Zoo-jubileum: 60 ezer óra társadalmi munkában

Fél évszázados jubileumát ünnepli csütörtökön a Mecsek-oldali állatkert, amelyet társadalmi munkában építettek a pécsiek. A létesítmény egykoron hegységünk állatvilágát volt hivatott bemutatni, ma már viszont majd’ minden földrészről vannak lakói a parknak. Az állatkert új helyre való költözése – pénz hiányában – továbbra is bizonytalan.

hirdetés

Az ötvenesztendős állatkert a pécsiek kétkezi munkájából épült fel: 1959 áprilisában indult el a munka a fővárosi állatkert akkori igazgatójának kezdeményezésére, ám a városlakók részéről is megvolt a valós igény a park létrehozására. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az állatkertet 60 ezer munkaórában húzták fel a pécsiek, s az egész mecseki kultúrpark kialakítása – a vidámparkkal együtt – 120 ezer munkaórát vett igénybe.

A nyitás 1960. augusztus 19-re esett, s az első hétvégén 24 ezren rohanták meg az éppen átadott létesítményt. Ez a szám már csak azért is elképesztően magas, mert az elmúlt évek adatait tekintve évi 120 ezer látogatóval számolhattak a zoo-nál. Az eredeti koncepció szerint a Mecsek élővilágának bemutatása volt a cél, majd ez bővült ki hazánk faunájával, s később tárta ki kapuit a zoo a világ felé.

Az első négylábú, egy Miska névre keresztelt szarvasbika volt, majd érkezett vidra, örvösmedve és jegesmedve, farkas, oroszlán, fekete és foltos párduc, bengáli tigris is Pécsre. Az első évtizedekben az akkori kor színvonalának megfelelő volt az állattartó helyek kialakítása: szűk, ketreces, rövid kifutókkal biztosítottak otthont az állatoknak – hasonlóan a cirkuszokban tartottakhoz.

Ladányi Attila zoopedagógus elmondta, az első állatkertet a bécsi Schönbrunnban alapították még 1752-ben, amelynek kialakítása – a pécsihez hasonlóan – kis helyet hagyott a mozgástérnek. Hazánkban, s így Pécsett is csak a hatvanas években kezdett e téren megváltozni a gondolkodás, s a szűkre szabott helyek miatt a pécsi zoo-ból több lakót is elköltöztettek.

A zoo történetéhez hozzátartozik az is, hogy 1974-ben már elindították az állatkerti iskolát, s ma, ennek folytatásaként működik a zoo óvoda, s a zoo tábor is – sokszoros túljelentkezéssel – mondja Ladányi Attila, hozzátéve: az előző rendszerben rengeteg pénzt költöttek a parkra, sokszor meggondolatlanul, s ma már töredék annyi forrásból, kevesebb dolgozóval, de sokkal hatékonyabban látják el feladataikat.

Ladányi szerint a park korszerűsítése – más hazai létesítményektől eltérően – elmaradt a rendszerváltás után, a 90-es években meglebegtetett átköltöztetés miatt. A kilencvenes évekről koromfekete betűkkel jegyzett krónika szól: egy elszabadult farkas kioltja egy idős asszony életét, s osztrák vadászok lövik ki a zoo egyik medvéjét, s kengurukat ölnek le harci kutyák.

Mint mondta, rengeteget tesznek, tettek azért, hogy megváltoztassák ezt a negatív képet, s a jelenleg hatályos jogszabályoknak eleget téve biztosítsanak otthont az állatoknak. Immáron csupán a csimpánzok otthona nem felel meg maradéktalanul az előírásoknak, a főemlősöket viszont nem tudják egy másik parknak ajándékozni: ők ugyanis nagyon szigorú, szociális rendszerben élnek, nem emelhetőek át egy másik közösségbe – a meggondolatlan áthelyezés akár az életükbe is kerülhetne.

Hozzátette, vannak olyan dél-amerikai majmaik is, amelyek akár az emberi érintés okozta stressztől is elpusztulhatnak. A gondozóknak azonban sikerült elérniük már azt is, hogy a kis állatok etetéskor bemásszanak a kabátjaik alá játékosan. Rendszeresen előfordul az is, hogy egy-egy új jövevényt hazavisznek a munkatársaik, így volt már, hogy oroszlánt nevelt az otthonukban a kutyájuk.

Az állatkert jövőjét illetően pedig már ismert, hogy az Árpád-tetőre való áttelepítéshez 730 milliót már elnyertek, egyelőre azonban a valóban XXI. századi körülményeket teremtő vadaspark létrehozására várni kell, a városnak ugyanis egyelőre nem áll rendelkezésre a szükséges önerő – közölte Nagy Csaba, a város alpolgármestere.

További részletek a Pécsi Hírek csütörtökön megjelenő számában.