Az idén 23 éves Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrában jártunk, ahol szemügyre vehettük, hogy miként készülnek azok az orgonák, amelyekért világszerte rajonganak. Az itt folyó munka precíz, kemény, nagyon érdekes, az itt épült csodálatos hangszereknek köszönhetően pedig Pécs felkerült a világ legnevesebb hangszergyárainak térképére.
Budavári Attila és testvére, Budavári Csaba idén 23 éve foglalkoznak orgonaépítéssel és orgonajavítással, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra vezetőiként pedig nekik köszönhetjük a város egyik legszebben csengő saját márkáját, a pécsi orgonát. Összeszámolni is nehéz ugyanis azokat az országokat és városokat szerte a világban, ahol a pécsi orgonaépítők remekművei szólalnak meg.
Budavári Attila lapunknak elmondta, már ifjú tizenéves korában eldöntötte, hogy orgonaépítő lesz, hiszen családjában hét felmenője is ezzel a nemes, ritka foglalkozással kereste a kenyerét. Ráadásul előtte lebegett a pécsi Angster Orgonaművek világhírű példája is, ahol rokonai is dolgoztak. Az Orgonaépítő Manufaktúra ügyvezetője kifejtette, hogy a mesterséget több külföldi és belföldi iskolában sajátították el, tudásukat viszont már itthon, Pécsett kezdték el kamatoztatni.
Eleinte kisebb hazai orgonák javításával és építésével foglalkozott az ekkor még párfős csapat, majd gyorsan terjedni kezdett szakértelmük híre az országhatáron túlra is.
[youtube url=”https://www.youtube.com/watch?v=yVFe2Mq_RSM” width=”650″]
Európa minden országában van ugyanis már pécsi orgona, de az Egyesült Államokban és Ázsia országaiba is szállítanak megrendelésre készült hangszereikből. Épp ezért nem csoda, hogy ma már 44 szakember dolgozik a manufaktúrában, és egy tucat gyakornok is tanul itt.
Rengeteg orgonatípus készül itt, de legyen az kicsi (íróasztal méretű), vagy nagy (templomi), a munka mindig precíz. A kicsi orgonákban is 1000-2000 munkaóra van, a nagyobbakban 8-10 000, a még nagyobbakban 20-30 000, egy óriásorgonában pedig 100 000 óra munkát fektetnek. Utóbbira jó példa a pécsi Székesegyház, a fővárosi Művészetek Palotája, vagy a Mátyás-templom.
Nem meglepő tehát, hogy olyan megbízatásaik is akadnak, amelyek 4-5 évig is eltartanak. Munkájuk pedig akad bőven, mindenhonnan keresik őket, általában egy évre előre be is vannak táblázva – mondta Budavári.
Az ügyvezető hangsúlyozta, hogy az üzemben mindent ők csinálnak, három dolgot kivéve. Nem bányásznak ónt a sípokhoz, nem ültetnek fákat a lécekhez, és nem tenyésztenek kecskéket az orgonák bőrözéséhez.
A munka reggel fél 7-kor kezdődik, és délután fél 4 körül fejeződik be, de ezek a műhelynapok. Egy másik, sokkal képlékenyebb és nehezebb szakasza az orgonaépítésnek az, amikor már az épp adott templomban vagy koncertteremben szerelik össze és próbálják ki a hangszereket. Ilyenkor szorosan kell alkalmazkodni az istentiszteletek rendjéhez.
A munka több fázisból áll. Először is egy profin felszerelt méretes asztalosműhelybe vezetett minket Budavári, ahol az alapanyagok megmunkálása zajlik, később bemutatta azt az üzemcsarnokot, ahol az alapanyagokból összeszerelik a fasípokat, szélládákat, orgonapadokat, orgonaszekrényeket és pedálokat, majd pedig elvezetett minket az öntőműhelybe, ahol folyékony ón- és ólom elegyéből készülnek az orgonák fém sípjai.
Ezeket a sípokat egyébként már a manufaktúrában le kell tesztelni, ezért van több próbaorgona is az épületegyüttesben, ahol a szakemberek a sípok hangszínét, hangerejét és hangmagasságát állítják be, amit aztán persze későbbi helyükön is finomhangolni kell.
Körutunk végén Budavári bemutatott egy 1945 óta szétesve, szétlopva, elrohadva heverő „halott orgonát”, amelyből számos bagolytetemet és hatalmas mennyiségű madárürüléket kellett eltávolítaniuk, csak hogy megkezdhessék a helyreállító munkát. Idén pedig ez az orgona már újra saját templomában fog megszólalni, köszönhetően a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra munkájának.
