A Ráth Mátyás név nem túl sokatmondó a számunkra: hallatára a legtöbben talán arra a Rát Mátyásra gondolnak, aki a 18. században az első magyar hírlapot szerkesztette. De nekünk, pécsieknek is van egy Ráth Mátyásunk, aki nem is akármilyen személyiség volt: egy igazi pécsi lokálpatrióta, aki megjárta az 1848/49-es harcokat is mint hadnagy.

Egy újabb jeles alakját mutatjuk most be a 19. századi Pécs pezsgő társadalmi életének: a nagy kereskedő- és iparoscsaládok mellett több tehetős helyi üzletember is óriási összegeket áldozott a város szépítésére. Közülük egy volt a sokoldalú hadnagy és fakereskedő, Ráth Mátyás.

A szemtelenül fiatal hadnagy

Ráth 1829 márciusának elején született. Kemény jelleme már akkor formálódni kezdett, mikor tizenhárom évesen, 1842-ben elvesztette édesapját, Ráth András pécsi fanagykereskedőt. Az apai szigort pótolandó, édesanyja katonai nevelőintézetbe adta.

Itt érte a szabadságharc, 1848-ban bátyjával, Ivánnal együtt csatlakozott a sereghez. Már őrmesterként kezdte a harcokat, 1849. április 11-én, mindössze húszévesen hadnaggyá léptetik elő. Buda ostrománál pedig a hadszíntéren nyújtott bátorságáért felterjesztették a Katonai Érdemjel III. fokozatára. Alakulatával Ráth Mátyás végül sokakkal egyetemben Világosnál tette le a fegyvert.

Mikor Pécsre visszatért, 1850-ben újra sorozóbizottság elé állították, de alkalmatlanként rögtön el is bocsájtották.

Már húszévesen hadnagy volt Ráth Mátyás

Tevékeny lokálpatrióta

Nem az a fajta ember volt, aki letargiába esett volna a szabadságharc elestét követően: fűszerkereskedés nyitásával próbálkozott a városban, végül apja fakereskedését kezdte továbbvinni. Felvirágoztatta az üzletet, 1867-től szinte egyeduralkodóvá vált Pécsen. 1871-ben bérelni kezdte a harkányi gyógyfürdőt, ami már akkor egy dinamikusan fejlődő intézménynek számított.

Egy túl nagy falat: a Ráth-kert

Ráth óriási részt vállalt a város társadalmi életének fellendülésében. Amellett, hogy házakat is építtetett, 1869-ben létrehozott egy korabeli „szabadidőközpontot”, ahol kirándulni lehetett, és ami mindenféle szórakoztató tevékenységnek helyet adott. Ez volt a neves Ráth-kert.

Reéh György, a kor másik nagy pécsi lokálpatriótája sokat írt Ráth Mátyásról és a Ráth-kertről. Ő így fogalmazott:

A ma is meglévő épületcsoportokból méltán lehet következtetni annak díszes voltára. A kert közepén a vendéglői célokat szolgáló főépület, benne egy nagy táncterem, melyben gázcsillárok (akkortájt még újdonság) szórták pazar fényüket a táncoló elegáns párokra s elmondhatjuk, hogy az akkor még gyérebb lakossággal bíró városunk közönsége igényeit messze felülmúlta.
A Ráth-kert 1870-ben, a nyitást követő évben (fotó: Régi Pécs)

Sajnos nem sokáig állt fenn ez az illusztris hely: a megépítésébe Ráth szinte minden vagyonát beleinvesztálta, viszont túl nagy volumenű vállalkozás volt a város igényeihez képest. A Pestről idetelepülő vendéglősök árait nem tudták megfizetni a pécsiek, ráadásul a kert számos funkciója kihasználatlan maradt.

Reéh erről így számolt be:

Hozzájárultak a balsikerhez a szerencsétlen talajviszonyok is. Az Indóház utca akkortájt még nem volt beépítve, a telep még nem volt alagcsövezve, a rétek vajmi gyakran víz alatt állottak s így a kert levegője még a nyári melegben is nyirkos és hideg volt. A tolakodó szúnyogseregek légióit, mint a nem legkisebb jelentőségű csapást említem fel.

Miután a szolgáltatók elmentek, a kert még nagyon sok programnak adott helyet: az 1907-es Országos Kiállítást is a Ráth-kertben rendezték meg. Ezután viszont végleg lebontották az épületeket. A helye sokáig beépítetlen maradt.

A Ráth-kert elhelyezkedése a mai Szabadság utca és a Mártírok útja kereszteződésében (Régi Pécs)

Ráth társadalmi szerepvállalása

Ráth jómaga is magas körökben mozgott: tagja volt a Baranya Megyei Honvédegyletnek, a helyi kereskedelmi és iparkamaránál pedig elnöki tisztségét töltötte be 1884-től 1892-ig. A társadalom is észlelte és értékelte áldozatos munkáját: 1889-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki, sőt, még életében utcát neveztek el róla, a mai József Attila utcát. Ráth Mátyás 1913-ban hunyt el.

Forrás: Sey Gábor: Ráth Mátyás életrajza, Régi Pécs
Kiemelt képünkön a Ráth-kert helyén kialakított sportpálya 1914-ben (forrás: Fortepan)