A mohácsi busójárás Európa egyik leghíresebb és legnagyobb hagyományőrző rendezvénye – mondta a városban rendezett hatnapos népszokás vasárnapi fő programján az Országgyűlés elnöke.
Kövér László a mohácsiak több mint 250 éves hagyományáról szólva felelevenítette: a busójárás immár kilencedik éve az emberiség szellemi világörökségének hivatalosan is számon tartott része. „Az ezen a földön élő elődeink nem akartak az otthonukat fenyegető idegenség, sötétség és gonoszság rabjai lenni, ezért riasztó jelmezekbe, busóknak öltözve elűzték mindazt, ami fenyegette őket” – fogalmazott a házelnök.
Kövér László a jelennel párhuzamot vonva „napjaink busóit” arra kérte, hogy űzzenek el minden rosszat, ami Magyarország, Európa és a nagyvilág jóakaratú embereit fenyegeti. Ezen rosszak között említette az embereket egymással szembefordító sötétséget, amely a férfiakat és nőket, az időseket és fiatalokat nem egymás társaivá, hanem egymás ellenségeivé akarja tenni és „amely világot az egyéni önzésre, gyűlöletre és az embertelenségre akarja építeni” – hangoztatta a politikus. Hargitai János, a térség kereszténydemokrata országgyűlési képviselője köszöntőjében a felvonuló maskarásokat, a szervezőket és a közönséget is méltatva a többi között arról beszélt, hogy a busójárásra „az egész világ értékként tekint”.
A mohácsi fesztivál népszerűsége töretlen, a szervezők becslései szerint a busójárás kiemelt rendezvényei 80-100 ezer látogatót vonzanak. Az érdeklődők szórakoztatásáról idén rekordszámú, 1350 maskarás gondoskodik, a busójárás hat napja alatt 35 helyszínen 80 program várja az érdeklődőket.
A busók vasárnap kora délután csónakjaikkal a Mohács-szigetről átkeltek a Dunán, a délutáni felvonulást követően a kompról a folyó vizére bocsájtják a kimúlt telet jelképező fakoporsót, sötétedéskor pedig meggyújtják a főtéren álló, rőzséből összehordott hatalmas máglyát.
A mohácsi jelmezesek hétfőn már házról házra járva mutatják be télűző tudományukat, a húshagyókeddi zárónapon pedig újabb máglyán elégetik a zord évszakot szimbolizáló koporsót.
Mohács messze földön híres farsangi fesztiválját egy 1783-as feljegyzés említi először. A legenda szerint a helyi sokácok furfangos ősei a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
Lacus! nem kell párhuzam a jelennel! Ez a búsójárás! Olyan vagy mint móricka, mindig csak „az” jut eszedbe!
„„Az ezen a földön élő elődeink nem akartak az otthonukat fenyegető idegenség, sötétség és gonoszság rabjai lenni, ezért riasztó jelmezekbe, busóknak öltözve elűzték mindazt, ami fenyegette őket”” – mondá Kövér.
No jó,jó, de kinek is az elődei?
A magyaroké biztos nem, hiszen a migráns sokácok szokását ünnepeljük.
Sajnos, egyre többször kell igazat adni a rosszemlékű Goebbelsnek, aki megmondá:
„Ha valaki százszor hazudja ugyanazt, százegyedjére maga is elhiszi!”