Három hétnyi csodálatos elszigeteltség Pécsen

Szimpatikusak neki a pécsiek

A 2007-ben indult Pécsi Íróprogramnak köszönhetően már több mint 50 nemzetközileg elismert külföldi író járt városunkban, akik az egyhónapos rezidensi program során szerzett élményeiket az úgynevezett „Pécs naplóba” írják meg. Ezen felül pedig saját szövegeiken is dolgoznak itt, amelyeket sok esetben Pécs is inspirál. Legutóbb egy shanghaji írónő pécsi élményeiről mesélt nekünk, most pedig Joe Friggieri máltai íróval beszélgettünk a városról szerzett első benyomásairól, az alkotásról, és persze Máltáról.

hirdetés

-Hogyan tetszik a város?
-Egyszer már jártam Pécsen, öt évvel ezelőtt. Akkor az Európai Kulturális Parlament pécsi ülésén vettem részt, de sajnos semmit nem láttam a városból, csak a Kodály Központ konferenciatermét. Most azonban a városközpontban lakom, és meglepődve tapasztaltam, hogy minden este tele van fiatalokkal a főtér és a főutca, nyüzsögnek a bárok és az éttermek.

Joe Friggieri nyugodtnak és élhetőnek látja Pécset
Joe Friggieri nyugodtnak és élhetőnek látja Pécset

Nagyon vibráló, nagyon színes, nagyon fiatalos lendületű városnak látom most Pécset. Ráadásul emberi méretei vannak, nem túl nagy és nem túl kicsi, és eltévedni sem nagyon lehet, amitől féltem egy kicsit, mielőtt ideérkeztem. Szóval rendkívül élhetőnek tűnik.

-Lát hasonlóságot Málta fővárosa, Valletta és Pécs között?
-Meglepett, hogy itt hasonló a klíma, mint Máltán, de ott a nyár még ennél is melegebb. Az emberek, akikkel eddig itt találkoztam, szintén Máltát juttatják eszembe, a pécsiek ugyanis nagyon kedvesek és vendégszeretőek. Szeretek ismerkedni, emberekkel beszélgetni, és a helyiek nyugodtnak, békésnek tűnnek, ami nagyon szimpatikus. Valletta, akárcsak Pécs, történelmi város, amelyet több – arab, olasz, angol – kultúra keveredése alakított az idők során. A keresztes lovagok alapították a 16. században, régi épületeiért és emlékműveiért, mediterrán hangulatáért szeretik a turisták, akikből nyáron rengeteg van ott, amitől a kis szigetnyi ország a maga 450 ezer lakosával gyorsan zsúfolttá válik. Ebben a nyári pörgésben nagyon hasonlít Pécshez, de Pécs sokkal aktívabbnak tűnik esténként, mint Valletta.

Itt nem zavarja senki az alkotásban
Itt nem zavarja senki az alkotásban

-Valletta 2018-ban lesz Európa Kulturális Fővárosa. Ön szerint Valletta tanulhat Pécs tapasztalataiból?
-Bizonyára igen, hiszen sok egykori kulturális főváros programját tanulmányozták Valettában. Nem vagyok tagja a szervezőbizottságnak, de azt tudom, hogy nagyon sok programmal készülnek, amelyek úgy gondolom, hogy ki fogják domborítani a város és az ország kulturális sokszínűségét és örökségét. Az is biztos, hogy rengeteg tűzijáték lesz majd, ugyanis a máltaiak imádják a tűzijátékot!

-Íróként mik a tervei Pécsen?
-Számomra a Pécsi Íróprogram nagyon új és nagyon érdekes élmény. Alig voltam még ennyi időt egyedül, de ez a három hétnyi csodálatos elszigeteltség rendkívül hasznos az alkotói munkában. Novellákat fogok írni, amiket egy kötetben összegyűjtve publikálnék. Régebben nagyon sok rövid történetet írtam, és most ezt az irányt melegítem újra, amihez nagyon sok inspirációt tudok meríteni az itt eltöltött idő alatt.

Szimpatikusak neki a pécsiek
Szimpatikusak neki a pécsiek

-Inspirálja a város?
-Nem feltétlenül az inspirál, amit Pécsen látok, inkább az számít, hogy milyen érzéseket hoz a felszínre belőlem ez a város. Az viszont biztos, hogy fogok írni egy novellát, amiben nagy szerepe lesz egy piros pécsi biciklinek, amit nemrég láttam. De még én sem teljesen tudom, hogy miről fog szólni. Csak megtetszett és megindultak tőle a gondolataim. Az a jó ebben a programban, hogy itt senki nem zavar meg az írásban, hogy minden időmet az alkotásra tudom használni, szóval nemsokára meg is írom ezt a biciklis történetet.

A jövőre 10. évébe lépő Pécsi Íróprogramot Méhes Károly író, a program kurátora és Kulcsár Enikő ügyvivő indította el 2007-ben, azzal a céllal, hogy hogy a várost európai jelentőségű irodalmi helyszínné tegyék. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében 2010-ig huszonkét író fordult meg Pécsen, akiknek a városban szerzett élményeit, benyomásait tartalmazó naplói 22xPécs címmel jelentek meg eredeti nyelven és magyar fordításban. A sikernek, valamint a városvezetés és a kormányzat támogatásának köszönhetően a Pécsi Íróprogram ezután is folytatódott, így további alkotók, köztük a kortárs irodalom egyik legnagyobbra tartott művésze, az orosz Ljudmila Ulickaja is eljöhetett Pécsre. A program 2012-ben tagja lett a rezidens művészi helyszíneket és intézményeket tömörítő ResArtis szervezetnek, amely irodalmi körökben tovább növelte a kezdeményezés és a város ismertségét. A program vezetői jelenleg azt tervezik, hogy újabb antológiát jelentetnek meg a 2010 után vendégül látott alkotók írásaiból.