Kozma János gitárzenéjével és megjelenésével szinte a pécsi városkép része lett. Sokan látják nap mint nap a vak utcazenészt, ezért rengeteg történet kering róla. Bejárta már a fél országot, szakmát is szerzett, de ő mégis a Citrom utcát választotta, ugyanis itt érzi magát szabadnak.
– Úgy tudom, nem Pécsett születtél.
– Az igaz, hogy nem vagyok tüke, hiszen Lentiből származom, de már pécsinek tartom magam. 13 éve jöttem ide egyetemre, ugyanis szociális munkásnak tanultam. Előtte már fél Magyarországot bejártam az utcán zenélve, és elvégeztem Budapesten egy gyógymasszőr képzést is, de mégis úgy gondoltam, hogy keresni kell valami rendes szakmát.
– Azért tanultál, mert meguntad a gitárt?
– Szó sincs róla. Sőt, az egyetem alatt is abból tartottam el magam. 11-en vagyunk testvérek, így nem várhattam el a szüleimtől, hogy ők fizessék a tanulmányaimat. Arra neveltek ugyanis, hogy ha terveim vannak, akkor valósítsam is meg őket.
– Miért maradtál Pécsen?
– Itt érzem magam a legjobban. Amíg itt tanultam, egyre több barátot szereztem, ráadásul egy helyi keresztény gyülekezetnek is a tagja lettem kántorként. Így egyre inkább otthon éreztem magam a városban. Amúgy is azt vallom, hogy mindenki lakjon ott, ahol neki a legjobb. Egyáltalán nem fontos a szülővárosunkban megöregedni.
– Mióta zenélsz?
– Pontosan emlékszem rá: 12 évesen vettem először gitárt a kezembe, és azonnal meg is tetszett. De az utcazenét is otthon kezdtem. Lentiben ugyanis akkortájt heti kétszer hatalmas piac volt, tele szlovénokkal. A gimnázium vége felé pedig egyre többször ültem ki gitározgatni, mert zavart, hogy mindig a szüleimtől kellett pénzt kérnem. Így egyre jobban belejöttem, később pedig sok városban megfordultam a hangszeremmel.
– Kitől játszol a legszívesebben?
– Rengeteg kedvenc van, és mindegyiket másért szeretem. Mondhatnám, hogy a jó zenéért rajongok, de ez persze ízlés dolga. Legtovább talán a 60-as évek zenéjénél „ragadtam le”: Beatlest, Illést, Metrót, Omegát hallgattam, és közben rendkívül sajnáltam, hogy nem abban a korban élek. Mostanra viszont az a vélemény alakult ki bennem, hogy minden kornak megvan a minőségi értéke, viszont sajnos a szennye is. A technótól például irtózom.
– A járókelők elég sokat láthatnak, már-már Pécs „része” vagy. Te hogyan “látod” az utcát, vagyis a munkahelyed?
– Naponta 6-7 órát zenélgetek az utcán, ami elég sok, mégis alig ismerek valakit a környéken dolgozók közül. Az itt elhaladók nagyjából 90 százalékán azt érzem, hogy szeretnek engem és jó véleménnyel vannak rólam. A többieknek viszont sokszor elég durva megnyilvánulásai vannak. Volt már, aki rám szólt, hogy hagyjam abba, mások szerint csak játszom a vakot, de akad olyan is, aki irigykedve jön oda hozzám.
– Irigykedve?
– Igen, mert azt hiszik, ezzel degeszre keresem magam. De meg kell tanulni figyelmen kívül hagyni őket, különben becsavarodik az ember. Ahogy azzal sem szabad törődni, hogy mi a ciki és mi nem.
– Mire költöd a pénzt, amit össze zenélsz? Van valami hobbid?
– A család szerencsére nem hobbi, különben – mondhatom viccesen – abbahagynám. Kicsit persze keményen hangzik, de azért az egy komoly munka, főleg az asszonyoknak. Nekem is úgy kell zenélnem, hogy az a feleségemnek és a négy gyerekünknek is elég legyen. Fiatalabb kollégáimmal ellentétben, én sör és buli helyett ruhára és iskolára gyűjtök.
– Nagy a konkurencia? Mennyire nehéz megélni megélni ebből?
– Csak a pécsieket ismerem, de szerintem minden városra igaz, hogy egyaránt vannak tehetségesek és kóklerek. A baj az, hogy sokszor az utóbbiak is profinak tartják magukat. Ugyanakkor nem elég jól zenélni, olyan muzsikát kell játszani, ami tetszik az embereknek. Nem bonyolult darabok kellenek az utcára, hanem olyan szövegek, amik „eljutnak” a közönséghez. A közízlést kell eltalálni, ami nem könnyű, de egyelőre úgy tűnik, hogy nekem sikerül.
– Meddig akarsz még az utcán maradni?
– Természetesen ameddig bírom. Pár éve még azon gondolkoztam, hogy elmegyek valamelyik szakmámba dolgozni, de most már nem akarok váltani. Jó dolog például a gyógymasszőrködés is, csak jól kell tudni helyezkedni. Egészen más egy kórházban öregembereket masszírozni, mint egy szalonban jó fizetésért fiatal hölgyeket gyógyítani. De igazából egyik munkahely hangulata sem vonz. Inkább kint vagyok az utcán, ahol friss a levegő és csicseregnek a madarak.
– Akkor tehát marad a Citrom utca…
– Így van. Amíg bírom, kint leszek télen-nyáron. Sokszor rám is csodálkoznak, hogy milyen extrém időjárási körülmények között zenélek. De ez megfelel nekem, mert így vagyok szabad.
Én nagyon szeretem. Örülök, hogy játszik, szeretem a zenéjét. Eddig nem tudtam róla semmit, örülök, hogy ezt a cikket megírtátok.
Minden jót kívánok neki és a családjának! 🙂
következetes kitarto bizonyára jol zenél Isten hatalmas áldását kivánjuk rád és az egész családra
Csodálatos ha az ember örömét leli a munkájában! Isten ereje legyen ezzel a fiatalemberrel és családjával!
Az igazi Iron Man, saját véleményem, hogy amikor őt látom a saját gondjaim kevesebbek lesznek, hisz ha neki van ereje így élni és boldog lenni, én mi a fenét kesergek, azon amit meg tudok oldani.
Adtam, még sírtam is és nem tudtam tovább menni
Emlékszem nagyon régen, talán 10 éve volt, hogy megálltunk mellette, adtunk neki aprót és kérhettünk számot is. Ha jól emlékszem, a Tankcsapdától játszott valamit.
Ez megmaradt tőle 🙂
egy eszméletlen jo ember vagy és jo barát is 😀 a zenéd pedig egyenesen kiválo sok szerencsét boldogságot ! 🙂
János ismerlek,tudom mit miért csinálsz! Kitartásod elismerésre méltó! A családod büszke lehet Rád! Hitben,szeretetben neveled gyermekeidet.A zene mellet emberekkel is szívesen foglalkozol,beszélgetsz,tanácsokkal látod el,akiknek szükségük van rá.Áldjon meg Téged az ÚR,és vigyázzon Rád! És kedves családodra!
Most szégyellem magam hogy úgy mentem el mellette hogy nem adakoztam.
A Technotól meg nem kell irtózni,mert mások sem “irtóznak” más jó műfajoktól,… de ez ízlés és pofon kérdés…ja meg hozzáállás 🙂 de aki a zenét szereti,az rossz ember nem lehet 🙂
Én évekig hittem aszt hogy játssza a vakot.
….Jó volt elolvasni,most még jobban hiányzik Pécs. Tuti jól nyomja,kár h nem halgathatom meg:(
Jól játszik a srác, én is mindig szívesen hallgatom, ha arra járok
sziasztok! en akarhanyszor arra jartam megaltam nala egy par percre es adakoztam minden alkalommal neki!! minden elismeresem az öve!! Tovabbi sok sikert kivanok neki az eletben!
Október 15 a Fehér Bot vagy a Vakok Világnapja
Lásd a http://vgybme.uw.hu/proba/main.php oldalon a rendezvényt.
Október 12 12:00 óra – nagyárpádi Vigadó étterem – stb.
(Sajnos,a jelentkezési határidő 10/10-e volt.)
INDUL A VOICE NEMSOKÁRA…MUTASD MEG AZ ORSZÁGNAK A TEHETSÉGED.HAD ÉLVEZZÉK ÖK IS EZT A CSODÁLATOS HANGOT!!!
Ez nagyon érdekes volt, örülök hogy végig olvastam.
Köszönjük a zenét egész Pécs nevében. 🙂
Nos… Kevés olyan ember van aki megbecsül egy zenészt, fogalmuk sincs arról hogy egy zenész mennyi pénzt áldoz erre, és hogy mennyi munka eljutni egy bizonyos szintig. Sajnos nagy részük nem fut be. Csak szét dolgozza magát néha a semmiért. Sok mindent el kell tűrni, a kritikától a kötekedésig. De csak annyit tudok mondani, hogy hajrá János, mert meg lesz a gyümölcse. Sőt már meg is van.Sokat dolgoztál érte, de meg lett, mert jól érzed magad. Egy igazi zenész nem csak a pénzért csinálja, hanem azért, hogy ő maga jól érezze magát miközben játszik és h szabad legyen, neked ez megvan a cikk szerint, sőt pénzt keresel magadnak és a családodnak. Így tovább. Ha újra találkozunk bisztos adok pénzt a kis fa dobozodba ahogy eddig is tettem, mert megérdemled. Egyszer dumáltunk is, de már tuti 100, hogy nem emlékszel rá. Már kis korom óta hallgatom a zenéidet, amikor ott vagyok Pécsen, bár nem vagyok Pécsi, de amikor valamiért elmegyek oda, körülnézek a sétáló utcákban, hátha ott vagy. Csináld tovább ameddig csak lehet, mert megéri. Az ilyen **** alakokkal, mint pl ez a Zsolt Icha, ne foglalkozz, mert egy ki****ott ****fej. Fogadok h egész nap csak ül a valagán és csak nagyon indokolt esetben képes fölemelni, az egoja meg a pofája bezzeg akkora mint 1 ház. De ész és értelem az 0. Az ilyeneket általában előszeretettel verem. Remélem sok sikered lesz még, és amíg lehet zenélj, mert sok embernek csinálsz jó hangulatot. További sok sikert. 🙂
Örülök Márk hogy a Janit választottad! 🙂
Hajrá Jani, toljad a kercsi rákkenollt! Most, hogy a Puskás Peti tévézik, a Palcsó Tomi meg elment trafikosnak, biztos befutsz végre.