Nem díszsarkantyú a város csizmáján

Több mint húsz éve, 1992-ben fogalmazódott meg a gondolat az akkori városvezetésben, hogy Pécs megérdemel egy nagymonográfiát. A közgyűlés elhatározását tett követte. Vonyó József történész vezetésével szakmai stáb alakult a munkálatok megtervezésére, majd létrejött a Pécs Története Alapítvány, hogy e hatalmas vállalkozást menedzselje. A nyolckötetesre tervezett kiadvány-sorozat első része a napokban jelent meg. Aki fellapozza, az őskortól a püspökség alapításáig tekintheti át városunk történetét.

hirdetés

Száznyolcvan színes tárgy- és épületfotó, negyven térkép és diagram mellett bőséges személy- és helységnévmutató is helyet kapott a Pécs monográfia első, Visy Zsolt régészprofesszor által szerkesztett kötetében. A muzeológusok és egyetemi oktatók tanulmányai Pécs természeti környezetének bemutatása után áttekintik városunk históriáját az őskortól az avarok bejövetelén át az államalapításig, kiemelt figyelmet szentelve a római kori Sopianae temetkezési szokásainak, a világörökségi címet elnyert ókeresztény temető épületeinek, s az itt folyó ásatásokkal kapcsolatos legújabb kutatási eredményeknek.

– A nívós írásokhoz kapcsolódó mellékletek nemcsak érdekességüknél fogva fontosak, de magyarázó jellegük miatt is – avat a részletekbe dr. Ujvári Jenő, a Pécs Története Alapítvány kuratóriumának elnöke. – Ezek zömmel régészeti leleteket megörökítő tárgyfotók, melyeket Füzi István, a Janus Pannonius Múzeum fotósa – a lokálpatriotizmus szép gesztusaként – ingyen készített és bocsátott a szerzők rendelkezésére. Mindemellett térképek, rajzok és földrajzi ábrák is segítik az olvasót a múlt világában való eligazodásban. Roppant érdekes Pécs földrajzi helyzetének bemutatása: városunk szerencsés abból a szempontból is, hogy mindig fontos utak keresztezték, így innen sokfelé lehetett eljutni a Római Birodalomba; és szerintem amiatt is, hogy nincsen vára, így ugyanis a mindenkori ellenség nem romboló harccal foglalta el, hanem egyszerűen bevonult. Pécs nem harcászati, hanem igazgatási, kulturális centrum volt kezdettől fogva.

– Miért fontos egy városnak, hogy legyen monográfiája?

– A múlt feltárása társadalmi érdek, mert ez a város stratégiai, távlati céljainak megfogalmazásához is nagy segítséget nyújthat. Másodsorban, a nem szakmabéli olvasók számára abban rejlik az értéke, hogy megismerhetik, miként éltek itt az elődeik, milyen vágyaik voltak, miféle célok irányították őket, milyen életkörülmények jellemezték a mindennapjaikat, s nem utolsósorban: mi módon viszonyultak egymáshoz. Mindez a mai ember számára nemcsak érdekes, de rengeteg tanulsággal is szolgál. A megbékélés nem a politika vezetői síkján, sokkal inkább a lakók egymás közötti viszonyán áll vagy bukik. Harmadrészt pedig a történetírás számára azért fontos az efféle összefoglaló mű, mert a nívós helytörténeti kutatás értékrendjébe szervesül.

– A Pécs Története Alapítvány gondozásában 1995 óta napvilágot látott kötetek és tanulmányok is segítik a szerzőket.

– Az elmúlt két évtizedben két tucat konferenciát, számtalan felolvasó ülést tartottunk, ezek anyaga tizenhat önálló kötetben, összesen több mint négyezer-hatszáz oldalnyi terjedelemben jelent meg. Emellett forrásműveket is kiadtunk, például Evlia Cselebinek a Pécsről szóló dolgozatát és egy szerb újságírónak a szerb megszállás alatt írott naplóját. A XVII. századi török világutazó leírása Sudár Balázs értelmezésében egészen új megvilágításba került. Cselebit a kritikusok sokáig túlzásokra hajlamos embernek tartották, leírt szavaiért még hazugsággal is megvádolták. A mi kritikai kiadásunk azonban egyértelművé teszi, hogy ha ismerjük a középkori török nyelvezetet és gondolkodásmódot, akkor a túlzások eltűnnek, a szavak új értelmet nyernek. Érdekes, hogy a török nem úgy fogalmaz, hogy „elfoglalta” Magyarországot, hanem hogy „visszavette” régi területeit, jogos jussát. Mitológiájuk szerint ugyanis Nagy Sándor Platónnak adományozta Pécset. E gondolatmenet nyomán Evlia Cselebi azt írja, hogy Platón sírja „a város északnyugati dombján” lehet. Persze, ez nyilvánvalóan nem így van, de kétségtelenül az olvasmányosságot szolgálja egy-egy ilyen megállapítás.

– A további kötetek megjelenése mikorra várható?

– Két munka van olyan készültségi fokban, hogy akár egy éven belül napvilágot láthat. Az egyik a középkori Pécset mutatja be a püspökség megalapításától a török korig, ezen Font Márta professzor asszony irányításával két Pécsről elszármazott, szegedi kutató dolgozik. A másik a török kori várost eleveníti meg az olvasók előtt. Ennek mielőbbi kiadását az a tény is ösztönözheti, hogy a törökök érdeklődése Pécs iránt mostanában megnőtt, élénkebbé vált. Számukra attól lesz különleges e kötet, hogy népük európai, balkáni jelenlétéről nem gyalázkodó hangon szól, nem az elnyomó, kizsákmányoló, mindenkit leölő rezsim képét festi le, hanem ennél sokkal árnyaltabb képet rajzol róluk, s pécsi jelenlétükről is. Ami távlati terveinket illeti, szeretnénk, ha egy olyan közgyűlési állásfoglalás születne, amely a Pécs monográfia további köteteinek megjelentetéséhez folyamatosan biztosítaná a támogatást, függetlenül az épp regnáló politikai erőktől. Az alapítvány a Kronosz Kiadóval közösen most ennek a tervnek az előkészítésén dolgozik, amely tartalmazza, hogy milyen ütemezéssel és mekkora anyagi ráfordítással képzelhető el a folytatás. Mert újabb húsz esztendőt már nem szeretnénk várni. És nem is lenne célszerű, hisz egy ilyen monográfia nem pusztán díszsarkantyú a város csizmáján, hanem lehetőséget teremt arra, hogy megpróbáljuk a saját szerepünket, feladatainkat is tudatosabban megfogalmazni, s igyekezzünk eszerint is élni. Hiszen célok nélkül még mindig barlanglakók lennénk.