Előadásaiért még a gimisek is meglógtak

Kiállítással, koszorúzással és tudományos üléssel emlékeztek Prinz Gyulára (1882-1973), a földrajztudomány kiemelkedő magyar alakjára születésének 130. évfordulóján a Pécsi Tudományegyetemen szerdán. Az universitas későbbi rektora maga is  többször “ellógott” az iskolából, hogy a híres professzort hallhassa az egyetemen.

hirdetés

Páva Zsolt (Fidesz), Pécs polgármestere az egyetem földrajzi intézete, levéltára és könyvtára által szervezett ünnepségen részt vevő oktatók és hallgatók előtt azt hangsúlyozta, hogy mindenkinek a maga területén fontos átadnia azokat az információkat, amelyekből a fiatalabb generációk tagjai megismerhetik az előttük dolgozó tudósokat, kutatókat, biztosítva az akár emberöltőkkel ezelőtt megkezdett munkák folytatását.

A politikus szavai szerint ebből a szempontból is fontos Prinz Gyuláról megemlékezni, munkásságát folytatni és a róla elnevezett díjat átadni, hiszen az közelebb hozza őt, tudományos eredményeit a mai fiatalok számára.

Páva Zsolt kiemelte: Prinz Gyula ahhoz a klasszikus földrajztudós generációhoz tartozott, amelynek tagjai még kalandos utak során fedezték fel a Föld ismeretlen területeit. Hozzátette, mivel a bolygót, ahol élünk, már nagyrészt felfedeztük, azokat az érdekességéket, kutatni való témákat kell megismerni, amelyek felkelthetik az érdeklődést a földrajztudomány iránt.

Aubert Antal, a földrajzi intézet igazgatója az MTI-nek azt mondta, Prinz Gyula a földrajztudomány kiemelkedő alakja volt, aki Pozsonyban, Pécsen, Kolozsváron, majd Szegeden nemcsak kutatói, oktatói, hanem intézményszervezői és intézményvezetői feladatok elvégzésében is jeleskedett. Őt nevezték az utolsó geopolihisztornak.

Tóth József professzor, a földtudományok doktori iskola vezetője ezt az elnevezést azzal magyarázta, hogy Prinz Gyula holisztikus szemmel, egységben látta a világot, ugyanakkor a geográfia különböző területein is maradandót alkotott. Példaként említette, hogy Prinz Gyula bejárta Közép-Ázsiát, ahol “fehér foltokat tüntetett el”.

Megyéket határolt körül közlekedésföldrajzi, elérhetőségi alapon és városföldrajzi modellt készített természetföldrajzi alapon. Az államföldrajzban különbséget tett állam és ország között: az előbbit erőviszonyok által alakított, a másikat objektív, tartós szerveződésnek tekintette.

Tóth József kitért arra, hogy Prinz előadásai rendkívül népszerűek voltak, sok középiskolás, köztük ő is többször “ellógott” az iskolából, hogy a híres professzort hallhassa az egyetemen.

A Prinz Gyula emlékére rendezett ünnepségen Prinz-díjat vehetett át kiemelkedő kutatói és oktatói eredményeiért Lovász György nyugalmazott földrajz professzor, valamint tanulmányi és közösségszervező munkájáért Marton Gergely doktorandusz hallgató.

A díjátadó után Prinz Gyula életét, munkásságát és néhány személyes tárgyát bemutató kiállítás nyílt a földrajzi intézet folyosóján, majd a résztvevők a botanikus kertben megkoszorúzták a geográfus mellszobrát. Délután tudományos ülésen számoltak be a földrajzi intézet eredményeiről.

Prinz Gyula 1882. január 11-én született a Vas megyei Rábamolnáriban, a mai Püspökmolnáriban. Gimnáziumba Nagykanizsára és Budapestre járt, felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a berlini és a boroszlói egyetemen végezte, és 1904-ben summa cum laude minősítéssel szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Az Almásy-féle expedíció tagjaként 1906-ban részt vett a Tien-San, a Pamír, a Kun-lun hegység, a Tárim-medence kutatásában.

Később gimnáziumban, majd 1918-ban a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen lett tanár, ugyanott a bölcsészkar dékánja. Az intézmény Pécsre költözésével a baranyai megyeszékhelyen folytatta munkáját, ahol 1935-1936-ban az egyetem rektori tisztségét is betöltötte. Észak-Erdély visszacsatolását követően 1941-től a kolozsvári egyetem tanáraként, 1945-től 1958-ig, nyugdíjazásáig a szegedi egyetem tanszékvezető professzoraként dolgozott, 1973-ban bekövetkezett haláláig Budapesten élt.

Levelező tagja volt az MTA-nak, de tagságát az akadémia 1949-es, társadalmi, politikai változások által diktált átszervezéskor nem újították meg, csupán kandidátusi fokozatot szerezhetett. Rehabilitációjára 1990-ben került sor.