„Pályafutásom kezdetén apa már ágyhoz volt kötve”

A hatszoros magyar bajnokságot nyert, s egy Eb-futamgyőzelmet szerzett néhai híres apuka, Ranga László mindkét fia versenyez. Ifjabb Ranga László 2001-ben kezdte a legkisebb kategóriában, a Rallye 2. osztályban egy Suzuki Swifttel, Hideg László barátja navigálásával, aki tapasztalataival segítette. Végigjárta a ranglétrát, 2014-ben pedig már megnyerték a Rallye Sprint Bajnokságot.

– Hat bajnoki futamot rendeztek, hogyan sikerült végül a dobogó csúcsára állnotok?
– Navigátorommal, Baumhakl Kornéllal öt győzelmet és egy második helyet szereztünk. Csapatunk profi munkát végzett, ezt tükrözi az eredményünk és a szervizcsapat munkája is, alig akadt műszaki problémánk.

– Kik voltak az ellenfelek az idei bajnokságban? Volt-e adok-kapok, vagy simán és zsinórban nyertetek?
– Két fő ellenfelünk volt, Sághy Laciék és Szauer Gergőék. Többnyire sima győzelmeket arattunk, de év végére begyorsult mindenki. Nem bántuk a küzdelmes csatákat, így szép a verseny nekünk és a szurkolóknak is, és persze ezáltal is fejlődünk.

Ranga közeli - kép-Fekete Kálmán

– Mutasd be az autótokat és áruld el, hogyan kell vezetni!
– Mitsubishi EVO 8-as, összkerekes, turbós raliautó. A szabályok szerinti csak 300 lóerős lehet, így a nyomatéka lett jóval nagyobb, 650 Nm. Még turbószűkítővel leszabályozva is elég agresszív szerkezet, durván kell kezelni, nagyon nehéz finoman vezetni. Stílusom inkább a keresztbe menős, mint az íven autózós, ez így alakult ki.

– A rali nagyon drága sport, jó menedzser kell hozzá…
– Saját magunkat menedzseljük. Mindenkinek meg van az adott feladata a versenyeken. Támogatókat egyre nehezebb szerezni, és itt is nagyon érezhető a válság. De nagy a kereslet és az érdeklődés a rali iránt, még mindig a legtöbb embert mozgatja meg. Egy hátránya van csupán, itt nem egy pálya van, tíz kanyarral, mint az F1-ben, ezért nehezebben közvetíthető.

– A bajnokság 5. futamát nem sikerült megnyernetek, ráadásul Ladával vertek meg titeket…
– Reggel száraz felületre való gumikkal álltunk ki a szervizparkból, és a rajton leszakadt az eső. Ez olyan, mintha mezítláb mennél a korcsolyapályára! Csak pár pont hiányzott a bajnokság megnyeréséhez, megbeszéltük a csapattal, nem kockáztatunk. Óvatosak voltunk, Szauer Gergőék viszont piszkosul gyorsak, egy másodperccel elvertek minket. Azon a versenyen ők voltak az ügyesebbek, gyorsabbak, de ez nem szégyen!

Fotó: Győrfi Dávid
Fotó: Győrfi Dávid

– Édesapádról elnevezett pálya van a közeletekben. Tanított-e a ralira, s ha igen, mi a legfontosabb, amit átvettél tőle?
– Rendszeresen trenírozzuk magunkat, heti többször bringázunk Orfűre tesómmal, barátokkal, és a tábla mellett elhaladva mindig büszke és kellemes érzés tölt el. Pályafutásom kezdetén Apa már ágyhoz volt kötve, így csak elméletben vehettük át a dolgokat, felvételeket néztünk közösen, és kaptam a tanácsokat tőle. A sportban és a civil életben is tapasztalt hihetetlen alázata, küzdeni akarása mindig példaértékű marad.

– Sokan állítják, ma már látványosabb egy ralisprint futam, mint egy országos bajnoki. Mi a véleményed erről a mostani Mecsek-rali láttán?
– Lassan ott tartunk. Számomra is kicsit csalódás volt a 48. Mecsek Rallye. Nem a rendezés terén, hanem a felhígult a mezőny miatt. Sok tehetség eltűnt, helyettük csak az anyagi lehetőségeik révén „versenyzők” léptek színre. Ez nem jó, elrontja a sportot! Sajnos, efelé halad az egész világ… De még két versenyünk lesz idén, igaz a bajnokságon kívül, de egyelőre azokra koncentrálunk. Azután tervezzük meg a következő évet. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen formában látni fognak minket a szurkolóink 2015-ben is.

Fotók: Győrfi Dávid