Interjút adott a Válasz Online-nak Cziglányi Zsolt. A kozármislenyi plébánost azután keresték meg, hogy a lap egy esszéjén felbuzdulva véleménycikket írt a magyar közállapotokról a Pécsmára. Nemcsak egy interjút kértek tőle, egy hétvégén el is kísérték a Kozármislenyen kívül kilenc környékbeli faluban is szolgálatot teljesítő Cziglányi Zsoltot.
Néhány érdekes mondat az interjúból:
- A társadalom megosztottságáról: „Tartok tőle, hogy ez a nyílt ellenségeskedés olyan folyamatokat indít el, amiket nem leszünk képesek megállítani.„
- „Lehet, hogy eddig is jelen volt ez az agresszív légkör, csak buborékban éltünk, és nem láttuk. De a Facebook most felszínre hozta és legitimálta ezt a szenvtelen, „dögöljön meg!”-mentalitást, amire aztán a politika is ráépült; rájöttek, hogy a hatalmi játszmák szolgálatába lehet állítani.„
- „Van olyan, aki liberálisnak tart. De itt egy politikai jelzőt húznak rá arra az evangéliumi törekvésre, hogy kivétel nélkül minden ember üdvösségét keressük, azokkal pedig, akik az élet, a közösség peremére kerültek, különösen is törődjünk.”
- Politika és egyház viszonyáról: „a hívő közösségünk egy része nem helyesli, hogy ennyire közel kerültünk a politikai és gazdasági hatalomhoz, és úgy látja, ez akadályoz bennünket a Krisztustól kapott küldetésünkben.”
- Állami pénzből megvalósuló templomfelújításokról: „Egy párszáz lelkes falu ezeket a felújításokat önerőből nem tudná elvégezni, ezért itt helyeslem az állami támogatást. Más kérdés, mennyiben szolgálják a helyi hitéletet ezek a nagy, kifűthetetlen, régi épületek. Nem szolgálnák-e jobban a jövőnket a bensőséges és barátságos közösségi terek? Azonkívül az egyházak állami támogatásának komoly hátulütője, hogy elsorvasztja a helyi közösséget.”
- „A Kádár-korban nem volt állami támogatás, az emberek tudták, hogy nekik kell összeadniuk a templom, a plébánia, a pap fenntartásához szükséges összeget, ezért azt a magukénak tekintették. Az ember ahhoz kötődik igazán, amiért áldozatot hoz. Most felülről, a püspöktől, a kormánytól, az önkormányzattól várjuk a megoldásokat, és ez nem építi a helyi közösséget. Én nem bánnám, ha nem kapnánk állami támogatást. Lehet, hogy el kellene mennünk félállásban dolgozni, de átélnénk, hogy szükségünk van egymásra.”
