Hirdetés

Viszontagságos szezonon van túl a PMFC NB II.-es labdarúgócsapata, amely az őszt a 10. helyen zárta. A tavalyi szereplés után ez ugyan az eredményeket tekintve visszaesés, azonban a vírushelyzet oly mértékben sújtotta a csapatot hosszú heteken át, hogy bizony így is megemelhetjük a kalapunkat a piros-feketék előtt. Az év végén Vas Lászlót, a csapat vezetőedzőjét kértük meg, hogy értékelje az elmúlt hónapokat.

– Nem lehet nem azzal kezdeni a beszélgetést, hogy megkérdezzem: az edzői pályafutása során találkozott már olyan sérülés-, betegséghullámmal, mint most, az őszi szezon végén? Volt két olyan meccsük is, amikor konkrétan egy kezdőcsapat hiányzott.

– Ekkora mértékben még nem találkoztam ilyennel – vágta rá Vas László, az NBI II. őszi szezonját a 10. helyen záró PMFC vezetőedzője. – És sajnos több is volt az jóval, mint két mérkőzés. Amikor jelentkeztek a megbetegedések, nyilvánvaló volt, hogy az orvosi ajánlások betartása mellett nem fognak már idén játszani az érintett játékosok. Maximálisan betartottuk az orvosi előírásokat és a protokollt, ellentétben másokkal. Persze minden rosszban van azért egy kis jó is. Az, hogy gyakorlatilag felére csökkent a létszám, magával hozta, hogy az eddig kevesebb szerepet kapó játékosok főszerephez jutottak és tehetséges fiatalokkal is feltöltöttük a keretet.

– Nem szerencsétlen dolog kicsit, hogy „csak” emiatt kapja meg az esélyt egy fiatal, legyen amúgy bármilyen tehetséges is?

– Nem tartom egészségesnek a fiatalok effajta integrálását az első csapatba. Eddig sem a fiatalszabály miatt, hanem a folyamatos fejlődési folyamatot figyelembe véve próbáltuk kiválasztani őket. Nyilvánvaló, hogy egy 16-17 éves srácot építeni kell. Lassan, tervezetten, ami bevallom, most egyáltalán nem volt egyszerű.

– Hogyan nézett ki egyáltalán az edzés ezekben a hetekben? Lehetett értelmezhető munkát végezni?

– Már a szezon kezdetétől nagyon odafigyeltünk a vírushelyzetre. Éppen ezért edzettünk leginkább délelőttönkén, hogy a keret ne nagyon találkozzon másokkal. Azt azért láthatja mindenki, hogy infrastrukturális szempontból nem vagyunk egy áldott helyzetben, ugyanazokat az edzőpályákat használjuk, amit az utánpótlás csapataink is, ezért kellett odafigyelnünk, hogy a felnőtt keret a lehető legjobban el legyen szeparálva a fiataloktól, akik az iskolából is akár behozhatják a fertőzést. Amikor jöttek a megbetegedések, még nehezebb lett a helyzet, már csak azért is, mert utánpótlás játékosokkal kellett feltölteni a keretet, akiket az iskolából kellett kikérni. Nem volt egyszerű, maradjunk annyiban.

– Ennek fényében mennyire lehet elégedett az utolsó hetek, fordulók eredményeivel?

– A helyzetünkön és a felfogásunkon nem változtattak az adódó nehézségek. Mindig a legjobb megoldásra fókuszáltunk. Tavaly is már átéltünk egy hasonlót. Akkor is meg tudtuk oldani, most is erre törekedtünk. Az eredményekkel kapcsolatban maradt bennem hiányérzet.

– Pedig a mutatott játékban ez nem igazán volt felfedezhető. Sőt, kimondottan jó meccseket játszottak, tartalékosan is.

– A legnagyobb gond az volt, hogy mentek a fiúk, hajtottak, akartak, de nagyon hiányoztak a vezérek, akik dönteni tudtak volna egy-egy sorsdöntő pillanatban. Folyamatosan sulykolom, hogy a heti munkában is úgy kell készülni, hogy meg akarod nyerni a következő meccset, Aki ebben, vagy akár saját magában kételkedik, nem biztos abban, hogy menni fog, az nem lesz képes átlendülni az ilyen nehézségeken. Ilyen szempontból nagyon sokat kell foglalkoznom a játékosaimmal. Fontos, hogy ne nyomásként éljék meg, hogy nyerni akarnak. Szükség van arra, hogy megőrizzék a játékosságukat, talán ez a legnehezebb. Nagyon rendes társassággal dolgozom, szerencsém van velük, mert rendkívül lelkiismeretesek. Viszont sokszor görcsösek, megfelelési kényszerük van. Sok munka lesz még ezzel, de ha elvégezzük, akkor ugrásszerű lehet az előrelépés.

Helesfay Donát a kapuban idén is a PMFC egyik legbiztosabb pontja volt

– Ez a görcsösség törvényszerű, hogy előjött? Hiszen tavaly olyan érzése volt az embernek a PMFC kapcsán, mintha könnyed, felszabadult hangulatban ment volna végig az egész év.

– Egyrészt nem törvényszerű, másrészt pedig tavaly sem ez volt a jellemző. Akkor inkább annak köszönhetően jöttek sorozatosan az eredmények, hogy mindenki nagyon precízen, kellő koncentrációval tudta megoldani a feladatát meccsről meccsre. Csapatként olyan erősek voltunk, hogy az adódó nehézségeken könnyebben át tudtunk lendülni.

– Mindent figyelembe véve mit gondol a 26 megszerzett pontról, és a jelenlegi 10. helyről?

– Aki ismer, annak nem is nagyon kell ezt megkérdeznie. Mindig nyerni akarok, és nem nyertünk mindig, így természetesen nem lehetek mindennel elégedett. Nyilván próbálom reálisan nézni a célokat. Nagyon szerettem volna idén játékban, karakterben, rendszerekben előre lépni. Sok játékos érkezett hozzánk, és az elején gyorsan is ment az integrálásuk. Viszont ahhoz, hogy klubszinten, minőségben előre tudjunk lépni, ahhoz új rendszereket kell megtanulni. Ebben sajnos van elmaradás. Sok új dolgot próbáltunk az ősszel, de el kell ismernem, hogy nehezen adaptálták ezt a fiúk. Azt láttam, hogy a korábban elsajátított játékrendszerekhez, amiket jól megtanultunk, és alkalmaztunk is, amiben a csapat hitt, bízott, szóval ezekhez kellet sokszor visszanyúlnunk. Ha azonban hosszú távon eredményes akarsz lenni, és a klub közép-hosszútávú céljait figyelembe veszed, akkor kellenek az új, előre vivő dolgok, hogy fejlődjön és kiismerhetetlenebb legyen a csapat. Ebben komoly hiányérzetem van, és itt egyértelműen muszáj lesz előre lépnünk.

– Ehhez szükség lehet a télen új játékos, vagy játékosok igazolására?

– Az átigazolás mindig kényes kérdés. Most is láttuk ezt. Azzal a céllal hoztunk ide futballistákat, hogy az újak a klubot, a csapatot is előbbre vigyék. Nem létszámra igazolunk. Idén valóban kicsit kevesebbet érezni ebből, aminek persze rengeteg oka van. Megjegyzem, akiket nyáron hoztunk, mind értékes játékosok, és értékes emberek is, akik közül többen sérülésekkel és fizikális lemaradással küzdöttek. Minden félévben igyekszünk nyitott szemmel járni, de nem egyszerű a helyzet. Azok a futballistákat, akik a mi rendszereinkbe beleillenének, és komoly minőséget is képviselnek, nagyon nehezen tudjuk idehozni, legtöbbször számunkra megfizethetetlenek. Nyilván utánpótlásból, alacsonyabb osztályokból is igyekszünk figyelni mindenkit, akiben látunk fantáziát.

Azért az örömre is volt ok az ősszel, a Nyíregyházát hazai pályán például 6-1re verte a Pécs

– Mintha az elmúlt években ez a fajta kiválasztás jól is működött volna.

– Így igaz, azonban ahogy halad előre az idő, ez egyre nehezebb. Az NB III.-ban a kiválasztásra sokkal több időnk volt, és egyszerűbb is volt találni olyan játékosokat, akinek adott esetben a pályafutásuk épp megrekedt, de egy megfelelő jövőkép felvázolásával, és sok munkával fel lehetett őket építeni. Az NB II. már egy másik kávéház. Itt a kiválasztás sokkal nehezebb, és persze sokkal inkább pénzkérdés is. Hiszen itt a minőségi különbséget egy-egy játékos között már sok esetben forintban mérik. Megjegyzem, én egyelőre nem is engedném, hogy egy nagy nevet, hatalmas fizetésért hozzunk ide, hiszen az a csapaton belül is előbb-utóbb morális problémákat szülhetne. Persze egy idő után ez elkerülhetetlen lesz, azonban most még reális esély sincs rá.

– Az ellenfeleknek könnyebb dolguk van?

– Sok riválisunk olyan helyzetben van, hogy kicsi túlzással azt vesz meg, akit akar. Egy Nyíregyháza, egy Szeged, Békéscsaba vagy Kecskemét is sokkal könnyebben vesz meg kész játékosokat, akiket nem kell külön felépítenie. És akkor a nagyokról, a Diósgyőrről, Vasasról még nem is beszéltem. De nem irigykedünk. Szeretünk dolgozni, és az elmúlt évek lapján azt gondolom mondhatom azt, hogy tudunk is.

– Bár tudom, hogy nem szeret a nyilvánosság előtt egy-egy játékosról külön beszélni, azért arra csak kíváncsi lennék, mit gondol Hegedűs Márkról? A fiatal ballábas futballista ugyanis, kintről nézve úgy tűnik, hogy „megérkezett” az NB II.-be, nagyon jó őszt produkált.

– Hege egy nagyon rendes srác, aki kicsit olyan, mintha burokban élne. Hatalmas potenciál van benne, de azzal neki is szembesülnie kellett, hogy a PMFC-ben focizni nem egyszerű dolog. Itt nem fér bele az, hogy 10-ből két meccsen adja ki magából azt az extrát, ami egyébként folyamatosan benne van. Tavaly sokat küzdöttünk ezzel, és idén is kell vele foglalkozni, de valóban, én is úgy látom, szépen előrelépett ebben, egyre kiegyensúlyozottabb a teljesítménye. Az biztos, hogy benne olyan dolgok rejlenek, ami nagyon kevés játékosban van meg, csodálatos dolgokra lehet képes – de ehhez továbbra is rengeteget kell tennie.

Hegedűs Márkban nagy potenciál rejlik, Vas László igyekszik is ezt kihozni belőle meccsről meccsre

– Hogy látja a bajnokság mezőnyét? Volt olyan csapat, aki meglepetést okozott önnek?

– Nagy meglepetés nem ért. Kiegyensúlyozott a mezőny. Azt kell mondanom, sok játékosnak könnyebb az NB I.-ben játszania, mint az NB II.-ben, mert ez egy gyilkos liga. Azért az örömmel tölt el, hogy több olyan dolgot átvettek tőlünk, amelyeket mi alkalmaztunk akár taktikailag, akár pontrúgások terén, gondolok itt például a nagy bedobásokra. Azért ez jó érzés valahol, hiszen ezek szerint valamit csak csináltunk jól is.

– Mennyi pihenőt kap most a keret?

– Akik sérülés, betegség miatt kihagytak heteket az utóbbi időben, nekik még december 23-ig edzések vannak, a többiek azonban már szabadságon vannak. Mondtam is nekik, hogy tényleg pihenjék ki magukat, ne is nézzenek labdára, még tévében sem nagyon. Hosszú volt az év, kell a kikapcsolódás. December 26-tól egyéni programot adtunk ki a játékosoknak, január 3-án azonban már kezdjük a felkészülést, hiszen 30-án jön az első „tavaszi” bajnoki.

– Tavasszal milyen eredménnyel lenne elégedett?

– Mindenek előtt szeretném, hogy kiegyensúlyozottabbak legyünk. Ebben feltétlenül előre kell lépnünk. Megértem a szurkolókat, a közvéleményt, ha elégedetlenek, türelmetlenek. Onnan nézve nyilván én is az lennék, de akik kívülről látnak minket, azok nem látják azt, hogy két meccs között, a hétköznapokon milyen melót végzünk el. Hosszú távra építkezünk, és egy ilyen munkába szükségszerűen olykor hibák is csúsznak, a játékosok, és bizony a szakmai stáb részéről is. Higgyék el, nem egyszerű egy ilyen építkezés, mert rengeteg kicsi kockát kell egymásra pakolnunk, bízva a vele járó sikerben. Ezúton szeretnék kellemes ünnepeket kívánni minden pécsi szurkolónak!

Fotók: PMFC / Kurdi József

Hirdetés