Prokofjev meséje új életre kel

A szakmai-színházi emlékezet a Bóbita Bábszínház egyik emblematikus előadásaként tartja számon Prokofjev művét, a Péter és a farkast: Kós Lajos rendezésében 1967 és 1987 között volt műsoron, időről időre változó szereplőkkel. Most, az ötvenéves teátrum jubileumi évadjában Kuthy Ágnes álmodja bábszínpadra a történetet, szándékai szerint az óvodás korosztály számára is érthető-élvezhető formában.

hirdetés

A pécsi közönség először egy bábos találkozó keretében, 1961-ben, dr. Németh Antal rendezésében és Koós Iván tervezte bábokkal láthatta a Péter és a farkast. Hat esztendővel később Kós Lajos rendezésében mutatta be a Bóbita a legendássá vált előadást, amely húsz éven át volt műsoron. Ezúttal az ünnepi évad vadonatúj produkciójaként születik újjá, Kuthy Ágnes rendezésében.

– Érdekes időutazás volt mindannyiunk számára, hogy a régi előadás bábjaival kezdtük el a próbákat, amíg a mieink el nem készültek – meséli a rendezőnő. – S bizony, kiderült, a különböző generációk mennyire másként értelmezik a mesét. Sramó Gábor igazgató úr rám bízta a darabválasztást, azt kérte csak, hogy a három-négy évesek számára is érthető, élvezhető, vizuálisan nevelő és zeneileg fejlesztő produkció legyen. E Prokofjev-mű áthatotta az én egész gyermekkoromat, megalapozta zenei műveltségemet. Édesanyám, Tatay Éva előadóművész a budapesti Filharmóniával sokat utazott, s a Péter és a farkas volt az egyik műsoruk. Kisgyermekként hallottam, ahogy erre készült, ahogy tanulta, s nekem e mű jelentette a kulcsot a zenéhez, a hangszerek világához. Nagy örömömre ugyanezt tapasztalom most a kislányomon is, aki még csak két éves, de már érzékeny rá a füle, s felismeri a muzsika révén megszülető hangulatokat.

Valljuk be, maga a történet igen egyszerű: Péter, akit félt, óv a nagypapája, a barátai: a madár, a macska és a kacsa segítségével elkapja a gonosz farkast. Úgy hiszem, pusztán a muzsika nem lenne elég, hogy a legkisebbek is megértsék, de miután itt mesébe ágyazva látják-hallják, bizonyosan megfoghatóbbá válik számukra. A nagyobbakban pedig talán kioltja majd az előadás a száraz és kötelező tananyag-jelleget, hisz végül is a célunk nem lenne más, mint a zene megszerettetése.

– Különleges látványelemként kerekeken guruló zenész-sziluettek népesítik be a színpadot.
– A tervezőnk, Mátravölgyi Ákos ötlete volt ez, miután a zeneműben minden szereplőt más-más hangszer ,,kelt életre”. Ám a tökéletes megértés kedvéért az előadás egy árnyjátékkal kezdődik, amely pontosan bemutatja, hogyan néznek ki a darabban szereplő hangszerek. Prokofjev művét a Pannon Filharmonikusok játszották föl nekünk, s érdekes ezt is összehasonlítani a harminc évvel ezelőtti bakelittel: feltűnő, hogy a mai interpretáció mennyivel pergőbbnek és dúsabbnak hat, mint a régi.

– Szöveg nélküli előadásról van szó.
– Igen, a bábjáték mindent érthetően elmesél. S épp ettől válik nemzetközivé is a produkció, amely külföldre is utaztatható, s az ide érkező turisták számára is élvezhető lesz.

– Fosztó András személyében koreográfusa is van az előadásnak. Miért?
– Amióta a bábosok előjöttek a paraván mögül, abban is gondolkodniuk kell, mit kezdjenek a testükkel. Nálunk a báb és a színész együtt fejezi ki a gondolatot, a hangulatot, ám ez csak úgy lehetséges, hogy összehangoljuk kettejük mozgásvilágát. Ráadásul különböző bábtechnikákat is alkalmazunk, a madárkát megelevenítő kesztyűs bábtól a bunrakus emberbábokig.