Besenczi, a szappangyáros

A Hajmeresztő című krimi, Csokonai Karnyónéja és A házasságlevél című vígjáték után a Pécsi Szabadtéri Játékokon most egy francia bohózatban, Claude Magnier: Oscar című darabjában játszik főszerepet Besenczi Árpád. A pécsi közönség mindig hazavárja. A szakma alapjait egyetemi színjátszóként itt sajátította el, aztán a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt négy évadon át. 1993-ban szerződött a fővárosba, idén nevezték ki a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatójává.

hirdetés

– Hazajönni mindig jó, színészként is – vallja Besenczi Árpád, aki a szappangyáros apát alakítja a vígjátékban.

– Az elmúlt öt évben szinte folyamatosan jelen lehettem a Pécsi Szabadtéri Játékokon, és most is örömmel vállaltam a feladatot. Két nagy „elődöm” e szerep megformálásában Louis de Funes és Sylvester Stallone, ám én egyikre se akarok hasonlítani. Mindenki a maga habitusából, figurájából indul ki, én is ezt teszem. Bertrand Barnier esendő és szerethető ember, akit megpróbálnak palira venni – üzletemberként és apaként is -, de ő nem hagyja magát. Csak elszenvedője az eseményeknek, és nem alakítója. Az Oscar nagyon jól megírt darab, a történet tele van csavarral, amiből persze a végére is marad egy, de nem lövöm le a poént. Ám annyit elárulhatok, hogy igen kellemes, felhőtlen szórakozást ígérő előadásnak nézünk elébe. Nekünk, színészeknek, mint minden vígjátékot, ezt is halál komolyan kell játszanunk, különben viccelődéssé silányul. De remek a csapat, úgyhogy nincs ok aggodalomra.

– Miként viselte a támadásokat, amelyek zalaegerszegi kinevezésekor érték?
– Nem nagyon foglalkoztam velük, mert a színészekkel folytatott négyszemközti beszélgetésekből kiderült: nem ellenem irányult az egész. S egyébként is: engem meg lehet győzni este héttől tízig. A munka fontos, és nem az, hogy ki hogyan hősködik. Akinek ez nem tetszett, elment, de sokan maradtak, és én is hívtam néhány művészt.

– Van lehetősége ott játszani is?
– Az évad első felében a Minden jót, Elling! című stúdiódarabban lépek színpadra Schnell Ádámmal, akivel ezt a József Attila Színházban játszottuk, onnan „költöztetjük át” Zalaegerszegre. Kortárs norvég színmű, amolyan sírós-nevetős emberi történet két elmegyógyintézeti ápoltról, akik kikerülnek az „életbe” és megpróbálnak beilleszkedni, de ez nem sikerül nekik. Aztán egy kortárs magyar műben, a Portugálban játszom majd Csipesz szerepét. Pécsett az Oscarban láthat a közönség, a József Attila Színházban hat darab marad műsoron, amiben benne vagyok, és a Játékszínben az Őrült nők ketrecében is játszom.

– Ez rengeteg! Három város között ingázni!
– Addig kell dolgozni, amíg bírja az ember. Amúgy sem vagyok az az otthonülő típus. Zalaegerszegen megoldódtak a szerződtetések, jövő májusig kész az évadterv, és anyagilag is rendben van a színház, úgyhogy csak a munkára kell koncentrálni.