Imádták a lakók a Magasházat

Mint az nemrégiben kiderült, most már egészen biztos, hogy hamarosan le fogják bontani a legendás pécsi épületet, a Magasházat, ami 1989 óta áll üresen. Van, aki örül, van, aki sajnálja a monstrumot. Megkerestünk néhány művészt, akik korábban ott éltek – Lang Györgyit, Krasznói Klárát, Janzsó Ildikót, Kulka Jánost, Németh Jánost és Gergely Róbertet -,  hogy meséljék el, milyennek látták ők az óriáspanelt.

hirdetés

Janzsó Ildikó, gordonkaművész

[quote]Csak másfél évig éltünk itt, de nagyon szerettem és sajnáltam, amikor ki kellett költöznünk. Nagyon jó volt a lakóközösség, rengeteg barátságot kötöttem itt. Szállodarendszerhez hasonló volt a felépítése, különböző méretű lakásokkal és nagyon kedves portaszolgálattal. Gyönyörű volt a kilátás, főleg a felsőbb szintekről, ahol a művészlakások voltak. Legkedvesebb élményem a kisfiam születése, aki élete legelejét ennek az épületnek a falai között töltötte. A bontással kapcsolatban azt gondolom, épp itt az ideje, hogy eltüntessék, már régóta nincs helye a városban, hiszen a jövőt kell építeni, nem a múltat kergetni.[/quote]

IMG_1815_b

Kulka János, színész

[quote]Nagyon jó volt ott élni, első évemet töltöttem a pécsi színházban, tele voltam szereppel és minden újdonság volt. Lang Györgyivel együtt éltem itt akkoriban, boldogok és fiatalok voltunk. A sok színészkollégával gyakran átjártunk egymáshoz, nagyon kedveltem a társaságot. Az ottani lakások igazán újszerűek, modernek voltak akkoriban. Azóta szörnyű mementója lett egy letűnt korszaknak, nem jó látni a pusztulást, az értelmetlen létezését évtizedek óta. Jó, hogy végre megszületett ez a döntés, mert nagyon szomorú, hogy kíséretház lett az épületből.[/quote]

Kulka János

Krasznói Klára, színész

[quote]Boldogan emlékszem vissza rá, több mint 10 évig laktam ott, a 23. emeleten. Gyönyörű volt a kilátás, szerettem az ott élő kollégákat, ping-pongoztunk, billiárdoztunk, kicsit olyan volt, mint egy kollégiumi közösség. Két emelet volt a színházé, nagyon boldogok voltunk, hogy odaköltözhettünk a régi, borzasztó állapotú színészlakások után. Karácsony, Szilveszter környékén gyakran átjártunk egymáshoz, a fiatalok közül Gergely Róbertnek én tanítottam pár konyhai praktikát. A kiköltözés szörnyű volt: karácsony előtt, 24 órán belül kellett elhagyni az épületet katonai felügyelet mellett. Szomorú vagyok, hogy eltűnik, mert nagyon kedves emlékeim kötődnek hozzá, ugyanakkor azt gondolom, korábban is kezdhettek volna már valamint vele. Remélem, park lesz majd a helyén.[/quote]

Krasznói Klári

 

[note note_color=”#ffbf66″]1977-ben kezdődött a beköltözés a 84 méter magas épületbe, 900-an éltek ott. Orvosi rendelő és posta állt rendelkezésére az alsó szinten, aztán kezdődtek a lakások, legfelül pedig egy VIP-fogadóterem állt. A fiatal, kisgyermekes családok, valamint a nyugdíjasok mellett a Pécsi Nemzeti Színház színészei is kaptak itt lakásokat, méghozzá két, felső emeleten. Tágas lakások, négy lift és portaszolgálat biztosította az itt élők kényelmét, minden könnyen elérhető volt. Aki itt élt, szerencsésnek, kiváltságosnak mondhatta magát.[/note]

 

Németh János színész

[quote]Isteni volt ott élni! Minden kéznél volt, mindenhová hamar eljutottam. Imádtam együtt lakni a kollégákkal, nagyon szerettük egymást, összetartóak voltunk. Azóta is, ha találkozom velük, mindig azzal kezdjük, hogy visszaemlékezünk a Magasház-korszakra. Sajnos Sipos László már nincs köztük, ő nagyon jó ember volt, mindig lehetett rá számítani. A portaszolgálat fantasztikus volt, óvták a személyiségünket, ugyanakkor nekem akkoriban ők szervezték a szinkronszerepeimet, oda futottak be a telefonok Pestről. Leírhatatlan érzés volt a reggeli kávéval kiülni az erkélyre és belátni az egész várost. Sajnálom, hogy eltűnik.[/quote]

Németh János

Lang Györgyi, színész, énekes

[quote]Imádtam ott lakni, egyébként is nagyon szeretem ezt a közösségi életérzést, de az különösen jó időszak volt az életemben. Akkoriban még nagyon sportos voltam, mindig azzal szórakoztam, hogy gyalog, félig szaladva mentem fel a 23. emeletre. Az is élénken él bennem, hogy minden hívásunkat a portáról intéztük esténként. Én sosem hittem el igazán, hogy ez az épület életveszélyes, úgyhogy sajnálom, hogy lebontják.[/quote]

Lang Györgyi

Gergely Róbert, színész

[quote]Hét csodálatos évet adott nekem Pécs, ebből öt olyan fantasztikus évadot, amit minden kezdő színész számára kívánok. Csodálatos volt egy felhőkarcolóban élni – persze túlzok ezzel a szóhasználattal, de tényleg kiváltság volt a 23. emeleten lakni, kicsit irigyek is voltak ránk. A látvány és a tér mindig fontos volt számomra, néha úgy véltem, Siklósig is ellátok az erkélyről. Egyszer egy novemberi hajnalon szabályosan eltűnt a város, akkora köd ereszkedett rá, csak pár részlete látszott. Ezt az élményt semmilyen város nem adta meg nekem, ilyen csodát azóta sem láttam. Szomorúnak tartom, hogy egy ikonikus építményből szégyenfolt lett. Keserűséggel tölt el, hogy ma, amikor sportcsarnokokat húzunk fel, nem tudunk mit kezdeni egy ilyen épülettel.[/quote]

Gergely Róbert

  • Haizsyzsér

    Talán még mindig csak kicsit késő.

    Le ne bontsák, mert KÁRT OKOZNAK, NEM HASZNOT HOZNAK!

    Turistacsalogató látványossággá újítsák fel!

    Van rá pénz, csak akarni kell!

  • Tenfozsár

    Ki állítja, hogy többe kerülne a felújítás, mint a bontás?

    Arról miért nem esik szó, hogy fantasztikus építészeti ötlettel, ötletekkel, merész világszenzációt lehetne varázsolni a PÉCSI MAGASHÁZBÓL?

    Csak azt kellene akarni, azaz kellett volna már évekkel ezelőtt!

    Azt is állították, hogy sürgősen ki kell költözni, mert életveszélyes.

    Pedig a valóság épp az ellenkezője, hiszen megerősítették, és a tény ennyi: A MAGASHÁZ FÖLDRENGÉS-BIZTOSAN ÁLL!!!

    Ennyire gazdagok vagyunk.
    Van pénz kultúrára (helyesen), stadionra (helyesen), uszodákra (ugyancsak nagyon helyesen), önkormányzatok adósságainak kiegyenlítésére (ezt nemigen értem, hogy ennyi pénz honnan van, de örülök), szóval akarni kellene ÉPÍTENI, RENDBE-HOZNI!

  • 7623

    Talán világ hírhedt… Elég szomorú, hogy ennyire nem ismeri a városunkat és annak értékeit Gazsi bácsi! 🙁

    A Magasházat és ezt a technológiát nem lehet összehasonlítani a francia, vagy Jugó technológiával, mivel ezt a magyar elvtársak takarékoskodási utasítására “megújították”, hogy ne francia anyaggal legyen elkészítve és ez az anyag okozza a problémákat, melyekről már ’82-ben is írtak szakvéleményeket.
    Mivel a lebontás olcsóbb, mint a felújítás ezért én is a bontás mellett vagyok. Különben sem illik oda, rakták volna Kertvárosba.
    Azoknak akik ellene vannak a bontásnak szoktam mondani, hogy álljanak össze és saját pénzükből újítsák fel. Az Állmabá’ meg adja oda pályázati pénzként a bontásra szánt összeget. Így is négyzetmétere kb. 500 ezer forint lesz, de valamit valamiért.

  • Gazsi Bácsi

    Sajnálom, hogy eltűnik az egyetlen dolog, amitől valóban világhírű a városunk!

  • VIP

    A VIP terem igazán klassz volt, volt lehetőségem bemenni, bent lenni, látni és KILÁTNI! Többszöri alakalommal is.Valami fantasztikus volt a látvány és a kilengés!!! Ha azután csak megláttam vagy szó volt róla, mindig! ez az élmény jött elő::: Piszkosul sajnálom, hogy erre a kivételes értékre nem tudott vigyázni egyik elitista pártmufti sem! Egyébként is hiteltelen és hazug volt azt állítani, hogy pront veszélyes és azonali kiköltözés kell! /lásd az ugyanilyen “technológiával” épült akkori jugó szladikat!!!- amik a mai napig fogadják a vendégeket és nem 1-2 csillagos színvonalon!!!-/ Inkább az ottani 1 szobáért kapott 3-4 szobás tanácsi lakás, majd sz@rért-hugyért azt tulajdonként megvenni, na, nos EZ volt a tutttttti! Magasház-biznisz! felsőfokon “zemberek”!!! oszt’jónapot!

  • Pécsi Lakos

    Majd jön orbán, és nemzeti dohánybolt lesz a helyén! Türelem. 😉

    (direkt a kisbetű)

  • Andrea

    Édesanyám, és nővérem is ott laktak a 22. emeleten. Mi is sokszor felszaladtunk gyalog. A kilátás gyönyörű volt. Sajnálom a bontást, de már ezt akkor meg kellett volna lépni, mikor kiderült, hogy lakhatatlan, így már mindenki csak a szépre tudna emlékezni, nem pedig a szellemházként emlegetett lepusztult épületre. Sajnos ez jellemző a városra, több értéket meg lehetne menteni, ha időben tudnánk lépni.
    A takarékosságról már nem is beszélve.