A pécsi sörfőzés nagy hagyománnyal rendelkezik. Amikor elsétálunk a mai gyár mellett, nem is gondolnánk, hogy már a török idők előtt is nagyban folyt a termelés a helyen. Minőségéből és rangjából pedig több száz éves történelme alatt mit sem vesztett a pécsi sör.
Egykoron a Rókus-dombon működő Szent Rókus-ispotály mellett kezdett el működni Pécsen az első önálló sörfőzde. A középkorban ugyanis csak az egyházi kolostorok készítették az italt, így célszerű volt a szerzetesek által működtetett menhelyként, kórházként működő ispotály mellett létrehozni az üzemet. A mai Rókus-domb is innen kapta a nevét. Amikor a rend elköltözött, a sörfőzde gyakorlatilag a mai helyén maradt.
A török hódoltság alatt is zavartalanul folyt a munka, a mohamedán vallás nem tiltotta a fogyasztását. A Pécsen eltemetett Idrisz Baba, a török gyógyító jeles alakja, szakértője volt a sörfőzésnek: nem véletlenül áll most a síremléke – türbéje – az üzem közvetlen szomszédságában, a mai Gyermekkórház udvarán.
A hódoltság után is jelentős profittal zajlott a termelés, a reformkor pedig további ugrásszerű fejlődést, terjeszkedést hozott.
Akkor a Sörház utcában – mai nevén Majorossy Imre utcában – volt a város sörfőző üzeme, amelynek tulajdonosa 1848-ban Pucher Lajos volt. A korabeli adatok vitatottak: nem tudni biztosan, hogy sörárusításra vagy sörgyártásra kapott-e engedélyt, mindenesetre a pécsi sörgyár alapítását erre az évre datálják.
Az 1840-es években jelent meg a régióban és a városban Hirschfeld Lipót bonyhádi gabonakereskedő, aki gyorsan kiépítette a helyi kapcsolatait. 1850-ben véglegesen letelepedett Pécsen azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megvásárolja az akkoriban nem működő Rókus-dombi üzemet és Pucher konkurenciája legyen. Nem dúlt nagy harc, hiszen Pucher Lajos 1853-ban meghalt, Hirschfeld Lipót pedig egyeduralkodóként, modern technológiával kezdte el a sörgyártást. Létezett még egy fiatal sörfőzde a Sörház utcai üzem jogutódaként, de az első években messze elmaradt a Hirschfeld-féle gyártól.
Hirschfeldék nagy újítást is alkalmaztak a régióban, nevezetesen a mesterséges hűtést. Ez azért volt különleges, mert egy leleményes vegyész ötlete alapján a mecseki karsztvizet használták fel ehhez. Első jelentős kitüntetését 1888-ban kapta a Hirschfeld-féle pécsi sör, ekkor a Pécsi Általános Kiállításon nyert aranyérmet.
Ebben az időszakban a boltok, kocsmák, éttermek viszont még import söröket forgalmaztak inkább, amelyek előnyt élveztek a helyi termékekkel szemben. Ezért gyenge időszaka volt ez a pécsi sörgyártásnak. Az igazi fellendülést egy szomorú esemény okozta, az 1887 és 1889 között tomboló filoxérajárvány, aminek következtében a régió legnagyobb borvidékein teljesen kipusztultak a szőlők, így a borfogyasztás helyett az emberek rákaptak a sörre.
1891-re a két pécsi üzem összesen 15 ezer hektoliter sört gyártott. Ezen felbuzdulva egy harmadik pécsi sörgyár is megnyitotta kapuit 1893-ban a mai Mohácsi úton: a Mezőgazdasági Sörgyár és Gőzmalom Rt. Ennek tulajdonosa a Sörház utcai sörfőzde vezetőjének, Scholz Gyulának fia, Scholz Antal volt.
Ugyanabban az évben, 95 évesen elhunyt a gyáralapító Hirschfeld Lipót, az üzemet fia, Sámuel vette át. Ő a századfordulón számos új technológiát alkalmazott a sörfőzésben.
A 20. század elején a három pécsi sörfőzde mindegyike stabilan állt a lábán, rengeteg helyre exportált, átlépte a határokat is. 1911-ben a Hirschfeld-gyár a Pannónia Sörfőző Rt. nevet vette fel.
1920-ban új sört dobtak a piacra Pannónia Dupla Malátasör néven, ami óriási sikert aratott.
A nagy gazdasági világválságot azonban már csak egyetlen gyár, a Pannónia tudta átvészelni, a másik kettő belerokkant.
Jelentős újítás volt a szikvíztöltőüzem, amit 1936-ban hoztak létre a sörgyárban. 1942-ben újabb két sörrel jelentkeztek: Aranyászok és a Komlólelke. A gyárat egy évvel később államosították.
1958-ban óriási korszerűsítések indultak, ennek eredményeként már évi 250 ezer hektoliternyi sört tudtak termelni. Később hozzácsatoltak egy kazánházat és egy erőműtelepet is, sőt, pár évtized múlva a Xavér utca felől is bővült a gyár területe. 1971-től már üdítőitalok előállításával is foglalkoztak. 1987-től 1991-ig ismét sok fejlesztés történt, és számos új technológiát lehetett már alkalmazni.
1993-ban az Ottakringer-Wenckheim Társaság vette meg a gyárat. Több évtizedes csend után újra sikerült a pécsi sörfőzést a legjobbak közé visszajuttatni. A fő termék hagyományosan a Pécsi Szalon, de a nemrég piacra dobott Pécsi Sör már rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert.
