„A lehetőség sorsszerűen a kezünkben van”

Szerdán adtuk hírül, hogy dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós vehette át idén a Pécs díszpolgára címet. A professzor ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta, Pécs a magyarság hivatásának modelljét jelenti, amely miatt e kitüntetés jóval többet jelent számára egy város elismerésénél. Ennek kapcsán beszélgettünk az Antall-kormány egykori művelődési és közoktatási miniszterével.

hirdetés

– Miként értékeli, hogy mint egész életében a kultúrát kutató tudóst Európa Kulturális Fővárosa tüntette ki díszpolgári címmel?
– Bár a kulturális főváros programjainak tervezésében hivatalosan nem vettem részt, de leírtam az ezzel kapcsolatos gondolataimat, amelyek csak részben valósultak meg. Hogy ennek ellenére mégis megkaptam ezt a kitüntetést, abban egy kis ellentmondást érzek. Mindezt úgy fogom fel, hogy azok az elvek és eszmék, amelyeket megfogalmaztam, további küzdelmeket igényelnek.

– Hogyan látja tudományterülete, a néprajz és a nemzeti kultúra mostani helyzetét, optimistán tekint-e a jövőbe ezzel kapcsolatosan?
– Az látható, hogy érzelmi azonosulás nélkül semmilyen gazdasági, társadalmi és pénzügyi program nem valósítható meg. Az érzelmi azonosulás a közösséghez való tartozás vállalása, e nélkül hiába minden okos terv. E tekintetben a néprajz a jövő tudománya, mert összegyűjti azokat a tapasztalatokat, amelyek az emberiséget éltették idáig. Azok a népek, amelyek megtagadták ezeket a tapasztalatokat, már eltűntek. Mi itt abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy látjuk: milyen gyorsan fogy a magyarság, de óriási, Európában egyedülálló tartalékaink vannak. A lehetőség sorsszerűen a kezünkben van, ezért ha élni akarunk, mindenképpen hozzá kell nyúljunk ehhez, hogy a magyar néphagyomány a magyarság összetartozásának, nemzettudatának, önmaga vállalásának alapjává váljon. Hogy ez így is legyen, reménykedni kell, s természetesen dolgozni is ezért – magától semmi sem történik.

– Szakterületének mely kérdései, problémái foglalkoztatják leginkább mostanában?
– Vannak feladataim, amelyek ha nem is kapcsolódnak kifejezetten eddigi munkásságomhoz, mégis fontosnak érzem őket. Például a közeljövőben rendeznek egy magyar őstörténeti tanácskozást a Pécsi Ifjúsági Központban. Előadásom azt járja körül, hogy a magyar kultúra meghasonlása mennyire tette tönkre a magyarság fizikai létét az elmúlt négy-ötszáz évben.

– Kutatói pályafutása mellett az Antall-kormány első művelődési és közoktatási minisztereként fontos közéleti szerepet vállalt, a jövőben láthatjuk-e a nyilvánosság előtt?
– Közéleti szerepet nem vállalok, viszont fenntartom magamnak a jogot és a lehetőséget, hogy elmondjam, publikáljam a véleményemet. Mindennek szerencsére jelenleg nincsenek igazán akadályai, bár eleget tudnék tenni minden kérésnek! Ilyen értelemben nem vonulok ki a közéletből.