„Végtelenül örülök, hiszen ez a legmagasabb tudományos kitüntetés Magyarországon. A családom nagyon büszke rám, a kollégáim, köztük volt mestereim gratulációját meghatódva fogadtam az elmúlt napokban” – mondta Kollár László kémikus, az MTA doktora az MTI-nek annak kapcsán, hogy szerdán Széchenyi-díjat vehetett át a Parlamentben.
Hozzátette: sokat köszönhet volt és jelenlegi kollégáinak, nélkülük a díjat nem kaphatta volna meg. Külön kiemelte Markó László veszprémi és Piero Pino zürichi professzort, mert úgy gondolja, olyan szakmai értékrendet képviselnek, amely nemcsak induláskor, hanem később is meghatározó volt a pályájára.
A méltatás szerint a Pécsi Tudományegyetem Kémia Intézetének igazgatójaként dolgozó Kollár László az átmenetifémek komplexeinek katalizátorokként való alkalmazása terén elért eredményeiért, gyakorlati szempontból fontos gyógyszerek előállításához szükséges királis építőelemek újszerű és gazdaságos szintéziséért, tudományszervezési, eredményes oktatói, utánpótlás-nevelési tevékenysége elismeréseként kapta meg a kitüntetést.
„A kutatási tevékenységem valahol a szerves és a szervetlen kémia határterületén van, amelyet koordinációs kémiának, homogén katalízisnek hívnak. Ez az átmenetifémek, a ródium, a palládium és a platina speciális vegyületeinek, úgynevezett komplexeinek a vizsgálatát és ezek alkalmazását jelenti hagyományos szerves szintetikus reakciókban” – magyarázta a professzor.
Hozzátette: olyan nagy szelektivitású reakciókról van szó, amelyek eredményeként a céltermék rendkívüli tisztaságú lesz, mert mellette nem vagy minimális mennyiségű melléktermék keletkezik. Ezek az eljárások kiemelten fontosak a gyógyszer- és finomkémiában, speciális, úgynevezett királis építőelemek szintézisében.
„Egyszerűbben fogalmazva a díjjal részben a különböző biológiai, gyógyszerészeti fontosságú vegyületek gazdaságos előállítása és az abban résztvevő katalizátorok szerkezetének vizsgálata terén elért eredményeimet ismerték el” – mondta.
Kollár László oktatói tevékenységéről szólva rámutatott: egy egyetemi tanár számára az oktatás és a kutatás elválaszthatatlan. „Magas színvonalon oktatni, élményszerű előadást tartani csak jó kutatási háttérrel, akkor lehet, ha az adott terület néhány elemét az ember maga is műveli” – fűzte hozzá.
A professzor megjegyezte: szeret oktatni, de nyilvánvalóan akkor, amikor látja a hallgatók arcán, hogy „együtt jönnek vele”. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatást minden egyetemi oktató első számú feladatának tartja. Személy szerint azoknak az egyetemi modelleknek a híve, amelyek kutatáscentrikusak, amelyekben az oktatási tevékenység jelentős része és a kutatás között szoros az összefüggés.
Kollár László jövőbeni terveivel kapcsolatban azt mondta, hogy a Széchenyi-díj olyan magas tudományos kitüntetés, ami után másra nem is vágyhat Magyarországon. Szakmai oldalról nehezebb a válasz, mert a kollégáival folytatott legutóbbi megbeszélésen fél óra alatt öt-tíz évnyi kutatásra való ötletet vetettek fel.
„Speciális kutatási területként került szóba a befogadó gazdamolekulák szintézise, alkalmazása. E kehelyszerű vagy tálszerű molekulákba más molekulák beágyazhatók, s mivel úgy tűnik, a közelmúltban sikerült néhány kulcsvegyületet előállítani a gazdavegyületek körében, használhatóvá válnak molekula-felismerési eljárásokban” – mondta példaként.
Szólt arról is, hogy a közeli, közép távoli jövőben biztosan a baranyai megyeszékhelyen fog dolgozni. „A folyamatban lévő munkáim három-öt évig ide kötnek. Van egy szépen fejlődő, jól dolgozó csoportom, foglalkozom doktorandusz hallgatókkal is. Nemcsak felelőtlenség, hanem szinte lehetetlen is lenne hátat fordítani nekik” – hangsúlyozta.
Kollár László 1955. május 26-án született Kaposváron. 1979-ben végzett a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, ahol 1979-82-ben ösztöndíjas gyakornok, majd tanársegéd, 1990-1992 között adjunktus, 1993-1996-ban egyetemi docens volt. 1997-től a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 1998-2001 között ellátta a Természettudományi Kar dékáni teendőit is.
1992-ben a kémia tudomány kandidátusa, 1996-ban doktora lett. Több mint 180 tudományos cikk szerzője. Tudományos munkásságért 1998-ban Oláh György-díjat, 2003-ban Akadémiai Díjat kapott.
