Több pécsi és Pécs környéki, régmúltban történt gyilkosságról beszámoltunk már, amelyek igencsak felbolygatták a kedélyeket. A most következő viszont talán a helyi kriminalisztika történetének egyik, ha nem a legmegdöbbentőbb és legelborzasztóbb esete. Az 1962-es kegyetlen gyermekgyilkos nő esete tényleg csak saját felelősségre olvasandó, a legerősebb idegzetűeknek.

hirdetés

A problémák akkor kezdődtek, amikor a 20 éves K. Mihályné teherbe esett. Nagyon nem akarta a kisbabát, a terhesség alatt a legkülönfélébb módszerekkel próbálta elhajtani a magzatot, eredménytelenül. Nem ment orvoshoz, nem kért – az akkor már törvényes – abortuszból. Már ekkor megfogalmazódott benne, hogy amint megszüli a gyermeket, megöli. A Kertvárosban (ma már régi Kertváros) élő, – ahogy a tudósítások írják – alacsony iskolázottságú nő 1962. június 9-én hozta világra a csecsemőt.

Horrorfilmbe illő brutalitás

Koraszülöttként jött a világra (a hetedik-nyolcadik hónapban), köszönhetően az előzetes „beavatkozásoknak”. Amint a nő észlelte a szülési fájdalmakat, előkészítette a borzalmas gyilkossághoz szükséges segédeszközöket. Egy literes befőttes üveget megtöltött vízzel, egy közeli asztalra helyezte és egy kést is letett mellé.

Tudatosan készült a gyilkosságra a nő

A csecsemő világrajöttekor, annak ellenére, hogy koraszülött volt, felsírt és egészséges életjeleket produkált. Az anya elvágta a köldökzsinórt, odavitte a befőttes üveghez és a baba szájába öntötte annak tartalmát. Néhány perc múlva még mindig érezte, hogy dobog a szíve, ekkor a maradék vizet is beleöntötte. Ekkor halt meg a csecsemő. A testet a nő feldarabolta, egyes részeit a tűzhelyen megfőzte. Majd odacsalogatta a szomszéd farkaskutyáját és megetette vele. A test többi darabját ruhába csavarta és a ház mögött elásta.

Pár nap múlva viszont kóbor kutyák kaparni kezdtek ott és kiásták a maradványokat. Ekkor bukott le a kegyetlen nő.

A tárgyalás

Az ügyről először 1962 júliusában tudósítottak az újságok, szeptemberben pedig megkezdődött a tárgyalás. K. Mihályné tagadta, hogy feldarabolta volna a testet, ellentmondva ezzel a rendőrségen tett vallomásának. Az ő verziója szerint egyben temette el a csecsemőt, aki már halva született. Rákérdezvén arra, hogy akkor miért öntött vizet a szájába, azt felelte, fel akarta éleszteni.

Azzal magyarázta döbbenetes tettét, hogy férje mellett mással is volt kapcsolata, a gyermek pedig egyértelműen szeretőjétől volt. El akarta ezt titkolni, ezért végzett a gyerekkel.

A bíróságon tanúként megszólalt két kisfiú is, akik láttak egy kutyát, amint az a szájában cipelt valamit. Amikor ráijesztettek, kiesett a szájából zsákmánya, ekkor látták a fiúk, mit is talált a kutya.

Kutyák találták meg és kaparták ki a maradványokat

Egy fiatal nőt is kihallgattak, aki előzetes letartóztatásban volt a rendőrségen, amikor a zsaruk behozták mellé K. Mihálynét. Neki ott mesélte a gyilkos részletesen, hogy mit is követett el.

Végül novemberben született ítélet az ügyben. Szándékos emberölés bűntettével tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték K. Mihálynét. Súlyosbító körülmény volt az a kegyetlenség, ahogy a gyilkosságot elkövette, enyhítő viszont az, hogy alacsony műveltségű, analfabéta.

Forrás: Dunántúli Napló Archívum