Egy kis borászat nagyasszonya

Bár egyre népszerűbb a nők körében, egyelőre mégis a férfiak uralják a borász szakmát. Házler Enikő egy kis borászatot vezet belga férjével, mint mondja, esetükben ez egy nagyra sikerült hobbi. Ennek ellenére ezüstérmes borral is büszkélkedhetnek.

hirdetés

– Mindig borásznak készültél?

– Nem, soha. A férjemmel sokat jártunk Villányba bort kóstolni, rokonokkal, barátokkal. Egyszer kitaláltuk, hogy vegyünk egy kis szőlőt Pécs környékén, és próbáljuk ki, milyen bort csinálni. Megnéztük a hirdetéseket, a szőlőket, és végül Bakócán vettünk egy majdnem egyhektáros földet, ami azért elég nagy. Gyakorlatilag semmit nem tudtunk a szőlőművelésről és a bor készítéséről, de mivel sokat kellett dolgozni, beletanultunk.

– Miért pont Bakócára esett a választásotok?

– Ez a véletlen műve. Találtunk egy szimpatikus hirdetést, elmentünk és megnéztük. A pincénk mindentől távol lévő, vadregényes, romantikus tájon fekszik. Azt mondtuk: ez kell nekünk, de sajnos nem tartozik egyik borvidékhez sem.

– Milyen borokat készítetek?

– A fehér fajták közül olaszrizlinget, sauvignon blanc-t, zöldveltelinit készítünk, és van egy kevés Irsai Olivér is, amit házasítunk másfajta nedűvel. A vörösök közül pinot noir és syrah terem. Igyekszünk minél jobb minőségű borokat készíteni, van például olyan villányi bor, amit megelőzünk.

A minőségre, nem a mennyiségre törekszenek

– Az elmúlt 14 év alatt mennyire váltatok ismertté?

– Azt nem mondom, hogy nagy karriert futottunk be, de azért elég sok helyen megjelentünk már. A Pécsi Borozó szaklapban többször pontozták a borainkat, elég jó eredménnyel.  De egy fővárosi lap munkatársai is rendszeresen tesztelnek, mindig nagyon jól szerepelünk, volt 85 és 87 pontos borunk is, ami jónak számít, hiszen 100 pont a maximum.

– Pécsi fesztiválokon kint szoktatok lenni?

– Nem. Mi ahhoz még kicsik vagyunk. Amit mi csinálunk, az inkább egy nagyra sikerült hobbi. Az egyetlen nagy kitelepülésünk a Fishing on Orfűn volt tavaly, ami egy véletlennek köszönhető. Lovasi Andrásnak vittem párszor bort, volt egy kóstolónk a Nappaliban, amit ő lekésett, úgyhogy elhívtam Bakócára. Ezután ő felkarolt bennünket, s kiválasztott egy fehéret és egy vöröset – ezek lettek a fesztivál borai.

– Nagy élmény lehetett.

– Érdekes és vicces volt a pult másik oldalán állni, ilyesmit korábban nem csináltunk, ráadásul nagyon melós volt. Egy barátnőm is besegített, de alig bírtuk.

– Mit szeretsz a borászatban a legjobban?

– A kétkezi munkában a metszést, mert az nagyon szép feladat. De a palackozást is szeretem, mert látom a folyamatot, azt, amit több mint egy évig készítettünk és formát ölt.

Az ország pinot noir tesztjén is sikeresen szerepeltek

– Eredetileg minek tanultál?

– Francia és kommunikáció szakon végeztem. A férjemmel is ez volt a közös nyelv, ugyanis ő nem beszélt magyarul, belga.

– Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel?

–  Egy kocsmában találkoztunk, itt Pécsen. Ő a városban dolgozott akkor már, nem sokkal előtte költözött ide. Azóta két gyerekünk is született. Szeret itt élni a férjem, de a családján is azt látom, hogy szeretik Magyarországot.

– Milyen gyakran jártok Belgiumba?

– Nyáron megyünk két hétre és karácsonykor Leuvenbe. Nagyon sok kedves belgát ismertem meg, az ottani időjárás viszont nem tetszik, sokszor nyáron is csak 10-15 fok van, és rengeteget esik. Elég monoton, hogy télen-nyáron ugyanolyan az idő.

– Akkor a gyerekeknek nem lesz gondjuk a nyelvvizsgával.

– Valóban nem, ők kétnyelvűek. A férjem az elejétől kezdve flamandul beszélt velük. Sokat vagyunk a belga nagyszülőknél, és ők is jönnek hozzánk, amikor csak tudnak. Ilyenkor találkozunk barátokkal, rokonokkal.  Úgyhogy folyamatosan a másik nyelvet hallják és használják a gyerekek.