Közmunkával bővíteni lehetne az öntözött területeket

Az öntözött termőföldek arányát közmunka programokkal lehetne növelni, így a víztársulatok közvetlen állami támogatással csökkenthetnék a gazdálkodókra nehezedő, az öntözéssel kapcsolatos anyagi terheket – mondta a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének főtitkára az MTI-nek.

hirdetés

Varga Árpád kifejtette: örvendetes, hogy központi intézkedéssel ezekben a napokban 30 ezer közmunkás foghat szerszámot a kezébe, hogy szerte a határban megtisztítsa az évek alatt elhanyagolt vízelvezető hálózatot a felgyülemlett iszaptól, gaztól.

A szakember véleménye szerint azonban a karbantartáson túl, további 20 ezer közmunkást konkrétan a mezőgazdasági kisbirtokok öntözésnél lenne indokolt foglakoztatni. Az öntözés nagyobb területre kiterjesztésének egyik fő akadálya ugyanis a sok gazdálkodó számára megfizethetetlenül drága gépek beszerzése.

Áthidaló megoldást jelentene a nagy kézi munka igényű, ám olcsóbb, úgynevezett felületi öntözés alkalmazása. E technológia szerint az öntöző csatornákból gravitációsan, vagy szivattyúkkal kiemelt vizet kézi erővel lehet a táblán belül szétlocsolni. Esőztető öntözésnél pedig a vizet hordozható csöveken juttatják a munkások a szántóra, veteményre. Amint a föld megkapta a kellő mennyiségű nedvességet, néhány óra után az egymásba kapcsolódó csöveket az emberek szétszedik és arrébb újra összerakják, így haladva a táblán előre.

Egy hektárnyi terület öntözésének gép és energia üzemi költsége hozzávetően 100 ezer forint, s mivel a megtermelt gabonáért, zöldségért az utófinanszírozási rendszerben – jó esetben is – csupán hónapok múlva kapják meg a tőkeszegény agrárvállalkozók a pénzt, ezért tartalékok nélkül állandóan a csőd szélén egyensúlyoznak – ismerteti a helyzetet a főtitkár. Javaslata szerint a közmunkások bevonásával a felületi öntözés gyakorlatának elterjesztése eredményeként azonban az öntözés üzemi költségének több mint 50 százalékát az állam átvállalná.

Ezáltal a gazdák lélegzethez jutva a jelenleg a megművelt terület alig egy százalékát, körülbelül 60 ezer hektárnyi öntözött terület akár megkétszerezhetnék. A vízhez jutott földekről pedig többlet termést lehet betakarítani. Ez a kukorica esetén az 50 százalékot is elérheti. További előny, hogy enyhítve a munkanélküliségen növekedhetne a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma – tette hozzá a szakember.

Az öntözés helyzetéről szólva Varga Árpád elmondta: a Kárpát medence éghajlati adottságait tekintve átlagban három, öt évente fordul elő olyan szárazság – mint az idei tavaszon is – amikor indokolt a mesterséges vízutánpótlás az agrárgazdaságban.
Az évi átlag 550 milliméter lehulló csapadék többnyire elegendő a termesztett növényi kultúráknak.

Így a vizet szétpermetező gépek gyakran kihasználatlanul állnak. Mérlegelés kérdése, hogy megéri e egy-egy gazdálkodó egységnek a drága beruházás, a megtérülés ideje hosszúra nyúlhat. Az 1970-es aszályos években csaknem 300 ezer hektáron öntöztek, ám az elmúlt évtizedekben a birtokszerkezet-váltás következtében az infrastruktúra gazdátlanná vált, nagy része tönkrement. Indokolt lenne az öntözött terület növelése, ám ehhez a széttagolt parcellák miatt nagyobb összefogásra is szükség van, e célra hozták létre 200 évvel ezelőtt élt őseink a víztársulásokat – emlékeztet rá Varga Árpád.