Mi van, ha az ügyeletes orvos benéz egy nullát, és tízszeres adag gyógyszert ad egy betegnek? Ki lehet filctollal írni, hogy AIDS-eseket nem látunk el? Mit nem bocsátanak meg a betegek? Ezekre a kérdésekre kereste a választ az Index.hu.
A Társaság a Szabadságjogokért betegjogi konferencián hangzott el, hogy a törvények (köztük az alaptörvény és az új polgári törvénykönyv) rengeteg jogot biztosítanak a betegeknek, csak kár, hogy ezek a gyakorlatban sokszor nem érvényesülnek. A konferencia egyik előadója saját történetéről is beszélt.
Adorján Lívia nem festett fényes képet a magyar kórházakról: „Az ember teljesen leértékelődik, még a saját szemében is, kiszolgáltatottá válik, és boldog, ha a nővérke valamit arrébb rak az asztalán”. A szakember szerint az emberi méltósághoz való jogunkba beletartozik, hogy a beteget a nevükön szólítsák, udvariasan beszéljenek velük.
Kevésbé közismert, hogy a betegnek kötelezettségei is vannak: együtt kell működnie az orvossal, be kell vennie a felírt gyógyszert (ha nem teszi meg, elvesztheti a támogatást), és az orvosok, ápolók személyiségi jogait neki is tiszteletben kell tartani, írják a cikkben.
