Ami megvédi a pécsieket a pestistől

A Széchenyi téren álló Szentháromság-szobor talán a város egyik legjobban szem előtt lévő emlékműve, melyet az évek során ugyan ezerszer kerülgettünk már, fesztiválok és koncertek alatt pedig a pécsiek szinte lógnak róla, de mégis, akármennyire is ismerős, a legtöbbünknek mégsem az, hiszen nem sokan tudják, hogy miért épült, hogy milyen motívumok és szobrok találhatók rajta. Ezért utána jártunk a Szentháromság-szobor múltjának, mely igencsak kalandos!

hirdetés

A halálos járványok emlékművei

Annyira egyértelmű a pécsiek számára, hogy van egy Szentháromság-szobor a főtéren, hogy sokakat meglepetésként érhet a következő információ: közel sem ez az első ilyen szobor a város szívében. A városban járva, mi a harmadik változatát láthatjuk a szobornak, melyet – pontosabban: melyeket – a Pécset sújtó tragikus pestisjárványok emlékeiként emeltettetek. Az első járvány 1691-ben tarolta le a várost, melynek lecsengése után az életben maradtak fogadalmat tettek, hogy templomot építenek a „fekete halál” emlékének. Ezért épült a havihegyi kápolna.

A Benchart-féle Szentháromság szobor 1750 környékén (Forrás: Régi Pécs Facebook)
A Benchart-féle Szentháromság szobor 1750 környékén (Forrás: Régi Pécs Facebook)

A második járvány 1709-ben szedte pécsi áldozatait, utána pedig jött még egy 1739-ben. Az első barokk stílusú Szentháromság-szobor a második járvány után épült, 1714-ben készült el Anrath Henrik tervei alapján, 50 forintból (ami akkoriban nem egy gyufa árát jelentette). Ahogy Kovács Attila és Mihály Jolán restaurátor-házaspár írja „A pécsi szentháromság emlék” című tanulmányukban: ezután az újabb járványok emlékének egy díszesebb és gazdagabb szobrot akartak állítani, hogy az erősebben védje a várost a kórtól. Ez az emlékmű 1750 körül készült el, de a régészeti feltevések szerint Benchart András pécsi szobrász munkája sokban nem különbözött az elsőtől – sőt a mai állapotától sem. Ettől még a szobor jó szolgálatot tette, hiszen több mint 150 évig állt és védelmezte a pécsieket. Mindaddig, míg állapota annyira le nem romlott (1899-ben az obeliszk csúcsa le is esett), hogy egy újabb emlékművet kellett a helyére építeni 1908-ban. Kiss György szobrászművész és Lang Adolf tervező szobra az, amit ma is láthatunk a téren, és amit a könnyen piszkolódó mészkő anyagából kifolyólag 1970 és 1990 tájékán is restaurálni kellett.

1908 kiss györgy
Az 1908-as harmadik szobor és a régi Dzsámi (Forrás: Régi Pécs Facebook)

Utóbbi felújítási munkákat végezte Kovács és Mihály, melyre nagy szükség volt, hiszen beszámolójuk szerint ironikus módon Szent Rókusnak, a betegek gyámolítójának a szobra például tényleges életveszélyt jelentett az alatta sétálókra nézve.

Kik védik a várost a pestistől?

A bevált „receptet” nem cserélték le a harmadik Szentháromság-szobor építése során, épp ezért majdhogynem teljesen hasonlít a mai emlékmű a több évszázaddal korábbi elődeire. Érdekes részlet ugyanakkor, hogy az első tervek egy teljesen más szobrot láttattak, de mivel a mű közadakozásból épült, ezért a pécsiek megvétózták a modernebb szobor tervét és a régi, barokk szobrot építették inkább fel.

1946-ban már kezdte kikezdeni az idő a szobrot
1946-ban már kezdte kikezdeni az idő a szobrot (Forrás: Fortepan)

Ez pedig azt jelenti, hogy ma is –akárcsak az 1714-es szobron – ott figyel a Széchenyi téri emlékművön a három úgynevezett pestis-szent: Szent Rókus, Szent Sebestyén és Szent Rozália, akikhez a pestisek idején a pécsiek segítségért fohászkodtak. A pestis-szentek védelmező munkája azonban nem teljesedhetett ki Szűz Mária és az ő ábrázolása (azaz az Immaculata) nélkül, mely a második lépcsősor párkányán látható.

A szobor 1953-ban (Forrás: Fortepan)
A szobor 1953-ban (Forrás: Fortepan)

Maga a Szentháromság az emlékművön szintenként elosztva látható. Legtetején, az obeliszk csúcsán figyelhető meg egy fényár közepén az aranyba foglalt széttárt szárnyú Szentlélek-galamb. Alatta az obeliszken angyalok szárnyalnak a felhők között, az obeliszk tövében pedig ott ül az Atya és a Fiú. Alattuk láthatók az említett pestis-szentek. A szobor talapzata hatoldalú, amelynek három oldalát domborművel díszítették és melyeken Krisztus keresztelése, Krisztus színe változása, és az apostolok küldetése látható.

Hasonló, de mégsem

Bár tagolásában, felépítésében a korábbi Szentháromság-emléket követi, a harmadik, azaz a legújabb szobor egyes részleteiben – ahogy Kovács Attila és Mihály Jolán írja – „a szobrok megfogalmazásában” eltér attól.

A '80-as évekbe már túl volt egy felújításon
A ’80-as években már túl volt egy felújításon

Mivel nem valószínű, hogy bárki emlékezhet a korábbi emlékművekre, ezért jó tudni, hogy mi változott hozzájuk képest. A restaurátorok így írnak erről:

„Eltűnik a barokkra jellemző lendület, érzelmi átszellemültség. A háromoldalú obeliszken a gazdagon burjánzó felhőgomolyok helyét plasztikailag visszafogottabb girland váltja fel, de a repkedő angyalok maradnak. A figurák közül csak Mária alakja emlékeztet a barokk előképre. Szent Sebestyén megformálásánál egy ritkábban látható ábrázolásmódot választott a szobrász: a vértanú római katonai egyenruhában látható. Szent Rókus alakjánál sem a szokásos mintát követte Kiss György, a barokk mozgalmas, lendületes ábrázolásmódjához képest leegyszerűsödött, lehiggadt módon formálta meg a pestis-szentet.”

Az emlékmű az 1950-es években (Forrás: Fortepan)
Az emlékmű az 1950-es években (Forrás: Fortepan)