Saját magát alakítja a Harmadik Színházban a Kispál és Borz legendája. Kispi imádja a családját, és már gyűjti az új zenei anyagot. Kispál András interjújában elárulta azt is, hogy ő bizony nem nagyon emlékszik a számok szövegére.
Néhány hónapja húzta le a rolót a Velőrózsák. Mi volt a baj?
Két hónappal ezelőtt jelentettük be a feloszlást. Én döntöttem így. A kétlakiság nem működött: a zenekar egyik fele itthon, a másik fele Budapesten élt. Egymásnak küldözgettük interneten az anyagokat, ez a számítógépes valami nem az én világom. Ez így nekem nagyon rideg dolog. A közös zenéléskor jönnek elő a vendéghangok, a véletlenek, ami egészen más.
Vége a zenélésnek?
Nem. Ezt nem lehet abbahagyni. A Harmadik Színházban fut a Hakni Sokk zenés darab, abban játszom. Két számot én is előadok. A darab szereplőinek van tapasztalata a haknizásról, erről a világról szól. A nézők benézhetnek a kulisszák mögé is, miközben a színpadon is zajlik a cselekmény. Négyen vagyunk: Brunner Márta, Krum Ádám, Tóth Árpád és jómagam. Nincs előre megírt szöveg, csak vázlat van. Inkább a helyzetkomikumra, a rögtönzésre építünk. December 11-én és 14-én is lesz előadásunk. Nem lehetek olyan nagyon rossz, mert még mindig hívnak vissza.
Miben más ez a darab, mint a való élet?
Nem sokban, hiszen mindenki a saját életéből merít, saját karakterét viszi a színpadra. Kicsit önmagunkat alakítjuk, de ez karikatúra. Egyébként is, ha előre megírt szövege lett volna a darabnak, akkor azt nem is vállalom. Még a Borzban sem tudtam a saját számainkat megegyezni. Inkább csak a refrént énekeltem, amíg el nem vették a mikrofont. Az ének különben is Lovasi dolga volt.
Tartod vele a kapcsolatot?
Igen, mondjuk nem igazán találkozunk, de telefonon beszélünk. A Kispál és a Borz megszűnésekor sokan azt akarták hallani, hogy biztos volt köztünk valami ellentét. De nincs.
Lesz újra zenekar valamikor?
Most egyelőre gyűjtöm magamban az ötleteket, az anyagot. Nem tudom, mit kezdek majd vele. Nem kapkodok, kicsit magammal szeretnék foglalkozni. Ha valami hülyeséget találtam ki, akkor hát az van.
Szerinted mennyiben változott meg Pécsett az alternatív, underground világ az elmúlt húsz évben?
Pécs az mindig egy kicsit kilógott az ország zenei világából. Ez egy kis sziget. Itt mindig voltak jó zenekarok, életképes produkciók. Olyanok, mint a 30Y. De baranyai – az az komlói – Bércesi Robi is a Hiperkarmával. Szerintem ő óriási tehetség, és az első Hiperkarma lemez meghatározó volt. Vidékről sokkal nehezebb minden, de éppen ezért erősebbek, összetartóbbak ezek a csapatok. Az underground világ? Hát mit tudom én, hogy változott. Az idők változnak. Valaki mintha azt ígérte volna az EKF évben, hogy lesz itt valami földalatti állomás – na, az underground lett volna.
Eljársz még koncertekre?
Múltkor is voltam 30Y-on. Persze elmegyek egy-egy koncertre, de a család számomra nagyon fontos. Van egy 17 éves fiam és egy 13 éves lányom. Ráadásul otthon is dolgozom. Kitaláltam régen, hogy nekem van egy mérlegem: annak egyik serpenyőjében a család van, a másikban pedig a rock and roll. Amíg ezt a kettőt egyensúlyban tudom tartani, addig jó. Úgy látszik, én ilyen kispolgár vagyok, én így érzem jól magam. Szóval, nem vagyok már az a nagy éjszakába járó.
Ha mész, akkor tombolsz?
Á, soha nem voltam ilyen. Egyszer egy szigetes Radiohead koncerten azt vettem észre hogy már a vécében állok, annyira kiszorítottak.
A Kispál és Borz huszonhárom éves fennállása alatt milyen volt eljátszani többször ugyanazt a számot?
Hazudnék ha azt mondanám, minden számot mindig szerettem. Volt, ami már a legelején nem tetszett. Az, hogy le kellett játszani, a műsorhoz tartozott. Mondjuk, mi mindig szerettünk újítani, így azért változatosabb volt a zene.
A koncerteken mindig ott lógott a cigaretta szádban, nem is lehetett másképpen látni. Még mindig dohányzol?
Igen, de otthon nem füstölök sokat. Ez egyfajta pótcselekvés volt. Nem is tudom, mennyit szívtam el egy koncerten. Lámpalázas típus vagyok, nem igazán szerettem várakozni sem – ezek miatt szoktam rá a cigire.
A gyerekeid zenélnek?
A lányom igen. Ismered a zeneiskolai fuvolázást: na, ő is több-kevesebb lendülettel csinálja. A fiam nem, ő csak kritizál. Nem is tudom, milyen zenét szeret, mert fülhallgatót használ. Más generáció. Talán amit mi csinálunk, az már neki öreges.
