Íjászat: vigyázat, életformává válhat!

Hagyományőrzés, mozgás, rekreáció, a meditáció egy formája, közösségi élmény – ezeket tartogatja az íjászat azok számára, akik úgy döntenek, hogy megpróbálkoznak e nemes sporttal. A Magyarországon leginkább elterjedt tradicionális íjászatról szólunk, néhány tanáccsal látva el az íjra és a vesszőre épphogy csak kacsintgatókat.
Íjászbemutatókon megszokott látvány azon nézők izgalommal vegyes érdeklődésről árulkodó tekintete, akik először veszik kézbe a magyar mesterek által készített merevszarvú reflexíjak egyikét. A pusztai lovas népek hagyományos fegyvere reneszánszát éli napjainkban: szinte nincs olyan egyesület, ahol e szakág képviselőit ne találhatnánk meg, s általában övéké a legnagyobb csoport. A hazai íjkészítők, például Grózer Csaba és Kassai Lajos termékei nemcsak Európában, hanem világszinten is egybeforrtak a legkiválóbb minőséggel.

hirdetés

Első lépésként érdemes felkeresni egy helyi, pécsi egyesületet, ahol hozzáértő tagok számos értékes információval látják el az érdeklődőket, legtöbbször a különböző íjtípusok kipróbálása is megengedett. Ez azért fontos, mert a több tapasztalat segít a legmegfelelőbb modell kiválasztásában. Kapkodni nem érdemes: a kezdő felszerelés egy jó minőségű íjjal körülbelül 50-60 ezer forintból szerezhető be. Ebben benne van jó pár vessző, az azok tárolására alkalmas tegez, az elengedhetetlen ujj- és karvédő.

Kertes házban élőknek érdemes egy szalmából vagy polifoamból készült vesszőfogót is venniük. A húzóerő tekintetében nem ajánlott túlvállalnia magát a kezdőknek: a túl erős vagy gyenge íj kudarcélményekhez vezet. Átlagos magasságú és erősségű férfinak kezdésként egy 35-45 fontos íj ideális, hölgyeknek pedig 26-34 font erejű már elegendő. Az előbbi – érzékeltetésképp – 14-19 kiló kihúzásának felel meg.

Ha a felszerelés megvan, ajánlott az egyesületben tanult technikákat arra alkalmas helyen minél többször gyakorolni, mindenekelőtt ügyelve a biztonságra! A formai mellett a mentális fejlődésre is figyelni kell: hogy a feszítés, megtartás, célzás és oldás mozdulatsorát minél inkább tiszta és üres tudattal élje át az íjász. Később érdemes a kezdeti rövid, 5-8 méteres távokat kitolni, és visszahátrálni 15-25 méterig, változtatni a célok nagyságát, hosszabb idő után akár mozgó célpontokkal (gurított vagy dobott polifoam korong) is lehet próbálkozni.

Ennek hasznát főként azok látják majd, akik versenyeken is megmérettetnék magukat. A hagyományőrző íjász viadalokon ugyanis – amelyekből havonta néhányat régiónkban is szerveznek – egyszerre kell célba lőni, vadászati és harci helyzetekben bizonyítani. Sokan úgy gondolhatják, a hagyományőrző íjászatot csak lóhátról érdemes művelni: a lovas íjfeszítők azonban csak töredékét jelentik a sportág itthoni képviselőinek. Mégis aki, erre adja a fejét, elmondhatja: nála az tradicionális íjászat már életforma.