Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) új rektora nemrég bemutatta vezetői „csapatát”, akik között tematikusan osztotta fel a részfeladatokat személyes kompetenciáik szerint. Péley Bernadette oktatási rektorhelyettes személyében egy olyan tapasztalt oktatót ismerhetünk meg, akinek határozott elképzelései vannak az útról, amit a vezetés kijelölt az intézmény számára.
– Számított Miseta Attila felkérése az oktatási rektorhelyettes pozícióra?
– Teljesen váratlanul ért, nem készültem rá. De rögtön egy nagy kihívásnak tekintettem, most is úgy nézek a feladatok elé. Azok közül, amiket Miseta rektor úr saját terveiben megfogalmazott, sok olyan pont van, amivel magam is nagyon szimpatizálok és ez sokat segít abban, hogy végrehajtsam a közös elképzeléseket.
– Mit gondol, miért pont Ön mellett tette le a voksát?
– Hát erre én sem tudok biztos választ adni! Az valószínűleg számított, hogy közel harminc éve dolgozom az egyetemen, saját tudományomat jól képviselem, illetve az is szempont lehetett, hogy az oktatási rektorhelyettes a bölcsészkarról kerüljön ki. Jól esik, hogy a saját karom is bízik bennem és támogat a döntéseimben.
– Milyen feladatokat takar pontosan az „oktatási rektorhelyettes” cím?
– Szerintem a legtöbb feladat hozzám tartozik, elképesztően széles a paletta. Minden, oktatással közvetett és közvetlen terület idetartozik, beleértve a mentori hálózatot, külön egységként a tanárképző központ, de például a Zenélő Egyetem, a Sportközpont is, a Janus Egyetemi Színpad. Ugyanígy a tanulmányi rendszerrel kapcsolatos összes iroda és az Oktatási Igazgatóság is hozzám tartozik.
– Említette korábban, hogy szeretne egy egységes teljesítmény-értékelési rendszert az egyetemen belül. Ez mit jelent?
– Látható, hogy mindenhol vannak akik kutatásban, vannak aki oktatásban jobbak, vannak olyan periódusok mindenki pályáján belül, amikor csak az egyikre kell nagyon ráhasalni. Egyensúlyt kell teremteni a két oldal között, aki az elvárhatón felül teljesít azt valamilyen anyagi bónusszal jutalmazni – ez egyfajta motivációs rendszernek is tekinthető. Ez több karon már jelen van, de van, ahol még csak most dolgozzák ki ezt a koncepciót. Azt szeretném, ha ez egységessé válna az egész PTE-n belül.
– Sok új képzésről is szó esett. Mik lennének ezek?
– Vannak ötletek, de ezek még teljesen kiforratlanok. Az egyik cél, hogy a mesterképzések irányába erősítsünk, mert ma MA/MSc képzésekre jóval kevesebb a jelentkező, mint a BA/Bsc–re. Remélem ez változni fog. A pécsi egyetem jól áll, sok a minősített oktatónk, de jó volna ha minél több olyan fiatal lenne, akik akadémiai doktorok.
– Az egyetem az idősebb korosztályokat is szeretné megszólítani. Erre milyen elképzelések vannak?
– Sokan vannak, akiknek van egy hosszas munkával megszerzett papírja, de konkrét célja nincs vele. Szeretnénk ha egyfelől feltámadta egy igény idősebb korban is ennek a kihasználására, másfelől, hogy ezt az igény ki is tudjuk elégíteni úgy, hogy az eddigieknél sokkal átláthatóbb, szervezettebb módon kínáljunk minőségi felnőttképzést. Röviden, a lényeg pár szóban valóban az, hogy a városlakókat jobban bevonjuk az egyetemi életébe. Hiszen egy egyetemi városban élünk!
[su_box title=”Névjegy” style=”soft” box_color=”#9fc46c” radius=”2″]Péley Bernadette Pécsen született, iskoláit is Pécsen végezte. A pszichológia szakot már az ELTE-n fejezte be. Durván három évtizede dolgozik a Pécsi Tudományegyetem kötelékében, részt vett a pszichológiai képzés elindításában. Jelenleg habilitált egyetemi tanár, a BTK Pszichológia Intézetében a Fejlődés és Klinikai Pszichológia Tanszék vezetője. Emellett tíz évig dolgozott szakrendelésen a gyermekklinikán is, klinikai szakpszichológusi képzettséggel is rendelkezik. Fő kutatási területe a narratív pszichológia és a pszichoterápiás változások.
Fiatalkorában aktívan sportolt, válogatott futó volt. Ma szeret koncertekre, színházba járni – elmondása szerint ezt az oldalát is erősítené az egyetem programkínálatának. [/su_box]
