Erdélyi gépészmérnök volt, ma már több mint egy évtizede áll az egyik legsikeresebb pécsi szakközépiskola és szakiskola, a Pécsi Szakképzési Centrum Angster József Szakgimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Általános Iskola élén. Várnagyi Mihály szerint a gyerekeket szeretni kell, a kollégákkal együttműködni és a helyi vállalkozásokat saját diákokkal erősíteni. A városvezetés idén Rajczi Péter-díjjal jutalmazta az iskolaigazgatót, aki ugyan a rendszerváltáskor Magyarországra költözött, minden évben visszatér a Gyimesbe kis erdei faházához.

– Mérnökként indult a pályája, mégis tanár lett Önből. Mi vezetett ehhez a váltáshoz?

– Kolozsváron végeztem el az egyetemet, ezt követően egy hatalmas, tizenkétezer főt foglalkoztató üzembe kerültem gyakornok mérnökként. Később egy tervezőintézetben folytattam a munkámat, egészen 1988-ig. Akkor úgy éreztem, váltanom kell, a nehéz román körülmények miatt Magyarországra költöztünk feleségemmel és három gyermekünkkel. Pécsre kerülvén a helyi közútkezelőnél dolgoztam csoportvezetőként, de a rendszerváltás után már hamar látszott, hogy a kis üzemek hamar fel fognak bomlani. Egy volt kollégám, aki átment tanítani az Angsterbe, hívott, hogy menjek én is. Sok jót hallottam addig is az iskoláról, gondoltam, hát megpróbálom. Nem volt könnyű a kezdet: két műszakban tanítottam tizenegy tantárgyat. Volt, hogy három gyermek mellett este hét órakor értem haza. Persze ennek az időszaknak is megvolt a maga szépsége: ma rengeteg régi tanítvánnyal találkozom az utcán, akik már elismert szakemberek nagy vállalatoknál. Megismernek, odajönnek.

Gépészmérnökként végzett, ma iskolaigazgató

– Ez egyfajta motivációt is jelenthet egy tanár számára.

– Igen, mindenképpen. De a legszebb momentumok között van az a kézfogás is, amit a szakmunkásvizsga megszerzése után, egy bizonyítvány átadásakor történik. Az őszinte tekintet a köszöneté, hogy nem hiába teltek el hosszú, kemény évek. Ezért is érdemes csinálni. Ezzel együtt én mindig szerettem az új dolgokat, szerettem új területeken kutakodni, „felfedezni”. Már tervezőmérnökként is mindig kísérletezgettem újításokkal. Ahogy az első számítógépek megjelentek – a Spektrum, a Commodore –, én rögtön foglalkozni kezdtem velük az iskolában, afféle önképzést végeztem. De mikor egy új számítógépes rajzprogrammal találkoztam, azt is megtanultam kezelni, levizsgáztam a használatából és onnantól kezdve a számítógépes tervezés is az órarend része lett. Ez is mind-mind motiváció számomra.

– Mit tanácsolna a most pályakezdő tanároknak?

– A gyerekeket a szó szoros értelmében szeretni és tisztelni kell, ugyanakkor a kellő távolságot is meg kell tartani. Fel kell tudniuk nézni a tanárra, nekik pedig ki kell vívni a tiszteletüket. A természetes távolságtartás mellett azért baráti viszonyt is fontos ápolni a diákokkal. Ugyanakkor szakmai területen is nagyon otthon kell lenni!

A városi tanévnyitón vehette át Várnagyi a Rajczi-díjat

– Minek köszönhetőek azok az eredmények, amiket elért, a sok kitüntetés? Mi a siker kulcsa?

– Most megkaptam a Rajczi Péter-díjat, tavaly a Trefort Ágoston-díjjal jutalmaztak. Ezt én kaptam, nekem adták át, de ugyanakkora mértékben részesei ennek a kollégáim is, hiszen egyedül az elért eredményeket nem lehet megvalósítani. Kell a folyamatos egyeztetés, a közös munka, kell, hogy legyen egy irány, amerre indul és amerre tart az iskola.
A sikeres munkához persze pluszmunkára is szükség van, az egyéni felkészítésekre. Mindig ki lehet emelni olyan tanulókat, akik akarnak és tudnak, ugyanakkor a többieket sem szabad elhanyagolni. Meg kell még említeni a modern taneszközök biztosítását is. A kollégákkal mindig egyeztetve, átgondoltan ruházunk be. Filozófiánk, hogy egy-egy területet a legkorszerűbb technológiával szerelünk fel, majd következik a másik és így tovább.

– A város gazdasági életében is részt vesz szakképzéseivel az iskola?

– Igen, a Baranya Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködve tisztában vagyunk vele, mi a kereslet és a kínálat a munkaerőpiacon. Jól látjuk ma, hogy óriási a hiány – és így a kereslet – a jól szakképzett munkaerő irányában.

Szorosan együttműködik az iskola a gazdasági- és iparkamarával

Az intézményben már a beiskolázás is terv szerint folyik, megpróbálunk idomulni a vállalkozókhoz és eleget tenni az igényeiknek. Régen az iskola kilincselt a vállalkozóknak, hogy fogadjanak be tanulókat gyakorlatra, de mára megfordult a helyzet: a vállalkozók jönnek és keresik, kérik fel a tanulókat. Német cég is megjelent már itt, hogy elvinne fiatalokat, akár utolsó éveseket is, nem csak végzetteket.

– Hogyan kapcsolódik ki egy Rajczi-díjas igazgató a munka után?

– Régebben a családdal sokat kirándultunk Erdélyben, sok részét felfedeztük, kedvencünkké váltak a Gyimesek, ahol mindig egy családnál, barátainknál szálltunk meg. Aztán kaptunk egy lehetőséget és éltünk is vele: felhúztunk egy kis faházat az ezeréves határ közelében. Minden évben sokat vagyunk ott, folyamatosan építjük-szépítjük. Ez jelenti a kikapcsolódást: a tiszta hegyi levegő több mint ezer méter magasan, a közeli hideg vizű patak, a nyugalom, a mindennapi fúrás-faragás, hegesztés.

2004 óta az iskola igazgatója
Névjegy
Várnagyi Mihály 1954. november 14-én született Szatmárnémetiben. 1981-ben szerzett diplomát a kolozsvári egyetemen gépészmérnöki szakon. Egy év gyakornokoskodás után mérnök, később tervező lett. 1988-ban költözött át Magyarországra. A Közútkezelő Vállalattól került át az Angster József iskolához, aminek 2004 óta igazgatója. Felesége brácsaművész a Pannon Filharmonikusoknál, nagyobbik lánya tanítónő Pécsen, fia a fővárosban villamosmérnök, kisebbik lánya jelenleg Tenerifén dolgozik HR-s munkatársként.

Hirdetés