Pécsi önkéntesek, akik valóban tenni akarnak!

Önkéntesség: egyesek szerint jótett, mások szerint fizetés nélkül dolgozni nem normális dolog. Megkérdeztünk néhány pécsi önkéntest, ők miért vállalják mégis.

Az önkéntesség külföldön sokkal nagyobb népszerűségnek örvend és ezzel együtt legtöbbször az elismertsége is magasabb a társadalomban, mint Magyarországon. Ennek ellenére sok olyan civil szervezet működik hazánkban és Pécsett is, amelyek önkéntesek segítségével látják el tevékenységeiket. Felkerestünk néhányat ezek közül azzal a céllal, hogy személyesen az önként segítőktől tudjuk meg, milyen pluszt adnak nekik az ellenjuttatás nélkül ledolgozott órák.

– Elsősorban az állatok iránti szeretet buzdított a Pécsi Morpheus Állatmentő Alapítványnál való önkéntességre. Védenceink mind nehéz sorsúak, testileg és lelkileg is sérültek voltak, mikor hozzánk kerültek. Hosszú időbe telik egy sérült kutya bizalmába férkőzni, az állatok nem tudnak magukon segíteni, nem tudják elmondani, ha valami nincs rendben velük. Ezért van szükség ránk, akik gondoskodunk róluk. Fotókat és videókat készítek az örökbefogadás előtt álló állatainkról, amiket a közösségi oldalainkon megosztunk, így nagyobb esélyük van arra a kutyáknak, hogy rájuk talál az álomgazdi. Számomra kikapcsolódás az alapítványnál való önkéntesség. Az a szeretet és hála, amit az állataink adnak, feltölti az ember saját „szeretettankját” is – mondta el lapunknak a pécsi Biczó Petra, aki édesanyjával együtt vesz részt az alapítvány munkájában önkéntesként.

Petra édesanyja, Kovács Melinda hozzátette: fizetségük a hálás szempár, a boldog, kiegyensúlyozott kutya vagy macska. Az alapítvány minden tagja töretlenül hisz benne, hogy nem hiábavaló a munkájuk.

Biczó Petra az egyesület három mentett kutyájával

Csordás Krisztina, a Magyar Vöröskereszt dél-dunántúli régióvezetői munkáját fizetés nélkül, önkéntes munkában látja el.

– Szerintem a legnagyobb fizetség, ha valakinek jobbá tehetjük akár csak néhány percét. Évek óta önkénteskedem, több szervezetnél is. Nincs nagyobb ajándék annál, mint mikor egy nemzetiségi gyerektábor után a gyerekek még visszafutnak a kapuból megölelni és elmondani, hogy milyen jól érezték magukat. Jó érzés, hogy sétálok az utcán és sorra rám köszönnek, hiszen ők és én is felejthetetlen élményt szereztünk az együtt töltött idő alatt. A Vöröskeresztnél pedig mindamellett, hogy sokszor hátrányos helyzetű gyerekeken, felnőtteken segítünk, akár két szép szó sokat jelent nekik. Nem lehet szavakba önteni, hogy mennyivel többet ér egy-egy mosoly, vagy örömkönnycsepp, mint a pénz – mondta a lány.

Csordás Krisztina korábban egy német nemzetiségi egyesületnél is önkéntes volt

Klász Bettina, a Magyarországi Német Fiatalok Közösségének önkéntese. Ő az 50 órás közösségi szolgálat miatt kezdte el ezt a fajta munkát, és ezáltal szerette meg a társaságot és az önkéntes tevékenységet.

– Persze az embernek sok szabadideje elmegy az önkénteskedéssel, és néha kötelező feladatai miatt kevésbé tud aktív lenni a civil egyesületnél, de szerintem az új emberek megismerése, a kapcsolatok kiépítése nagyon jó dolog, és ugyebár hasznos lehet a jövőben is. Jó érzés valami jót tenni, nem kell érte feltétlen a pénz, mert a kapcsolatok és az élmények végeredményben többet nyújtanak.

Klász Bettina egy egyesületi workshop és kirándulás alkalmával, melyeken önkéntesként részt vett