Amikor az orvosra vár a beteg

Alapvetően bosszantó, mikor a háziorvosi rendelőben órákat kell várni egy-egy vizsgálatra, de, amikor az orvos az, aki a nyolc órás rendelésre kilenckor esik be, még rosszabb. Olvasónk lázas betegen kényszerült átélni mind ezt.

hirdetés

” Orvoshoz menni önmagában sem tartozik a legkellemesebb elfoglaltságaim közé, de amikor komoly fájdalmak és láz is társul a programhoz különösen rossz. Ezt persze még tetőzi a várakozási idő, ami minden rendelőben eltérő, viszont, amikor a háziorvos az, aki megváratja a betegeket és a rendelési idő kezdete után egy órával érkezik meg, azt gondolom mindennek a teteje.

Értem én, hogy helyettesítésről van szó, bár úgy vélem ezzel ő is tökéletesen tisztában volt, ahogy nyilván azzal is, mikor is kezdődik a munkaidő.

Mondhatja nekem bárki, hogy alapvetően nincs gond az egészségügyi ellátással és szegény orvosok a túlterheltek, ami mindent megnehezít, de azért felmerült bennem a kérdés – mikor már kis híján lefordultam a székről – hogy mégis hol jár az az elhivatott orvos, aki nyilván a betegek gyógyítására tette fel az életét?

Ráadásul a váróteremben is egyre több lett a beteg, természetesen mindenki más bajjal érkezett, szóval hurrá még több baci.

Kilenc óra előtt néhány perccel meg is érkezett a várva várt gyógyító, igaz időközben voltak, akik feladták a küzdelmet és inkább elmentek, így rövidült a sor.

A vizsgálóban alig öt percet töltöttem, ugyanis nem volt nehéz megállapítani mi a bajom.

Nyolc óra előtt elmentem a rendelőz, hogy minél előbb túl legyek az egészen és feküdhessek is vissza az ágyba, végül több mint egy órát vártam egy néhány perc alatt megállapítható diagnózisra. Köszönöm.”