Pécsbánya egy egészen furcsa része Pécsnek. A bányászat fellendülésével virágzott ez a városrész is, a bányák bezárásával viszont derékbe tört az itteni élet is. Mégis, a helyi közösség ereje nem csupán életben tartja, az utóbbi években felfelé húzza újra a városrész arculatát, ami szemet gyönyörködtető és elszomorító látványosságokban egyaránt bővelkedik. 

Nem csak a pécsiek, az egész országban tudják, az előző évszázad második felében mekkora súllyal esett latba a mecseki bányászat a város és az ország gazdaságában. Éppen ezért a városrészek közül Gyükés, Csoronika, Patacs vagy Bálics nevére ugyan rácsodálkozhatnak azok, akik nem itt nőttek fel, a Pécsbánya szó hallatára már senki nem fogja felvonni a szemöldökét.

Pécsnek ez volt az egyik legaktívabb bányászterülete. Az arra járóknak a döbbenetesen nagy tájseb, a Karolina-külfejtés árulkodik a leginkább erről.

Már az 1500-as évek végén tudtak a helyiek a Lámpásvölgyet körülölelő szénlelőhelyekről, de a nagybani kitermelés – mint mindenhol máshol a Mecsekben – a Dunai Gőzhajózási Társaság érkezésével kezdődött meg.

Maga a település is akkor kezdett benépesülni a munkásokkal; a magyarok mellett rengeteg német és szláv (bosnyák, cseh, szlovén, szlovák) bányász érkezett. A folyamatos fejlődéssel sorra egybenőttek a kis lakótelepek, benépesült a terület. 1903-as adatok szerint több mint ötezer fő – négyezer magyar, mintegy 850 német és száz főt is meghaladó egyéb nemzetiségű – élt Pécsbányán. Az árulkodó nevű „Colonia” területén – a legelső, itt létesült lakótelepen – több mint ezren laktak.

Az Ezeréves Gesztenyés

Pécsbánya ma is szép, virágzó része a mintegy 250 szelídgesztenyefájáról híres Gesztenyés. A több mint héthektáros területet 1974-ben nyilvánították védett területté. A nevével összenőtt – kicsit azért túlzó – „Ezeréves” jelzőt száz éves fái miatt kapta, bár állítólag egy valóban ezeréves példány is élt ott, aminek ma már csak a csonkja látható. Az 1980-as évek végén dúló kéregrákot okozó gombás fertőzés az öreg fák túlnyomó részét elpusztította, maradványaikat még ma is láthatjuk. Egy-két szerencsés példánynak sikerült túlélnie a vészt és azóta is nevezetességei a vidéknek.

Mára csak a torzói maradtak a több száz éves gesztenyefáknak

A helyiek már több éve mindig megrendezik a Gesztenye Liget Fesztivált Pécsbányán, ami sok pécsi családot vonz.

A neves kórház

A patinás Pécsbányai Kórházat 1867-ben építtette a Dunai Gőzhajózási Társaság szigorúan a munkások számára. Kezdetben negyven ággyal és négy kórteremmel – egy orvossal és egy ápolóval működött. Folyamatosan bővítették és új osztályokat hoztak létre. Egy 1893-ból származó adat szerint 175 beteget látott el a kórház. 1952-ben átvette az állam, a rohamosan növekvő termelés gyors fejlesztésekkel járt. Immár nem csak bányászokat befogadva, a Városi Kórház néven futó intézményben belgyógyászat, sebészet és nőgyógyászat is működött.

Az elhagyatott kórház

A rendszerváltás után a bányászat leépítésével a kórház is hanyatlásnak indult, 1997-től folyamatosan leépítették, 2000-ben zárták be végleg.

Egy csúnya tályog

A Pécsbánya mellett elterülő Karolina-külfejtés a hajdan virágzó mecseki bányászat egyik legnagyobb mementója. Egészen misztikus látvány az 1968-ban megnyitott százhúsz hektáros terület, közepén a bányatóval.

A gigantikus külfejtés, felette Pécsbánya

2004 óta minden fajta tevékenységet beszüntettek, azóta nem sikerült betemetni a gödröt. Idén azonban, hála a pécsbányai civilek összefogásának, márciusban elindul a terület rekultivációja.

Egy őslakos szemével

Dr. Bredács Alice, a PTE Művészettudományi Karán oktat, hároméves korától, 1958 óta él Pécsbányán. Édesapja kapott szolgálati lakást a pécsbányai templom mellett, diplomás bányamérnök és bányamentőként.

– Pécsbánya sosem volt egy pontosan körülhatárolható terület, így nagyon nehéz lenne megmondanom, hányan is éltek-élnek itt – mondta.

Elmondása szerint a lakosság összetétele nagyon vegyes volt régen, fiatalok és idősebbek egyaránt éltek itt. Mára inkább elöregedett ez a városrész.

Azért több családi házat is látni lehet az utcákat járva

– Mikor ideköltöztünk, Pécsbánya a város egyik legjobban ellátott része volt, szinte mindenféle szolgáltatás elérhető volt – patyolat, fodrászat, suszter, posta, cukrászda. Egy óvoda és négy iskola működött itt a város legjobb tanáraival, volt kézilabdapálya és focipálya is. A közösségi élet is virágzott: volt úttörőház, kultúrház, és persze itt volt az óriási kórházunk, gyönyörű templomunk saját plébániával, temetővel – tette hozzá.

Az itteniek egy nagyon összetartó közösséget alkottak – mindez a bányászat és a bányászok miatt volt, arra épült.

– A bánya bezárása után változott meg minden. Sorra bezártak az említett intézmények, elszegényedett a környék. Sokan beköltöztek a városba, a fiatalok pedig érthető módon már nem szerettek volna idejönni. A szép környék teljesen értékét vesztette egy-két évtized alatt. Most viszont nagy lépés a Karolina-külfejtés rekultivációja.

Pécsbánya gyönyörű plébániatemploma, a Szent Flórián-templom

– Pécsbányán rengeteg látványosság van, amit egy erre járó turistának szívesen meg is mutatnék! Ilyen a Szent Flórián-templom, a gigantikus Széchenyi-akna épülete, az elhagyatott kórház, az „Ezeréves” gesztenyefa torzója, a bányászati emlékek a temetőben. És Pécsbányán van még egy magánarborétum is! Viszont van pár fájó látvány is, mint például a Gesztenyés, ami egykor a gyerekek kedvence volt, de ma csak a több száz éves fák csonka törzsei árválkodnak ott.

Hirdetés