Végtagok nélküli nőket láthatunk Pécsett

Nagy Sándor szobrászművész mintegy hetven alkotásából nyílik kiállítás kedden a pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) galériájában.

A múzeum MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében azt írta: a tárlaton a Munkácsy-díjas szobrászművész a JPM-nek tavaly ajándékozott 46 műve mellett bemutatják a BTM Kiscelli Múzeumában az elmúlt hónapokban kiállított munkák többségét is.

Nagy Sándor 1923-ban született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Buj községben. 1949 és 1954 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, mestere Pátzay Pál, Kisfaludi Strobl Zsigmond és Mikus Sándor volt.

Budapesten él, 1960 óta feleségével, Gádor Magda szobrászművésszel a Százados úti művésztelep tagja – áll az írásos összefoglalóban, amely arra is kitért, hogy az 1952 óta kiállító művész a JPM által szervezett Országos Kisplasztikai Biennálék rendszeres résztvevője. Számos köztéri alkotása található országszerte.

A múzeum ismertetése szerint az alkotó tudatos anyagválasztása – andezit, gránit, bazalt, márvány és magyarországi mészkövek – alapvetően összefügg a művészi intencióval: “kevés beszéddel sokat elmondani”.

Korai szobrai az alföldi parasztvilág erőteljes figurái, a hetvenes évektől formai redukció jellemzi műveit: frontális nőalakjairól eltűnnek a végtagok, figurái arctalanok és idolszerűek – tették hozzá. A kilencvenes évektől ezekből a főként női idolokból gúlaszerű együtteseket hoz létre. Kései munkáiban kő helyett fa került előtérbe – részletezték.