Már javában termel az első kézműves pécsi sörfőzde, ahol adalékanyagok nélkül készülnek a felsőerjesztésű sörkülönlegességek. Megnéztük és megkóstoltuk, milyen egy igazi sör.

Kevesen tudják, hogy a hazákban készülő nagyüzemi sörök kizárólag alsóerjesztésűek, elterjedésük a 19. századtól tört előre, és mára a legelterjedtebb sörök lettek.

A sör az 1800-as évek elejéig szinte kizárólag felsőerjesztésű volt, ezt a hagyományt követi a legtöbb hazai kézműves sörfőzde és a pécsi Steam Craft főzde is.

 

A felsőerjesztésű sörökre jellemző, hogy az erjesztés viszonylag rövid ideig, közel szobahőmérsékleten (kb. 10-21°C) megy végbe, szemben az alsóerjesztésű változattal, amelyben az erjedés viszonylag alacsony hőfokon (6-8°C), az érlelés pedig minimum egy hétig 0°C körüli hőmérsékleten történik.

Az új pécsi főzde nem messze van attól a helytől, ahol a 19. században a harmadik pécsi sörfőzde működött. Ez 1893-ban kezdte működését a város immáron harmadik sörgyáraként. Az úgynevezett Mezőgazdasági Sörgyár és Gőzmalom Rt. megalapítása Scholtz Antal, a Sörház utcai (mai Felsőmalom utca) sörgyáros fiának nevéhez fűződik.

A 19. század végére három főzde üzemelt Pécsen, mindegyik biztosan állt a lábán, folyamatos műszaki-technikai fejlesztésük és egyre bővülő piaclehetőségeik következtében. A több száz éves hagyományokkal rendelkező sörfőzés már kinőtte saját regionális kereteit, termékeit sikeresen értékesítette a Dunántúlon, Bácskában, sőt még Boszniában is.

A századfordulót követően is töretlen maradt a pécsi sörgyárak fejlődése, de közvetlenül a világháború kitörése előtt már jelentkeztek a válság tünetei. A háború utáni gazdasági válság következményeként pedig csak a Hirschfeld-féle sörgyár (mai Pécsi Sörfőzde) tudott fennmaradni a városban Pannónia Sörgyár néven.

Az eddig egyeduralkodó Pécsi Sörfőzde most méltó konkurenciát kapott, sőt úgy tudjuk, hogy az egykori Mohácsi úti Scholtz-féle Mezőgazdasági Sörgyár még létező ászok pincéjében hamarosan egy harmadik főzde is megkezdi a termelést.

Hirdetés