Mint az nemrégiben kiderült, most már egészen biztos, hogy hamarosan le fogják bontani a legendás pécsi épületet, a Magasházat, ami 1989 óta áll üresen. Van, aki örül, van, aki sajnálja a monstrumot. Megkerestünk néhány művészt, akik korábban ott éltek – Lang Györgyit, Krasznói Klárát, Janzsó Ildikót, Kulka Jánost, Németh Jánost és Gergely Róbertet -, hogy meséljék el, milyennek látták ők az óriáspanelt.
Janzsó Ildikó, gordonkaművész
[quote]Csak másfél évig éltünk itt, de nagyon szerettem és sajnáltam, amikor ki kellett költöznünk. Nagyon jó volt a lakóközösség, rengeteg barátságot kötöttem itt. Szállodarendszerhez hasonló volt a felépítése, különböző méretű lakásokkal és nagyon kedves portaszolgálattal. Gyönyörű volt a kilátás, főleg a felsőbb szintekről, ahol a művészlakások voltak. Legkedvesebb élményem a kisfiam születése, aki élete legelejét ennek az épületnek a falai között töltötte. A bontással kapcsolatban azt gondolom, épp itt az ideje, hogy eltüntessék, már régóta nincs helye a városban, hiszen a jövőt kell építeni, nem a múltat kergetni.[/quote]
Kulka János, színész
[quote]Nagyon jó volt ott élni, első évemet töltöttem a pécsi színházban, tele voltam szereppel és minden újdonság volt. Lang Györgyivel együtt éltem itt akkoriban, boldogok és fiatalok voltunk. A sok színészkollégával gyakran átjártunk egymáshoz, nagyon kedveltem a társaságot. Az ottani lakások igazán újszerűek, modernek voltak akkoriban. Azóta szörnyű mementója lett egy letűnt korszaknak, nem jó látni a pusztulást, az értelmetlen létezését évtizedek óta. Jó, hogy végre megszületett ez a döntés, mert nagyon szomorú, hogy kíséretház lett az épületből.[/quote]
Krasznói Klára, színész
[quote]Boldogan emlékszem vissza rá, több mint 10 évig laktam ott, a 23. emeleten. Gyönyörű volt a kilátás, szerettem az ott élő kollégákat, ping-pongoztunk, billiárdoztunk, kicsit olyan volt, mint egy kollégiumi közösség. Két emelet volt a színházé, nagyon boldogok voltunk, hogy odaköltözhettünk a régi, borzasztó állapotú színészlakások után. Karácsony, Szilveszter környékén gyakran átjártunk egymáshoz, a fiatalok közül Gergely Róbertnek én tanítottam pár konyhai praktikát. A kiköltözés szörnyű volt: karácsony előtt, 24 órán belül kellett elhagyni az épületet katonai felügyelet mellett. Szomorú vagyok, hogy eltűnik, mert nagyon kedves emlékeim kötődnek hozzá, ugyanakkor azt gondolom, korábban is kezdhettek volna már valamint vele. Remélem, park lesz majd a helyén.[/quote]
[note note_color=”#ffbf66″]1977-ben kezdődött a beköltözés a 84 méter magas épületbe, 900-an éltek ott. Orvosi rendelő és posta állt rendelkezésére az alsó szinten, aztán kezdődtek a lakások, legfelül pedig egy VIP-fogadóterem állt. A fiatal, kisgyermekes családok, valamint a nyugdíjasok mellett a Pécsi Nemzeti Színház színészei is kaptak itt lakásokat, méghozzá két, felső emeleten. Tágas lakások, négy lift és portaszolgálat biztosította az itt élők kényelmét, minden könnyen elérhető volt. Aki itt élt, szerencsésnek, kiváltságosnak mondhatta magát.[/note]
Németh János színész
[quote]Isteni volt ott élni! Minden kéznél volt, mindenhová hamar eljutottam. Imádtam együtt lakni a kollégákkal, nagyon szerettük egymást, összetartóak voltunk. Azóta is, ha találkozom velük, mindig azzal kezdjük, hogy visszaemlékezünk a Magasház-korszakra. Sajnos Sipos László már nincs köztük, ő nagyon jó ember volt, mindig lehetett rá számítani. A portaszolgálat fantasztikus volt, óvták a személyiségünket, ugyanakkor nekem akkoriban ők szervezték a szinkronszerepeimet, oda futottak be a telefonok Pestről. Leírhatatlan érzés volt a reggeli kávéval kiülni az erkélyre és belátni az egész várost. Sajnálom, hogy eltűnik.[/quote]
Lang Györgyi, színész, énekes
[quote]Imádtam ott lakni, egyébként is nagyon szeretem ezt a közösségi életérzést, de az különösen jó időszak volt az életemben. Akkoriban még nagyon sportos voltam, mindig azzal szórakoztam, hogy gyalog, félig szaladva mentem fel a 23. emeletre. Az is élénken él bennem, hogy minden hívásunkat a portáról intéztük esténként. Én sosem hittem el igazán, hogy ez az épület életveszélyes, úgyhogy sajnálom, hogy lebontják.[/quote]
Gergely Róbert, színész
[quote]Hét csodálatos évet adott nekem Pécs, ebből öt olyan fantasztikus évadot, amit minden kezdő színész számára kívánok. Csodálatos volt egy felhőkarcolóban élni – persze túlzok ezzel a szóhasználattal, de tényleg kiváltság volt a 23. emeleten lakni, kicsit irigyek is voltak ránk. A látvány és a tér mindig fontos volt számomra, néha úgy véltem, Siklósig is ellátok az erkélyről. Egyszer egy novemberi hajnalon szabályosan eltűnt a város, akkora köd ereszkedett rá, csak pár részlete látszott. Ezt az élményt semmilyen város nem adta meg nekem, ilyen csodát azóta sem láttam. Szomorúnak tartom, hogy egy ikonikus építményből szégyenfolt lett. Keserűséggel tölt el, hogy ma, amikor sportcsarnokokat húzunk fel, nem tudunk mit kezdeni egy ilyen épülettel.[/quote]
