaszt, ha valami problémám van, ha valami kikívánkozik belőlem, öröm, bánat, azt egy-egy absztrakt szoborsorozatban fogalmazom meg. Közben formálódnak a gondolataim, változom én is.

hirdetés
Uránia Mozi
Hirdetés