A barlangrajzok szerint nem kizárt, hogy már az őskorban sem a gyerekvállalás volt a szeretkezés fő motivációja, és már az ősember is próbált védekezni a nem kívánt teherbe esés ellen, írja az Origo.hu.
Nem meglepő, hogy már az ókortól számos kultúrában kötelezték a férjhez adandó lányokat az első menstruációt követően az önmegtartóztatásra, így biztosítva a szűzen való férjhez menetelüket. Ily módon a férfinak sem voltak afelől kétségei, hogy gyermekének ő az apja. A szextől való tartózkodást később a házasságban is alkalmazták, mint születésszabályozási módszert, ez viszont egyben magával hozta a prostitúció kialakulását és a nemi úton terjedő betegségek elterjedését is.
A megszakításos közösüléssel (coitus interruptus) a fogantatás kockázatát ugyan csökkenteni lehetett, a keresztény egyház a kezdetektől bűnnek tartotta, ha a férfi a magjait a hüvelyen kívül szórta el: a Krisztus utáni 4-5. században élt Szent Ágoston például azt hirdette, hogy a legfőbb jó a szexualitástól való tartózkodás, a második legjobb a házasság, de csak akkor, ha a házasságon belüli szexualitás célja a gyereknemzés. A szexualitás minden egyéb formáját bűnösnek találta, olvasható a cikkben.
A kezdetektől bevetettek már különféle eszközöket is a nem kívánt teherbe esés megakadályozásra. A franciaországi Grotte des Combarrelles barlang 12-15 ezer éves festményei alapján már az ősember is használhatott óvszert, de a régészeti leletek szerint az egyiptomiak számára sem volt ismeretlen az állati bélből készült kondom. Mégis, még a 19-20. század fordulóján is kettős megítélés alá esett az óvszer
