A lengyel nagykövet is fejet hajtott a vasasi bányaomlás áldozatai előtt a helyi katolikus templomban. Az 1986. február 18-án bekövetkezett szerencsétlenségben tizenegyen vesztették életüket; hat magyar és öt lengyel bányászra emlékeztek közel kétszázan pénteken.
A 25 évvel ezelőtti nap fekete betűkkel írta be magát a vasasi bányaüzem kétszáz esztendős történetébe. E napon 300 méter mélységben hatalmas omlás következett be, amely 15 bányászt, köztük a csapatvezető vájárt temetett maga alá.
A három napon át tartó mentési munkálatok során négy ember életét tudták megmenteni, s ám hat magyar és öt lengyel életét veszítette.
A szerencsétlenül járt emberek között volt, akit ötven óra után találtak meg, s bár adott még életjelet magáról, mégsem tudták megmenteni – idézte fel a tragédia körülményeit a Ruzsicsics Ferenc, a kegyeleti megemlékezést szervező Vasasi Szent Borbála Egyesület elnöke, aki a hősi halottak neveit egyenként olvasta fel a lengyel és magyar himnusz hangjai után. Az áldozatok emlékére pedig 11 bányászlámpa fénye is felgyúlt.
Dr. Hoppál Péter országgyűlési képviselő megemlékezésében úgy fogalmazott, hogy ötven óra, vagy huszonöt év csepp a világmindenség idejében. Az ismert és az ismeretlen jelképes ütközete zajlott , s az ütközet frontvonalában tizenöt férfi harcolt, csak négyen élték túl, de ők is a pokol tornácán voltak – mondta.
Felidézte azt, hogy egykoron mintegy húszezren dolgoztak a pécsi és a Pécs melletti bányákban, s kórházak, iskolák épültek a bányászatnak köszönhetően. A honatya beszédének végén az áldozatok előtt tisztelgő emlékhely felállítását is kezdeményezte.
Szabó István, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztály főosztályvezetője a kétkezi munka becsületét hangsúlyozta, hiszen a bányászok nem pénzből csinálnak pénzt, hanem valódi termelő, teremtő munkát végeznek. Kiemelte azt is, hogy bár a vasasi templomban nem lehettek ott az elhunyt lengyel bányászok hozzátartozói, de a magyarok fejet hajtottak őértük is. Az eseményen szintén megjelent Roman Kowalskitól, Lengyelország nagykövetétől éppen ezért azt kérte, hogy ezen üzenetet továbbítsa honfitársainak.
Roman Kowalski a ceremónia előtt újságíróknak elmondta, bányásznak lenni nem foglalkozás, hanem egy életforma, s sajnos rendkívül tragikus események is előfordulnak életükben. Ugyanakkor azzal, hogy a magyarok és lengyelek együtt emlékeznek meg, erősítik a két nép közötti barátságot is – emelte ki.
