Négy pécsi püspök, akik nélkül nem lenne (ilyen) az egyetem

A szeptember 1-jei egyetemi díszünnepségen adták át a jubileumi évre tekintettel megalapított Nagy Lajos király díjat, amelyet elsőként a Pécsi Püspökségnek ítéltek oda. Nem véletlenül. Az egyházmegye és a püspökség nélkül nem lenne ilyen a mai pécsi egyetem sem.

hirdetés

Azt iskolai tanulmányaikból feltehetően sokan tudják, hogy Janus Pannonius, a humanista költő volt pécsi püspök is, a tájékozottabbak talán még azt is meg tudják mondani, ki volt az első pécsi püspök (segítünk: Bonipert 1009-től), az egyházmegye jelenlegi vezetője, Udvardy György pedig a 82. a sorban. A püspökség, a város és az egyetem története szorosan összekapcsolódik, volt azonban négy egyházi vezető e sorban, akik különösen sokat tettek azért, hogy Pécsnek egyeteme, felsőoktatási intézménye legyen.

Nagy Lajos és Vilmos püspök új szobra Pécsett

Az első természetesen Vilmos püspök volt, aki 1361 és 1374 között vezette a Pécsi Egyházmegyét. Mint Fedeles Tamás és Pohánka Éva tanulmányából is kiderül, a német származású Koppenbachi Vilmos, Nagy Lajos király titkos kancellárja jelentős szerepet játszott az 1367-ben alapított pécsi egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett. Az egyetem alapítása fontos volt, hiszen a felsőfokú tanulmányok egyre inkább szükségeltettek nemcsak az egyházi, hanem a világi méltóságok betöltéséhez is. Tarján M. Tamásnak a Rubicon történelmi magazinban megjelent írása szerint ugyanakkor a kialakítása nemcsak a királynak, hanem Vilmos püspöknek is komoly költségeket jelentett. Ahogy írja: “Egy egyetem felállítása természetesen nem volt olcsó beruházás, Lajosnak, Vilmos pécsi püspöknek és a környező – tizedfizető – falvaknak komoly összegeket kellett áldozniuk az épületek és a kollégiumok felépítésére, nem is beszélve a Magyarországra csábított professzorokról! Ebben az időben a neves itáliai egyetemeken oktató tudósok ugyancsak megkérték az árát az áttelepülésnek, a pécsi studium generale egyik legnevesebb tanára, a padovai Galvano Bettini például mintegy 700 aranyforintos éves honoráriummal és egy saját házzal is gazdagodott, miután Pécsre költözött.”

A mecénás püspök, Klimo György

Nagyot kell ugranunk az időben, de egy olyan püspökhöz jutunk, aki kiemelten pártolta a tudományt és a pécsi oktatást: Klimo György 1751 és 1777 között volt Pécsett egyházi vezető. Ő a korszak legnagyobb mecénása volt, nyilvánossá tette hatalmas könyvtárát, csillagvizsgálót rendezett be.

Szepesy Ignác szobra a bazilika előtt

A következő püspök, aki hatalmas erőfeszítéseket tett azért, hogy Pécs egyetemváros legyen, az Erdélyből érkező, 1828 és 1838 között regnáló Szepesy Ignác báró volt (nevét több különböző alakban is ismerjük). A már idézett egyházmegyei kiadványból kiderül, benyújtotta engedélykérelmét egy jogi-filozófia fakultás felállítására a papi szemináriumon belül. Nyilvános főiskolává akarta alakítani az intézményt, s ennek érdekében egy 100 ezer forintos alapítványt tett. A várostól kapott telken felépíttette Piacsek József tervei alapján a Joglíceum épületét, amely az 1832-es átadástól kezdve a Klimo György által alapított Püspöki Könyvtár épülete lett. Talán kevesen tudják, de az országgyűlésben ő szólalt fel először magyarul, 1825-ben.

Zichy Gyula pécsi püspük (forrás: történelemportál.hu)

Azt talán sokan tudják, hogy a mai Pécsi Tudományegyetem elődje az Erzsébet Tudományegyetem volt, amely a trianoni döntés után került Pozsonyból Pécsre. Ebben a munkában azonban egy pécsi püspök, Zichy Gyula is közreműködött, mi több, tulajdonképpen Klimo püspök több évszázada megálmodott tervét váltotta valóra: 1923 és 1925 között a püspökség kezelésében levő több épületet, többek közt a Klimo Könyvtárat 35 000 kötetével egyetemben örökös letétként átadta az egyetemnek, ahogy az egyházmegye tanulmányában Fedeles Tamás és Pohánka Éva fogalmaz, a Püspöki Könyvárat is egyetemi könyvtárrá tette. Emellett létrehozta a jezsuita főgimnáziumot a városban – ez az épület (persze azóta átalakítva) ma az egyetem bölcsészettudományi és természettudományi karának otthona az Ifjúság útján.