Éves átlag: egy kefe és két tubus fogkrém

Fogszuvasodás terén Európa vezető államai közé tartozunk – derül ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felméréséből, amely 32 európai országban vizsgálta az emberek fogainak állapotát. Elkeserítő a végeredmény: csupán három ország kullog mögöttünk még szuvasabb fogakkal. Egy pécsi fogszakorvos azt mondja, reális a megállapítás, a magyarok szájápolási kultúráján még van mit fejleszteni, noha az elmúlt évtizedekben az sokat javult.

hirdetés

A doktor Baján kezdte fogorvosi működését, aztán a pécsi szájsebészeten edződött a különlegesen nehéz eseteken, mielőtt önálló rendelőt nyitott volna Pécsett. Ide kerülvén azonnal szembeötlő volt számára egy markáns különbség.

– Három-négy évtizeddel ezelőtt, amikor a falusiak még nem a nagyáruházakból szerezték be a tojást és a húst, hanem önellátó gazdálkodást folytattak, s mindegyik ház udvarán ott volt a tyúk- és a disznóól is, bizony egészségesebb fogakkal élték le az életüket az emberek. Erősek voltak a fogaik, mert ők még tudtak rágni, és egészségesebb alapanyagokkal táplálkoztak. Ám a városiak, akik üzemi konyhán étkeznek vagy gyorsétterembe járnak, s megszokták, hogy mindent puhára főzve, agyonkezelve esznek, kevésbé erős fogazattal rendelkeznek. S persze az sem mindegy, mi kerül a tányérunkra. Baján például rengeteg halat fogyasztanak, tudtommal fejenként, országos szinten a legtöbbet. Ott a halászlé, a halpaprikás mindennapos étek, s ehhez nem illik a málnaszörp, a kóla meg más, édes ital, sokkal inkább egy jó fröccs. Dobostorta sem esik jól utána, viszont a túrós csusza kiváló kísérője. Szóval, elképesztően nagy különbséget tapasztaltam a fogak egészségi állapotában, a falusiak javára.

– Elgondolkoztató a sajtóban napvilágot látott néhány adat, miszerint Magyarországon fejenként, évente átlagosan fél-egy darab fogkefét és 2-2,5 tubus fogkrémet használunk el.
– Messzire vezetne, s nem is az én tisztem az okokat föltérképezni, de tény, hogy a társadalom egyharmadának az anyagi helyzete ma olyan súlyos, hogy nem tudnak foglalkozni a szájápolással. Igaz, az sztk-s időkben sem mindenki élt a szinte ingyenes fogorvosi ellátás lehetőségével. Szájápolási kultúránk még messze nem ideális, ám sokat javult. Miként a fogászati eljárások is fejlődtek, például a fogszabályozás vagy az implantációs technikák, s teret nyert a korábban nem is létezett esztétikai fogászat.

– Megannyi tuti tippel árasztanak el minket a lapok, s az internetes portálok a száj- és fogápolás témakörében is. Mihez tartsuk magunkat?
– Úgy vélem, elég naponta kétszer: reggel és este fogat mosni. Ugyanis nem a mennyiség, hanem a hatásfok a lényeg. A fogmosás célja az, hogy eltávolítsuk a lepedéket a fog felületéről, az ínyről, a nyelvről és az arc belső, pofa-nyálkahártyájáról. A lepedékben ugyanis olyan biokémiai folyamat zajlik, amely a cukor lebontásának egy fázisa, végeredménye a tejsav, ami pedig oldja a fogzománcot. A szuvasodásban a baktériumok is szerepet játszanak. Sajnos száz százalékos tisztítási hatásfokot nem tudunk elérni, de technikailag az a legfontosabb, hogy a kefe körkörös, vízszintes és függőleges mozgatásával a fogak minden felületét elérjük és megtisztítsuk, s alaposan dörzsöljük át az ínyt is és a fogtövet, hisz itt tud leginkább megtapadni a lepedék, a rejtett helyeken képződik legkönnyebben lerakódás. Sokan esküsznek az elektromos fogkefére is, de ne feledjük: ha nem jól használjuk, ez sem elég hatékony.

– Van, aki a munkahelyén is szorgalmasan tisztogatja a fogait.
– Ez esetben érdemes néhány szabályt figyelembe venni. A szénhidrátoktól fogzománcunk felülete átmenetileg kissé felpuhul, szerkezete elveszti a keménységét. Idővel a kioldott szervetlen anyagok a nyálból visszaépülnek, de ha még ez előtt mosunk fogat, s dörzsöljük a felületét a kefével, akkor bizony elkopik a zománcréteg. Ezért evés után érdemes egy-másfél órát várni a fogmosással. Szánk pH-értékének normalizálásához épp elég, ha langyos vízzel kiöblítjük. A sajt, a hús, és más, zsírt tartalmazó étel viszont bevonja a fog felületét, megvédve azt a lerakódásoktól és a savas lebontástól. Nem nagy bűn tehát, ha a főétkezés után néhány falat édességgel is kényeztetjük magunkat. Azonban ha nincs ez a védő zsírréteg, akkor igen nagy kárt okozhat például a gyerekek számára iskolai szünetben, a tízórai vagy uzsonna helyett elrágcsált nápolyi, chips és más nassolnivaló.

– S mi a helyzet a rágóval?
– Ó, azzal is csak óvatosan! Igaz, a cukormentes rágó fokozza a nyálkiválasztást, így elősegíti a fogak megtisztulását, de a gyakori, túlzott rágózás veszélyt is rejt! Ugyanis az állkapocs-ízület a fokozott igénybevétel hatására idővel éppúgy elkopik, mint a csípő-, a térd-, a váll- vagy bármelyik másik ízület. Aki sokat rágózik, annak ezzel számolnia kell.

– Egykori gimnáziumi osztályfőnököm, akit minden nap almával a kezében láttunk, most, nyolcvan évesen is tökéletesen ép, egészséges fogsorral mosolyog a világra. Huszonéves unokatestvéremnek meg azt mondta az orvos: fiatalember, alig létezik szájsebészeti beavatkozás, amit magán még ne hajtottunk volna végre!
– Kétségtelen: a genetikai adottságok e téren is meghatározóak. De étkezési és szájápolási szokásaink ugyancsak jelentősen befolyásolják fogaink állapotát. Az emberi test egy tökéletes harmóniában létrejött egység, ha abban bárhol változás történik, az diszharmóniát okoz. Ez talán az arcon a legfeltűnőbb, épp a fogak szembeötlősége miatt. Akinek hiányos, letört vagy elszíneződött a foga, nem szívesen mosolyog, zárkózottabb lesz, s azt a lelki örömöt is megvonja magától, amit egy jóízű nevetés jelent. Vagyis a lelke is sérül, pedig csak a foga rossz.