Fogak helyett inkább szőlő

Fogorvos családból származik, mégis a borász szakmát választotta Szabó Zoltán, aki a középiskolai bulik világától jutott el a borok tudományáig. Nem dolgozik, a hobbijának él, s szerinte a cirfandliban benne van „Pécs íze”. Egy borász, aki imádja a fröccsöt. 

– Miért lettél borász?

– Egyszerűen belebolondultam. Az egész még a gimnázium elején kezdődött. Egyik osztálytársamhoz kapcsolódik a dolog. Édesanyjával élt, aki a munkája miatt csak legfeljebb hétvégenként volt otthon. A srác ezt úgy értelmezte: legyen házibuli a hét öt napján, amiken én is ott voltam sokszor.  A beugró egy üveg rosé volt, de a 90-es évek elején az egész városban talán 10-15 félét lehetett kapni. Mindet kiismertem nagyon gyorsan, tudtam, hogy melyik milyen fajta. Egyremélyebbre ástam magam a szakmában. Bejártam az összes magyar borvidéket, és még egyszer annyit külföldön, közben érlelődött bennem a gondolat, hogy szívesen foglalkoznék ezzel.

– Ezzel el is dőlt, hogy borász leszel… 

– Igen. A kertészeti egyetem szőlőtermesztési szakára jelentkeztem, kitanultam a szakmát. Az iskola után adódott egy lehetőség: jó áron tudtam venni egy szőlőt Pécs határában. Persze ekkor még nem volt se pincém, se eszközöm. Most már két és fél hektárnál tartok, idén elkészült az új feldolgozó és az új kóstoló. Kis lépésekben haladok előre.

Még a gimnáziumban kezdődött a borok iránti érdeklődése

– Mondhatjuk, hogy erre születtél?

– Igen, azt hiszem. Mondjuk, ennél jobbat nem tudok elképzelni magamnak.

– Mit szóltak ahhoz a szüleid, hogy ezt a pályát választottad?

– Bátyám fogorvos, apám fogorvos, anyám fogorvos. Sokáig kapacitáltak, hogy én is az legyek. Én viszolyogtam az egésztől. A szüleim egy idő után látták, hogy esélytelen másik pályára terelni, most már támogatnak. Ma is úgy érzem, nem dolgozom, hanem a hobbimnak élek.

– Meg lehet ebből a szakmából élni?

– Szokták mondani: a jó bornak nem kell cégér, azért ez nem így van. Fontos dolog, hogy az ember fenntartsa az érdeklődést a terméke iránt.  Ugyanakkor a pincészetem méretéből adódóan nekem mindig elfogynak a boraim, ma már külön nem kell ismeretlenként bekopogtatnom sehová, nem kell kilincselnem. De meg kell találni az egyensúlyt, hogy olcsó is maradjak, de meg is tudjak élni.

Pécs jellemző bora a cirfandli

– Pécsen melyik borokat érdemes megkóstolnia annak, aki idelátogat? Vannak esetleg „Pécs ízű” nedűk?

– Itt a fehérborok a jellemzőek, az olaszrizling a legelterjedtebb, de a cirfandlit mindenképp meg kell említeni, mert Magyarországon csak itt található meg. Összesen húsz hektár van belőle. Ha valaki utazik, érdemes a helyi ízeket megkóstolni, a cirfandli olyan bor, amivel a kezdőt szoktatni lehet a jóra. Sokrétű és izgalmas.

– Hogyan vélekedsz a fröccsről és a vörösboros kóláról?

– Én imádok fröccsözni, szerintem a mennyországcsúcsa, igazi hungarikum. Voltam egy körúton, ahol a legjobban az hiányzott, hogy csak ásványvízzel tudtam felönteni a bort. Most már viszek magammal szódát. Anno mindent összeittam, de valahogy vörösboros kóla soha nem került az arcomba. De biztos van az a bor, amin javít. Sajnos.

hirdetés
Uránia Mozi

Hirdetés